A Magyar Királyság kormányzója, vitéz nagybányai Horthy Miklós legemlékezetesebb csallóközi látogatására 1938. november 6-án került sor. A legfőbb hadúr ezen a napon vonult be honvéd csapatai élén, a környék és a város lakosságának ünneplése közepette, a húsz évvel korábban elcsatolt Komáromba. Kevésbé ismert tény, hogy 1943. március 13–án személyesen jelent meg a medvei híd felavatásán.
A bakai Duna-híd ötlete
A visszacsatolást követően egyre fontosabbá vált a gyors áru- és személyforgalom biztosítása az anyaország és a visszatért területek között. Tisztában volt ezzel Győr és Mosonmagyaróvár korabeli vezetése is, ezért számukra sem volt mindegy, hol épül meg a felvidéki árunak utat adó híd. Gyűlések, memorandumok és viták sorozata vette kezdetét, amelyet Győr és Moson vármegye versengése idézett elő.
A győriek Medvénél, míg a mosoniak két helyen, Körtvélyes és Dunakiliti határában komppal, Baka és Dunaremete között pedig híddal kívánták biztosítani az átkelést.
Elképzelésük szerint a bakai – dunaremetei hídon a nyugat-dunántúli és a vágvölgyi vasúti vonalat is keresztül kellett volna vezetni.„Csonka-Moson vármegyét és a Csonka-Pozsony vármegyét kapcsolják össze Magyaróvár székhellyel” – szólt a mosoniak kívánsága.
A régió épülő hídjai
Az állami költségvetés az 1939 és 1940 közötti időszakra, a Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztériumnak biztosította a forrásokat a felvidéki fejlesztésekre.
Ugyan a bakai híd megépítéséről már nem esett szó, ám különösen kiemelten kezelték a pozsonyeperjesi Kis-Duna híd befejezését. A kisalföldi közlekedés főütőerének szánt medvei híddal, valamint a doborgazi Duna-hídhoz szükséges előkészületi munkálatok költségeivel ugyancsak számoltak. Utóbbi híd megépítésére a háború miatt már nem került sor.
Új híd a Dunán
A magyar kormány tehát abban volt érdekelt, hogy Felvidék visszatérése után mielőbb állandó átkelést biztosítson a két part között. Néhány száz méterre attól a helytől, ahol a honvédek először szálltak partra Csallóközben,
a háborús viszontagságok ellenére közel öt és félmillió pengőből építették a medvei hidat.
Egyszerre ívelte át a hajózható medret, a holtágat és a köztük lévő ártéri területet. A teherforgalmat lebonyolító úttest mellett, a híd két szélén külön gyalogjáró és kerékpárúttest is biztosítva volt. Ennek köszönhetően a Szenc, Galánta, Somorja és Dunaszerdahely körüli falvak mezőgazdasági termékeit sokkal egyszerűbben tudták Győrbe szállítani. Az építtetők célja teljesült: Csallóköz és Mátyusföld települései közvetlen kapcsolatba kerültek a Dunántúllal.
A kormányzó érkezése
Csallóköz falusi népe a Duna-parton és a folyó kavicsos árterében nem egyedül ünnepelte a híd megnyitását. A Győr–Galánta útvonal újonnan elkészült betonútján guruló autókon érkeztek a győri előkelőségek, autóbuszok szállították a város polgárait és munkásait, de a nagy eseményre kíváncsi szigetköziek sem maradtak otthon.
A part két oldalán élő magyarok együtt csodálták a nemzeti színű zászlókkal díszített karcsú híd vasszerkezetét.
Az összesereglett közönség tizenegy óra környékén nagy lelkesedéssel fogadta Horthy Miklóst.
A Duna jobb partján felállított emelvényen a kereskedelmi és iparügyi miniszter mondta el beszédét, amelyben kitért az 1938-as katonai pontonhídra, ahol „elsőt dobbanhatott a magyar honvéd lépése az országnagyobbodás megkezdett útján”. A háború nehézségei ellenére „a büszke magyar munka” révén sikerült befejezni a magyar építőtechnika legújabb művét, „Főméltóságod teremtő országlásának még egy hirdetőjét” – szólt tisztelettel a kormányzó úr felé.
A hídavatás
A miniszter beszéde után a Kisalföldi Mezőgazdasági Kamara elnöke, mint a visszacsatolt Csallóköz megbízottja köszönte meg Horthy segítségét, hogy a híd megépítésével lehetővé tette a magyar nép szorosabb összekapcsolódását. Felszólalásában külön hangsúlyozta a csallóköziek beteljesült legfőbb vágyát, miszerint gazdaságilag közvetlen kapcsolatot találjanak az anyaországi magyarokkal.
A beszédek elhangzása után a jelenlévők éljenzése közepette a kormányzó elvágta a nemzeti színű szalagot, majd bemutattatta magának a híd tervezőit, mérnökeit és az építőmunkásokat. Kíséretével ezután a csallóközi oldalon várakozó magyarokhoz indult, akik ugyancsak éljenzéssel fogadták. Az ünnepség a Szózat eléneklésével ért véget.
A magyar Duna 18. hídja
Az új Duna-híd a világháború idején három és fél év alatt épült meg, tervezői a Kereskedelmi Minisztérium Hídépítési Osztályának munkatársai voltak. A medvei híd első pillérénél elhelyezett kőbe a következő mondatot vésték: „Építette a magyar tudás, erő és akarat az 1939-42. években.”
„A medvei híd a magyar Duna tizennyolcadik hídja” – állt a sajtó által hozott közleményben.
Ezek közül hat vasúti, tíz közúti, két közúti-vasúti, 16 magyar, 2 pedig megszállt területen volt található.
A legöregebb híd a Lánchíd, míg a legrégebbi vasúti híd Pozsony mellett készült el. 1943-ban a medvei munkálatokat tartották a legnehezebb és legbonyolultabb hídépítésnek.
Ami viszont a technika fejlődésének köszönhető, a kivitelezők büszkélkedhettek a leggyorsabban elkészült hídépítő munkával. A megelőző helyszíni bejárásra 1939. március 17-én került sor, míg a munkálatokat június 30-án kezdték el. Az egymásba kapcsolódó, a hajózható és a Holt-Duna felett átívelő hidak sorozatát adó építmény próbaterhelése 1942. december 18. és 20. között valósult meg.
A kormányzó úr által átadott híd eredeti formájában sajnos már nem tekinthető meg, mivel a II. világháború utolsó évében a visszavonuló német csapatok felrobbantották.
Bár 1946-ban a szovjet katonák ideiglenesen helyreállították, a teljes rekonstrukciójára egészen 1973-ig kellett várni.
Felhasznált irodalom:
Állami költségvetés 1939-1940., korabeli újságok beszámolói
