Trianonban és a történelmi Magyarország feldarabolásában elsősorban nem magyarellenességet látok, hanem a különböző hatalmi érdekek egymást kiegészítő folyamatát – nyilatkozta a Vasárnapnak adott interjújában Duray Miklós. A keresztény szellemiségű hírportál a száz évvel ezelőtti országvesztés előzményeiről és a térség nemzetiségi politikájáról faggatta kiadónk elnökét.
Duray a trianoni diktátumot egy hosszú folyamat következményeként írta le, melyben nem is az európai hatalmak magyarellenességét kell látni (persze „díszletként” ezt is bőséggel megteremtették), hanem egy hatalompolitikai folyamat eredményét. És a gyökerek jóval korábbra nyúlnak vissza, mint az első világégés, vagy épp az azt közvetlenül megelőző időszak: legalább egy évszázaddal korábbra kell visszatekintenünk.
Duray Miklós szerint a 19. századi magyar politika „visszaálmodta” a Magyar Királyság Mátyás-korabeli állapotát. Vagyis amikor az ország 85 százalékát magyarok lakták – míg II. József halálakor már kevesebb mint 40 százaléknyi magyar élt a történelmi Magyarország területén.
„Ebből a nézőpontból kell áttekintetünk azt, hogyan alakult a magyar politika a 19. században, és hogyan adott lehetőséget arra, hogy száz évvel később Magyarországot eszközként tekintsék az akkori hatalmi törekvések megvalósítása során.”
– mondja az interjúban Duray, aki a kiegyezés problematikus elemeire is felhívta a figyelmet, melyekre aztán felépítették a külföldi hatalmi érdekek egész sorát.
Az interjúban szóba került természetesen a „jóvátétel” is, azaz az I. és II. bécsi döntés, amit „valóban valamifajta igazságszolgáltatásnak lehet tekinteni a trianoni békediktátum viszonylatában”, de a kisantant államainak szemében ez csak egy újabb megbosszulandó esemény volt. Amire a második világégést követően sor is került, a lehető legdurvább formában…
A teljes interjú elolvasható a Vasárnap.hu oldalon:
Duray Miklós a Vasárnapnak: Trianonban Magyarországra mint eszközre tekintettek
