A kálvinista vagy túrós mennyország igazi ínyenc édesség. Receptjét szinte minden háziasszony másképpen ismeri. A Felvidéki Magyar Értéktárba 2016-ban került fel a gömöri recept, melyet a nemesrandóti néhai Pósa Dénesné Fodor Éva adott közre.
Az édesség újrafelfedezése 2010-hez köthető. A Pósa Lajos emlékezete – Emléktár könyvem szerkesztésekor értelemszerűen gyakran megfordultam Nemesradnóton, a költő szülőfalujában, ahol ősi szokás szerint a vendégeket kálvinista mennyországgal kínálták, s ez a szokás néhai Pósa Dénes családjában is megmaradt.
A Balogvölgy települései azon gömöri falvakhoz tartoznak, ahol egykor az emberek a mezőgazdaságból éltek. A növénytermesztés mellett nagyon fontos volt az állattenyésztés, főképpen a szarvasmarhatartás. Ebből kifolyólag nagyon sok hazai étel a tejtermékeken, túrón alapult.
Nemesradnóton több család is saját gazdaságot vezetett. Ebben az időben Pósa Déneséknél a házi tojásból, tehéntúróból, tehénvajból, disznózsírból nem volt hiány. A túrós édességek is hamar a gyerekek, majd az unokák kedvencévé váltak.
A régi magyar reformátusok étkezéséről Benedek Elek írja: „A húsvétot megelőző hét a csöndes áhítat hete s nagypénteken még a kálvinista is böjtöl. Igen, a kálvinista is. Ez az egyetlen böjtnapja van a kálvinistának, mikor zsíros ételt nem eszik.” Azaz a kálvinista az év 364 napján zsírosat evett.
Sok magyarázata lehet, hogy a túrós édesség honnan kapta a nevét. Nyilván ebben a bőségre való utalás első helyen lehet. Országszerte a kálvinista mennyország alatt több hagyományos ételt is értettek. Leginkább azonban a vargabélesszerű édes túrós tésztát vagy a szalonnás-tejfölös túrós csuszát fedte az elnevezés. Az eredeti receptet a nemesradnóti Pósa Lajos és barátai ismerhették és kedvelhették a legjobban.
Az ismert legrégibb forrás, amit találtunk, az 1915-ös Magyar Nyelv kiadvány, mely a következőképpen jegyzi a kálvinista mennyországot: „jó tésztát gyúrnak, kifőzik sós vízben, összekavarják tehéntúróval, tojással és vajjal és kisütik a sütőben, megczukrozzák, asztalra teszik. Ez a sült és főtt tészta a k. m. Miskolcz, Rimaszombat.”
Gyöngyösi László Pósa Lajos életrajzi könyvében 1920-ban leírja, hogy amikor a költő „írótársait vagy más vendégeit hívatta Radnótra, alkotmányos tanácskozást tartott velök az ebédfogásainak dolgában. Pósa Lajos ősrégi magyar szokás szerint minden előterjesztést meghallgatott, de aztán mint egyhangú véleményt ő mondta ki: lesz tehát tyúkleves csigával, ennek aranysárga ám a leve, nemzeti címer (ez bizony töltött káposzta), ruca vörös káposztával, kálvinista mennyország (túrós, mazsolás, tejfeles tészta, híres radnóti étel), putnoki bor csutorában”.
Ugyanebben a könyvben olvashatjuk, hogy a gyermek Pósa Lajos (1850-1914) híre eljutott a radnóti Petheő Dániel paphoz is, akit tréfásan „turóscsuszás papnak” neveztek. „Zord agglegényes életet élt a pap, egyetlen szenvedélye a tejfeles túrós csusza evése volt, amit gazdasszonyával örökösen háromszor is napjában főzetni akart és csak úgy könyv nélkül a tálból kanalazott fel. Gazdasszonya már ki is jelentette, hogy inkább világgá megy, de ő örökösen csuszát nem főz és mindég nem eszi” – írja Gyöngyösi.
S csak érdekességként, nemrég hallottam, hogy Petőfi Sándornak is a túrós csusza volt a kedvence.
Jókai Mór a Sárga rózsában ugyancsak említést tesz az édességről: „A csikós számára a számadó felesége főz benn a városban egész hétre valót. S az úri eledel; akárki melléülhet: Fehér ecetes. Kaszás lé. – Kálvinista mennyország. – Töltött káposzta. – Espékes. Mind az öt bojtár együtt vacsorál a számadóval, s a szolgalegényről sem feledkeznek meg.” Azaz kálvinista mennyországot evett egykor a hortobágyi bojtár is.
A régi receptes könyvekben sajnos nem találjuk nyomát az édességnek. Csak egy nem régi könyv említi. Mint ismert, „kálvinista Rómának” Debrecen városát hívják.
Nem csoda, hogy egyfajta kálvinista recept bekerült a debreceni cukrászipar 100. évfordulójára, 1977-ben megjelent „Édes jubileum” címmel megjelent kiadványba. Az viszont egy bonyolultabb, dióval, búzadarával, vaníliával, rummal, fahéjjal, citrommal megbolondított változat.
Viszont Lajos Árpád 1979-ben a Nemesek és partiak Szuhafőn című munkája újra visszahoz Gömörbe. Itt azt olvassuk: „A régi gömöri úri családok idejéből még megvan a kálvinista mennyország. Ez úgy készül, hogy víz nélkül lisztet, tojást összegyúrnak, kisikálnak, négyzet alakúra vágják. Ezeket felváltva egy-egy sor édes tehéntúróval egymásra terítik, megsütik, majd az egészet cikkekre vágják.”
Az 1992-ben megjelent Új magyar tájszótár 3. kötetének egyik magyarázata szintén a gömöri verziót erősíti: „a vargabéleshez hasonló tésztafajta, előbb kifőzött, majd tehéntúróval, tojással, vajjal elkevert és sütőben megsütött metélt tésztából” készül.
Néhai Pósa Éva szakácsnő volt, s 2014. februárjában a Magyar Interaktív Televízió kamerája előtt is elkészítette, így megörökíthettem, hogyan is készül itt ez a finomság.
A titok a módszerben és a házi alapanyagban van.
Egyedül Pósa Éva alkalmazta így: gyúrt tészta, hosszú vastag csíkok kifőzve és rétegezve, közben túróval, cukorral, mazsolaszőlővel szórva, zsíros-vajas tejföllel locsolva.
Pósa Éva azóta az igazi angyalok közt, a valódi mennyben süti. Emléke legyen áldott!
Nélküle ma már nem tudnánk, hogyan is fogjunk hozzá az elkészítéséhez. 2014-ben a Pósa-emlékév alkalmából a Sütibár cukrászda is az ő receptje nyomán sütötte meg. Napjainkban ezt a változatot Radnóton mindenki tőle tanulta.
Van viszont több fajtája is, amelyet a nemesradnóti gazdasszonyok a Lidike Pihenőház kérésére 2016-ban, a kálvinista túrós mennyország ünnepére sütöttek meg. Pl. kiemelném, a tejbe fullasztottat Bodon Erzsike és Miko Margó menye, Annamária; a tortaformájút Hencz Juliska néni; ami pedig a szépséges Vály-völgyéből származik, azt Bodon Irénke néni mutatta meg ezen a fesztiválon.
Ez a mennyei étel önálló életet kezdett élni.
Feldolgozták a bátkai értékőrző gyerekek, felkerült egyszer a lakiteleki lakoma asztalára, 2019-ben még a a Duna TV legismertebb főzőműsorába is bekerült, s 2021. március 21-én egy változatát a Duna TV-n ismét közvetítették. Tegyük hozzá, hogy az általunk ismert és feldolgozott recepttel nem egyezik meg a TV-ben bemutatott, s ha valaki valódi ősi finomságot akar kóstolni, akkor a letisztult, egyszerű, de nagyszerű receptet kövesse.
Ebből kifolyólag nyilván mi itt, Gömörben az első felvételre, az eredetire lehetünk büszkék. Még akkor is, ha az egyik leghíresebb magyarországi főzőműsor nem tiszteli az értékfeltáró és értékmentő munkánkat és saját sikert kovácsol belőle. Becsületére annyi legyen mondva, hogy elmondta, miszerint gömöri eredetű étel, s a nemzeti értékek közé sorolható. Valóban így van.
Sajnálattal tapasztalhatjuk ugyanakkor, hogy felvidéki értékünk nem élvez semmiféle védelmet.
Pedig 2014-ben rögzítettük, 2016-tól a Felvidéki Magyar Értéktár tulajdonát képezi, 2020-ban pedig már hivatalosan a nemesradnóti helyi értékek sorába is felvették. Mégis 2021-re szemrebbenés nélkül egy sztárszakács tette saját receptjévé. Ezért volt veszélyes 2019-ben tálcán felkínálni neki az értékünket.
Nem hiába halljuk mindenhonnan, hogy az értékeinket óvni kell, főleg akkor, ha annak hozzánk kötődő, irodalmilag is alátámasztott sarokkövei vannak.
Tudni kell, hogy a fent idézett Gyöngyösi-féle írás tudatában Nemesradnóton 2016-ban megrendezett közösségi akción kapta meg a Pósa Éva-féle recept a „Hagyományos kálvinista mennyország” címet.
A versenyeztetésben – Gyurán Ágnes, Pósa Judit, Mács Ilona, Czeglédy Éva – innen elszármazott háziasszonyok, a Rákóczi Szövetségtől Lukács Ferenc, valamint Kun Ferencz és nem utolsósorban a Csemadok részéről a nemrégiben elhunyt Huszár László alkották a zsűrit. Akkor úgy határozták meg a 14 elkészített recept közül, hogy ízvilágában és elkészítési módjában ez állhatott a legközelebb Pósa Lajos korához.
Pósa Éva édessége tehát a „Hagyományos túrós mennyország” címet kapta; Koleszár Jolán édessége a „Balog-völgyi szimfónia” címet kapta; Bodon Irénke édessége a „Finom ízű, asszonyi lelkületű” címet kapta; Bodon Erzsébet édessége a „Lenyűgöző zsírosságú – szerelmes ölelés” címet kapta; Dobos Ilona édessége az „Alkotás múzsája” címet kapta; Lukács Márta édessége a „Tészta rétegek csodálatos gyűrődése” címet kapta; Miko Annamária édessége a „Családösszefogó” címet kapta; Bodon Ágnes édessége a „Pirosan ragyogó – szeretetet sugárzó” címet kapta; Pósa Júlia édessége a „Vendégcsalogató” címet kapta; Hencz Júlia édessége az „Igazi örömforrás” címet kapta; Kuzma Pósa Tünde süteménye a „Másfelé tartó, de hazatérő” címet kapta; Bodon Lívia édessége a „Legomlósabb” címet kapta; Angyal Erika édessége a „Nyári délutánon felüdülés” címet kapta; Bene Judit és édesanyja süteménye a „Legényfogó” címet kapta.
Nemesradnóton Pósa Éva a következőképpen készítette:
A lisztből a tojással, sóval, kevés vízzel lágy tésztát gyúrunk. A tésztát három részre osztjuk, kissé pihentetjük. A tésztagombócokat vékonyra kisikároljuk, tepsi hosszúságú és 8-10 cm széles csíkokra vágjuk. Sós, lobogó vízben megmártjuk, hideg vízben lehűtjük és a gyúródeszkára terítve lecsöpögtetjük. A kizsírozott tepsibe lerakunk egy sor tésztát. (három-négy csíkot egymás mellé). A tésztát megkenjük felolvasztott zsír és vaj keverékével. Sózott túróval, mazsolával, kristálycukorral megszórjuk és tejföllel meglocsoljuk. Ezt megismételjük 4-5 alkalommal. Az utolsó sort tésztával zárjuk, amit csak a zsírral kenünk meg. Előmelegített sütőben 25-30 percig sütjük.
Pósa Éva lánya, Czeglédy Éva bátyja, Pósa Dénes közreműködésével 2020 őszén a budapesti Magyarság Háza – Konyha rovatának is elkészítette az édességet.
https://www.facebook.com/watch/?v=1551420071710539
Ez alapján próbálják ki, őrizzék meg, s gondoljanak Gömörországon belül Nemesradnótra, ahol biztos források megörökítették ezen finomság kedveltségét.
(Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
