Továbbra sincs megegyezés a három párt között az egyesülési folyamatról. A vita továbbra is az arányokon rugózik, hogy az Összefogás nevű 5. felvidéki párt – ami alig rendelkezik mérhető támogatással – többet kíván markolni a megalakítandó struktúrákból. Hogy akaratukat ráerőltessék szövetségeseikre, több hónapja az előválasztás intézményével hadonásznak, ami reményeik szerint felülreprezentálná súlyukat. A hírek szerint ennek modelljét a magyarországi ellenzéki pártok által megvalósított budapesti előválasztás ihlette, aminek megvalósíthatóságáról állítólag egyeztettek is annak kivitelezőivel. Azon az előválasztáson egyébként az a Karácsony Gergely győzött, aki leváltotta a Fideszes Tarlós Istvánt.
Ugyanakkor konkrétumot a mágikus előválasztással kapcsolatban az ígérgetések ellenére még senki se látott.
Columbo feleségének effektusa juthat minderről eszünkbe, így akár azt is hihetnénk, hogy csak egy újabb olyan blöffje a pártnak, mint azon korábbiak, minthogy nem is párt, hanem mozgalom lesznek; vagy hogy csak egyszeri választási pártnak alakulnak, ami kizárólag azt a cél szolgálja, hogy a két párt egyesülhessen.
De hallhattunk tőlük korábban olyan kijelentéseket is, hogy szinte csak napok kérdése, hogy több hidas politikus átigazoljon hozzájuk Nagy József után. Ezek valóságtartamával ma már mindenki szembesülhetett. Ezek után vajon mennyire vehető komolyan bármilyen javaslatuk is?
Az előválasztással kapcsolatban legutóbb már azt az ajánlatot tették Mózesék, hogy amennyiben megkapják a posztok 25%-át, akkor eltekintenek az előválasztás követelésétől. Ez esetben viszont elég következetlennek tűnik az érvelésük.
Előválasztásokat egyébként listavezetők, miniszterelnök-jelöltek kiválasztására szoktak végezni, nem egy párt elnökségének összetételére. Sehol a világon nincs olyan hely, ahol egy párt összetételét ne annak vezető szervei, illetve kongresszusának küldöttei választanák meg.
Ráadásul mi is több ízben foglalkoztunk vele, hogy a Chile-szerűen területileg széttagolt felvidéki magyarságunk esetében, homályos körülmények és szempontok között, a Covid-járvány kellős közepén szinte kivitelezhetetlen egy ilyen előválasztás reprezentatív levezénylése.
Mindazonáltal, ha az Összefogás párt ennyire ragaszkodik ezen intézményhez, úgy talán akadhat egy operatív megoldási mód, hogy vágyuk kielégülhessen. Tekintettel arra, hogy három pártról lévén szó, a legdemokratikusabb az lenne, ha ezen politikai szubjektumok teljes tagsága döntene a személyi kérdésekről. Így a három párt minden tagja levélben vagy egyéb úton-módon nyilváníthatná ki, hogy kik alkossák az új, egyesült párt vezetését. Jogosan merülhet fel ugyanis a kérdés, hogy aki nem akar belépni egy adott pártba, az miért döntene annak belső strukturális viszonyairól? Ha belegondolunk, végtére ez a párttagság lényege.
Egy esetleges nyilvános előválasztás a maga korlátai mellett ráadásul lehetőséget adna arra is, amivel maximálisan tele a hócipője a felvidéki magyar választópolgároknak: az egymás elleni versengésnek és kampányolásnak.
Ha bárki is komolyan gondolja a politikai egyesítést, annak nem lehet célja újabb és újabb frontvonalak megnyitása, a megosztottság fenntartása, vagy például szövetségeseinek álprofilokkal történő lejáratása. Hiszen mindez nagyjából olyan, mint háborúzni a békéért.
(Csonka Ákos/Felvidék.ma)
