Farkas Iván,(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma, archív)

Jegyzetem tartalma akkor lesz időszerű, ha Szlovákia gazdasága feleszmél a koronavírus-járványt követő gazdasági válságból. Nem tudom mikor lesz az, hónapok vagy évek múltán, ám a kormányprogramba iktatott számos célkitűzés, elsősorban a nagyívű, költséges beruházások előkészítése és megvalósítása nyilván korábban nem kezdődhet el.

Mintegy hat éve hozták létre a pozsonyi pénzügyi tárca berkeiben, az ár-érték arány szakosztályát (ÁÉASz), a tárca egyik szervezeti egységét. E szervezeti egység a tervbe vett beruházások hatékonyságát, szükségszerűségét hivatott kielemezni, a beruházott anyagi források tekintetében.

Az új kormány programja a szaktárca e szakosztályát minden beruházás feletti döntőbíróság szintjére, mintegy a minisztériumok felett álló mindenhatóság szintjére emelte.

Erről nyilván politikai döntés született a kormánykoalícióban. Különös, eddig nem megszokott döntés.

Mit jelentene mindez a régióink fejlesztését illetően, különösen az infrastrukturális fejlesztések terén? Tragédiát, minden bizonnyal. Megpróbálom levezetni. Amíg az előző években a szaktárca eme szervezeti egységének véleményét kikérték a készülő beruházások eltervezésénél és eldöntésénél – egyszer figyelembe vették, máskor meg nem – addig a kormányprogramba foglaltak alapján az ÁÉASz szervezeti egység véleménye perdöntő lesz egy-egy jövőbeni beruházás megítélésénél.

Emlékszem, Érsek Árpád, korábbi közlekedési miniszter közölte, hogy míg az ÁÉASz azt javasolta, ne fogjanak a szoroskői alagút építésébe az R2-es gyorsforgalmi út fontos elemeként, mivel nem hatékony beruházásról van szó, addig a kormány a miniszter javaslatára politikai döntést hozott, a beruházás előkészítését elfogadta.

Lényeges különbség van az akkori és a jövőbeni helyzet között. Az előző kormányciklusban az ÁÉASz a 40 millió € feletti beruházásokat elemezte, az informatikai technológiák esetében a 10 millió € feletti beruházásokat. Az új kormányprogramba foglaltak alapján minden beruházás opponense lesz az ÁÉASz, amelynek költségei meghaladják az 1 millió € összeget. Mit fog ez a lényeges változás jelenteni régióink infrastrukturális fejlesztése számára?

Az északi, a nyugati és a középső régiókban jóval magasabb a foglalkoztatottság, főleg az iparban, mint minálunk, délen. Érvényes ez az idegenforgalom tekintetében is. Jóval többen, jóval sűrűbben használják tehát a tömegközlekedést és az egyéni közlekedést, gépkocsikkal vagy kerékpáron. Emiatt az ÁÉASz ezekben a régiókban a jövőben is jóváhagy minden infrastrukturális beruházást, mint ahogy azt eddig is tette. Ám délen, ahol az egyéni- és a tömegközlekedés frekvenciája gyérebb, minden jövőbeni beruházással gondok lesznek. Az ár-érték tekintetében azokat a listáról kisorolhatják.

Pedig, ha mélyen elgondolkodunk ezen, amíg egy út, egy vasút nem épül meg, addig nagyon nehéz a jövőbeni kihasználását pontosan meghatározni. Sőt, a prognoszták, a tervezők nagyot tévedhetnek. Mert mi lesz, ha tegyük fel, a távolabbi jövőben megépül az R7-es és az R2-es, déli gyorsforgalmi út, teljes hosszában Pozsony és Kassa között s a pozsonyiak egyszer csak ezt veszik majd birtokba, amikor keletre utaznak, az északi D1-es autópálya helyett? Mivel jóval rövidebb távon tehetik meg az utat Kassáig. Ezzel párhuzamosan kiürül az északi D1-es, vagy jelentősen legyengül a forgalma. Noha a terveket megelőző elemzések, amelyeket az ÁÉASz elkészít, az ellenkezőjét fogják leszögezni és a szervezeti egység véleménye alapján már csírájában leállítják a beruházás előkészületeit, a kormányprogramba foglaltak alapján. És ez így lesz egészen a választási időszak végéig.

Nem véletlen, hogy az R7-es déli gyorsforgalmi út folytatását, a szoroskői alagutat, és a Duna-busz terveit értékelték át elsőként, kiiktatva azokat a megvalósítási listáról. 22-es csapdája ez, amely előttünk áll.

Az sem véletlen, hogy miután a mindenkori felelősök hagyták, hogy a hazai mezőgazdaság és az élelmiszeripar talajt fogjon (lásd önellátásunkat élelmiszerekből), tudatosan nem pótolták azt régióinkban más iparággal, csukott szemmel szemlélték régióink gazdasági ellehetetlenítését, kiéheztetését. Ennek levét isszuk majd meg a roppantul fontos, déli infrastrukturális fejlesztések eldöntésénél. Miközben reméljük, hogy a leszakadó régiók számára kivételeket fognak alkalmazni, hiszen a kormányprogram e szemlélet mellett meghatározza meg a leszakadó régiók felkarolását is. Kérdés, hogy e célkitűzés érvényes lesz-e a beruházásokra, az infrastrukturális fejlesztésére is, vagy csupán a dologi kiadásokra, a szociális és munkanélküli segélyekre.

Reméljük, felülkerekedik a józan ész. Máskülönben az ország déli és keleti régióiban elbúcsúzhatunk az infrastrukturális beruházásoktól.

A fejlesztések, beruházások tekintetében az ország eddig is majd felbillent. Nem lehet az „egyszerű embereket” képviselő kormányzat szándéka, hogy az ország még inkább felbillenjen, a képzeletbeli olló még inkább szétnyíljon. Vagy mégis?

A szerző az MKP Ügyvezető Elnökségének tagja