A Rákóczi-szabadságharc (1703-1711)a török uralom alól felszabadult Magyarország első jelentős szabadságharca volt a Habsburg abszolutizmus ellen.
A II. Rákóczi Ferenc vezette küzdelem a rendi kiváltságok védelméért, a gazdasági és társadalmi fejlődésért folyt és végül az egyenlőtlen erőviszonyok, a kedvezőtlenné váló európai politikai helyzet és az ország belső társadalmi ellentmondásai miatt bukott el.
A bukás ellenére a szabadságharc megakadályozta Magyarország beépítését a Habsburg birodalomba, és az ország rendi alkotmánya, ha látszólagosan is, de fennmaradt. A török kiűzése után a bécsi kormány intézkedései súlyosan sértették a magyar társadalom különböző rétegeit.
1703-ban az elégedetlen parasztok, a szélnek eresztett végvári katonák, valamint Thököly bujdosó kurucai a Tiszaháton felkeltek a Habsburg kormányzat ellen, s mozgalmuk vezetésére hazahívták a Lengyelországba menekült II. Rákóczi Ferencet.
1703. június 15-én az ország határánál egy Kliniec nevű faluban, Lawiczne mellett fogadta az Esze Tamás vezetése alatt megjelent paraszti csapatokat. Ez 200, puskával felfegyverzett gyalogost és 50 lovast jelentett.
Rákóczi 1703. június 16-án Vereckén keresztül érkezett Magyarországra és teljes serege körülbelül 3000 főből állt. Ezzel kezdetét vette az 1711-ig tartó szabadságharc.
Jó emlékezést kívánunk!
(http://www.jakd.hu/Felvidék.ma)
