Évekkel ezelőtt hatalmas sikerként harangozta be a hídba lemenők érseke a nagy fehér táblák hírét, majd áldását adta azok kihelyezésére a kis lépések politikájának megtestesítője, Érsek Árpád. Azóta sok bor folyt le a felvidéki magyarok torkán, de vannak végek, ahová a táblák valamilyen gubanc végett nem érkeztek meg.

Árpád óta tudjuk, hogy „minden karambolnak megvan a ki a hibás”, talán ebben az esetben is vannak hibások, vagy inkább vétkesek, de azok cinkosan némák.

Lényeg a lényeg, hogy Nógrád palóc-magyar falvainak nagy részében nem teljesítette az illetékes hatóság a törvény által előírt kötelességét és ez az állapot azóta is így van, senkit nem zavar. Persze tudjuk, hogy ez a „táblatörvény” csak egy látványpékség-szintű jelenség, amelytől nem bátorodnak fel magyar tömegek és rohannak autonómiát kiharcolni a táblák behatárolta szülőföldjükön, de ha már jár az a nyüves tábla, akkor Nógrádban miért nem jár?!

A Kétnyelvű Dél-Szlovákiáért projekt is véget ért már, elérte valódi célját, párt lett belőle, már nincs idő foglalkozni ilyen apróságokkal,

Az emberek abban bíznak, hogy akadnak még arra hivatottak a környéken, akik a cikk elolvasása után nem zsörtölődést, hanem megoldandó feladatot látnak e sorokban.

Mi most felhívjuk a figyelmet az áldatlan állapotokra azok helyett is, akiknek ez a dolguk lenne, és előre is köszönjük, hogy ezt értékelni fogják, hiszen az igazi együttműködés az apró, napi (jó)cselekedetekben nyilvánul meg a legőszintébben…