Fotó: Branislav Wáclav / Aktuality.sk

„Azért is fontos az óvodai nevelés, hogy megtanulják a szlovák nyelvet azok a gyerekek, akik otthon például roma vagy magyar nyelven beszélnek.” Ezt nyilatkozta tegnap Monika Filipová, az álomtitkár. A megnevezés nem helyesírási hiba: a SAS szlovák párt oktatási és nyelvpolitikája ugyanis nem a felvidéki magyarságé. Nem kell tehát abba az képzetbe ringatnunk magunkat, hogy van magyar államtitkárunk. Mert nincs. (Ezért álomtitkár.)

Ellenben az van, hogy:

− a közoktatási törvény nem ismeri a nemzetiségi oktatásügy fogalmát,
− nincs tartalmi önigazgatásunk;
− nem tudjuk megjeleníteni saját specifikus igényeinket (pl. nemzeti történelem oktatása);
− iskoláinkban alacsony a diáklétszám.

Parlamenti képviselőkből csehül állunk, egy SAS-politikustól pedig fölösleges elvárni, hogy kijelentse:

− a felvidéki magyar iskolák jövőjét az oktatási önigazgatás jelentheti;
− meg kell teremteni a nemzetiségi, azaz magyar iskolarendszert a maga intézményeivel, oktatásszervezésével, irányításával és tartalmával együtt;
− pozitív pénzügyi diszkriminációt kellene biztosítani az ún. nemzetiségi iskolák számára, azaz szükséges lenne a megemelt állami normatíva;

Azt viszont el kell mondani, hogy a sugalmazott valótlanságok ártanak nekünk, felvidéki magyaroknak. Az anyanyelvi óvodai nevelés nekünk nem azért fontos, hogy ne kerüljünk speciális iskolába. (Az alapiskolába felvesznek akkor is, ha beszélem az anyanyelvemet…) A nyelvészet mai tudása szerint az anyanyelv biztos elsajátítása nagyjából a hatodik életévig történik – az óvodai évek ebbe bőven beletartoznak. Egy fogyóban lévő nemzeti közösségnek az a jó, ha magas presztízsű nyelvként gyakorolhatja a nyelvét: otthon, templomokban, iskolákban, hivatalokban. Mindenütt.

Minden olyan kijelentés és törekvés, amely sugalmazottan vagy nyíltan az anyanyelv használatáról beszéli le a közösséget, ártalmas a közösségre nézve.

Álmainkból ébredve a valóság az, hogy jelenleg nincs magyar párt a szlovák törvényhozásban – saját felelősségét ebben a sorok írója is tudatosítja. Tény továbbá, hogy magyar nemzetiségű hivatalnokok, parlamenti képviselők ereje nem arányos a Szlovákiában élő magyar közösség számával. Azok az üzenetek viszont, amelyek egy – remélhetően – átmeneti helyzetben érkeznek felénk, félrevezethetőek is lehetnek… vagy akár tudatosan manipulatívak is.

A pontos üzenet jó ideje a következő: azért fontos az anyanyelven történő óvodai (alap- és középiskolai) nevelés, hogy a magyar közösség Szlovákiában erős és életképes maradjon.

(A szerző az MKP Országos Elnökségének tagja, korábbi elnöke)