Fotó: Zilizi Kristóf

Június 19-én, szombaton a Via Mariae – Szlovákiai Mária-út Polgári Társulás szervezésében került megrendezésre 52 zarándok részvételével a Zsolnai kerület Csacai járásában található turzófalvai zarándoklat. A résztvevők a Csallóköz, Mátyusföld és Zoboralja egyházközségeiből érkeztek.

A kegyhely 1958. június 1-jén vált ismertté, amikor is az 1916-ban született Matousch Laschut erdőőrnek egy felhőn a lourdes-i szűzhöz hasonló, parancsoló, de mégis mosolygó gyönyörű nőalak jelent meg. Ezt követően háromórás elragadtatásba esett a férfi. Látomásának következményeképpen minden betegségéből meggyógyult és szent ember lett.

Mindezekről azonban csupán 1958. szeptember 7-én számolt be; ettől az időponttól kezdve a látomás helye búcsújáróhely lett. A kommunista hatóságok az erdőőrt bolondnak nyilvánították, elmegyógyintézetbe zárták, azonban ez sem tudta őt megtörni. A továbbiakban, 1967 pünkösdjén négy csoda történt itt.

Turzófalva 14 km-re délnyugati irányban terül el, a Kiszuca folyó partján, a Jablunkai-hegység és a Nyugati-Beszkidek vonulataitól körbefogva. Első írásos említése 1592-ből való a legutóbbi népszámlálás szerint a 7800 főnyi lakosságot meghaladó zarándokvároskának.

Fotó: Zilizi Kristóf

Vályi András szerint „TURCZOVKA. Tót falu Trentsén Várm. földes Ura Hg. Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Kisucza vize mellett, közel Podisokához; határja magas helyen fekszik, földgye sovány, legelője, fája, és keresettye a’ lápozással van.
A Kiszuca völgyének egyik legősibb településeként vlach jog alapján 1580-ban Predmér helyén alapították a községet. Nevét az egykor a közeli Nagybiccsén birtokokkal rendelkező Thurzó családról kapta. Thurzó György 1616-os halála után Imre fia a birtokot zálogba adta Eszterházi Miklósnak, 1649-ben továbbadásra került Illésházy Gábornak, majd 7000 aranyért a Berényi családnak. 1759-ben a régi helyén felépült az új templom. A település lakosai elsősorban állattartással, faárukészítéssel, drótozással, a tűlevelű erdőkben bővelkedő hegyi vidéken erdei munkálatokkal foglalkoztak.

Fotó: Zilizi Kristóf

A porosz–osztrák háború előtt, 1866 augusztusában Bismarck porosz miniszterelnök engedélyével létrehozott magyar légió 1500 tagja Klapka György vezetésével előrenyomult a falu határáig, annak jeléül, hogy bízott egy új magyarországi felkelés kitörésében. Kísérletük azonban nem járhatott sikerrel, hiszen kezdeményezésüket a környékbeli lakosság és a felvidéki birtokosok közönye fogadta. A település előtt őket utolérő egyik porosz tiszttől pedig azt az információt kapták, hogy külföldi összeköttetéseik fő útvonalát, a Jablunkai-hágót osztrák erők zárták le. A többi beérkező katonai csapat miatt a légió úgy döntött, visszavonul; nagy kerülő után Morvaország irányában hagyják el a magyar területeket.

Turzófalva a trianoni diktátumig Trencsén vármegye Csacai járásához tartozott. A háború után lakói mindenekelőtt fazekassággal, zsindelykészítéssel, szövéssel foglalkoztak. A faluban fűrésztelep is működött.

1954-ben Dlhavölgy, Klokocsóvölgy és Kornyavölgy kivált a határából és önállósult. Turzófalvát 1962. január 1-jén emelték városi rangra; 1998-ban ünnepelték megalapításának 400. évfordulóját.

Fotó: Zilizi Kristóf

A csaknem minden korosztályt felvonultató felvidéki zarándokcsoport a Turzófalva–Kornyavölgy plébániájához tartozó, 2008–2015 között felszentelt Szűz Mária-templomban részt vett 2 óra után a csoport lelki vezetője, főtisztelendő Németh Rezső által celebrált énekes zarándokmisén.

Előzményként pedig felgyalogolt a 3,3 km-nyi távolságú gyalogúton a kegytemplomhoz, s az út során elimádkozta a keresztúti ájtatosságot.

Rezső atya beszélt az ima fontosságáról. Mint mondta, olykor-olykor nem is akad időnk kellőképpen elmélyülni, átérezni az imádságok egyes szavait, jelentését, de az nem baj, akkor is megvan a jelentősége, érdeme. Akár munka közben, vezetés során egy-egy röpimát ha a nap folyamán többször elmondunk, az fontos, hatásos és szükséges számunkra.

Fotó: Zilizi Kristóf

Az Oltáriszentséggel összefüggésben egy vele és egy főiskolás, áldoztatási engedéllyel rendelkező civillel megtörtént esetet mondott el: megkérdezte az illetőt, mi az Oltáriszentség? A fiatalember erre azt válaszolta, hogy az, amit osztunk a mise keretében az áldoztatáskor. Na de akkor mi az, amit szétadunk? Az Oltáriszentség, válaszolta az ifjú.

Bizony előfordul, hogy pontatlan, hiányos a tudásunk egyes egyházi, hitbéli dolgokkal kapcsolatban. Az Oltáriszentség bizony nem más, mint maga Jézus Krisztus.

Továbbá buzdított a szentáldozás fontosságára. A zarándokhellyel kapcsolatban elmondta, azt tartják, hogy aki először látogat el kegyhelyre, amit ott kíván, az beteljesül.

Fotó: Zilizi Kristóf

A mise után lehetőség nyílt megtekinteni a templom karzati szintjén található Szent József-kápolnát; kegytárgyakat vásárolni; elsétálni a gyógyító hatású forráshoz, ott szomjunkat oltani, s vinni a vízből hajlékainkba is. Végezetül elgyalogolhattak a résztvevők a jelenés kápolnájához, ahol a szlovák nyelvűek mellett cseh, német hálatáblák voltak elhelyezve, köszönetnyilvánítás gyanánt a Szűzanyához a zarándokok részéről.

Délután öt óra tájban kellemesen elfáradva, lelkileg feltöltődve indultak haza a festői szépségű Vág folyó mentén a zarándokok, felemlegetve Mednyánszky Alajos Festői utazás a Vág folyón, Magyarországon (1825) című művét.

A zarándoklatot szervező dercsikai Katona Júlia ismertette a közeljövőben szervezendő zarándoklatokat; Méhes Richárd pedig a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra tervezett gyalogos zarándoklatról szólt. A Zoboralja szórványmagyarságának aktivitásairól Patay Péter szervező számolt be, köztük a szeptember 18-ai alsóbodoki Esterházy János-zarándoklatról. E sorok írója pedig a Zobor-hegyi remeték szent helyéről, a vágsziklási Szent Zoerard-András és Benedek remeték sziklabarlang-kápolnájáról ejtett néhány szót.

(Zilizi Kristóf/Felvidék.ma)