Illusztráció (Fotó: Oriskó Norbert / Felvidék.ma)

Előrebocsátom, hogy a pártegyesítés, a Szövetség híve vagyok, hiszen erről korábban írtam is egy terjedelmes vélekedést. Most viszont szeretném megvilágítani azt, hogy miként is, és miért is akadtak meg a tárgyalások. Mi az az úgymond főbenjáró bűn, amit az MKP Országos Tanácsa elkövetett?

Mi az, amit az egyesülés feltételéül szabott, amitől a két partnerpárt nem tud jól aludni, és egyfajta zsarolásként él meg?

Az ugyan igaz, hogy a tárgyalóbizottságok abban maradtak, hogy a megtárgyalt szöveget bocsátják szavazásra az országos döntéshozó szervük ülésén, ez azonban az MKP részéről is megtörtént. Az MKP Országos Tanácsa az Alapszabály megtárgyalt szövegét jóvá is hagyta, szinte egyhangúlag megszavazta, viszont voltak feltételei, amelyekhez ragaszkodott.

És, hogy mik ezek a feltételek? Mi az, ami annyira kiverte a biztosítékot a másik két pártnál, hogy azóta egyfajta struccpolitikát folytatnak? Nos, én úgy gondolom, hogy egyik feltétel sem annyira ördögtől való, hogy elfogadhatatlan lenne számukra. Sőt, még azt sem mondanám, hogy a másik két párt kárára válna a feltételek elfogadása.

Az egyik ugye az, hogy használjuk a párt megjelölésénél, logójában a magyar trikolórt, azaz a piros-fehér-zöld színeket. Én azt hiszem, hogy ez teljesen jogos és magától értetődő kérés.

Nem is értem, hogy ezzel kinek mi lehet a baja. De állítólag olyan nagy nincs is. Ezzel a feltétellel a másik két fél is többé-kevésbé egyetért, hiszen születtek is már úgymond nemzeti színű logótervek, melyekre mind a három párt – igaz még nem hivatalosan – rábólintott.

A másik feltétel a magyar nyelv használata tárgyalási nyelvként. Ez is olyan kérdés, ami nem is lehet kérdés. Minden józan ember számára teljesen egyértelmű, hogy egy magyar pártban, egy javarészt etnikai alapon szerveződő pártban a magyar nyelv kell legyen a tárgyalás nyelve.

Viszont valami miatt a hidasok mégis ódzkodnak attól, hogy ezt bele is írjuk az alapszabályba. Mi, MKP-sok viszont ragaszkodunk hozzá, mert ugye, a szó elszáll, az írás megmarad. Valahol persze értem, hogy náluk ez miért gond. Ők ugyebár másként szocializálódtak, vegyes, kétnyelvű pártként funkcionáltak, voltak szlovák, sőt ruszin tagjaik is, és simán el tudom képzelni, hogy voltak olyan fórumok, ahol bizony szlovákul zajlott a tárgyalás. De ettől függetlenül, egy magyar pártban – márpedig a Szövetséget ilyen pártként képzeljük el, és hát mindenki más is így látja, még a szlovák média is így hivatkozik rá, a Magyarok Szövetségeként – nem is értem, hogy ez miért probléma. Az OT csak ragaszkodott ahhoz, hogy ez ne csupán egyfajta „gentlemans agreement” jellegű szóbeli megegyezés legyen, hanem ténylegesen papírra legyen vetve, az alapszabályban is rögzítve legyen. Sőt, a határozatban az is szerepel, hogy az a testület, amely szükségét érzi, dönthet úgy, hogy más nyelven (is) tárgyal. A hidasok viszont úgy gondolják, hogy ez leírva az alapdokumentumban ne szerepeljen. Legyen ez egyfajta szokásjog, amit nem kell leírni. Az MKP Országos Tanácsa pedig úgy gondolta, hogy mégis. Ami ugyanis nincs papírra vetve, az mintha nem is létezne. Az Összefogás ezzel kapcsolatban nem fejtette ki a véleményét.

A harmadik feltétel már egy kicsit húzósabb. Ezzel mindkét partnerpártnak többé-kevésbé problémája volt.

Ez pedig az, hogy a Szövetségnek ragaszkodnia kell a területi önkormányzatisághoz, illetve napirenden kell ezt a témát tartania. Magyarul, nem szabad, hogy lemondjon róla a párt.

Nézetem szerint ez olyan feltétel, amihez ha nem ragaszkodunk, ha nem mondjuk ki, hogy továbbra is akarjuk, nem írjuk bele a pártprogramba, akkor nem is értem, hogy az egész párt miről szól majd. Akkor gyakorlatilag egy üres látszatkonglomerátum lesz az egyesült párt. Ha csak az a cél, hogy bekerüljön a parlamentbe, de ha nincs mihez nyúlni, nincs az érdekképviseletnek egy egységes, kemény elvi alapja, amire hivatkozhatunk, amit feltételként szabhatunk a következő tárgyalások során – legyen az a kormányba lépés vagy bármi más –, akkor gyakorlatilag egy kiüresedett pártot képviselünk, amely előbb-utóbb elszakad a választóitól. Hiszen a nemzeti-konzervatív politikát támogató tömegek is azért tartottak ki az MKP mellett 10-11 évig, mert felvállalt olyan dolgokat, amit a vegyes párt és a szlovák pártok magyarjai nem.

Ha ezt kihagyjuk, és még pár ilyen, a nemzeti érdekképviselet szempontjából meghatározóan fontos feltételt nem foglalunk bele a programba (pl. a Beneš-dekrétumok máig ható diszkriminatív passzusainak eltörlését és a magyarok legalább szimbolikus megkövetését) akkor tényleg mondhatjuk azt, hogy ez a csatornahálózat-építők és aszfaltozók pártja lesz.

Ezt pedig tudja hozni bármelyik szlovák párt magyar tagozata is. Akkor mitől lesz ez a mi pártunk más? Mitől lesz ez magyar párt?

Volt még egy szintén nagyon fontos határozat, amit az OT feltételül szabott, mégpedig az, hogy be kell tartani a szakmai munka koordinálásának kiegyensúlyozottságát. A megtárgyalt Alapszabály-tervezet értelmében a szakmai alelnök posztját az Összefogás szerette volna megszerezni. Ez arról szólna, hogy az ő jelöltjük határozná meg a párt szakmai arculatát, beleértve a tartalmi irányultságot is. Az MKP-nak ezzel alsóbb és felsőbb szinten is gondja van, nem szeretné, hogy a párt konzervatív irányultsága gellert kapjon. Hiszen egy párt alfája és ómegája a szakmai munka. Az, hogy ki fog nyilatkozni a sajtónak, és milyen szellemben fog nyilatkozni. Hogyan áll össze a program, milyen alapelvek mentén.

Ha nem érvényesül elég markánsan a nemzeti konzervatív értékrend, akkor ez az egész semmiről nem szól majd. Illetve, valami olyasmiről szól majd, amit az MKP nem fog tudni elfogadni, és ez előbb-utóbb szétfeszíti a pártot.

Úgyhogy az MKP azon a véleményen van, hogy a szakmai munka koordinálása ne egy bizonyos párthoz tartozzon a három közül, ez legyen az elnökség feladatköre és mindhárom párt – ahogy eddig is – egyenlő arányban részesüljön a szakmai munka megtervezéséből és kivitelezéséből.

Mi lehet a megoldás? – kérdezhetnénk. Hogyan lehet ezt a patthelyzetet feloldani, gordiuszi csomóként szétvágni? Két lehetőség van. Az egyik az, hogy a partnerpártok elfogadják az MKP feltételeit. De ez valószínűtlen, mivel már lenyilatkozták és több helyen leírták, hogy ők bizony ragaszkodni fognak az eredeti szöveghez és az MKP-nak véleményük szerint nem kellett volna új feltételekkel előállnia. Hozzáteszem, ezek nem új feltételek. Mindegyikről szó volt a tárgyalások során. Még csak lezárva sem voltak.

Csak nem sikerült egyezségre jutni ezek kapcsán a pártoknak, így elodázták a dolgot azzal, hogy majd a közös párt szervei eldöntik. A vitatott feltételek kapcsán csak annyiban sikerült megegyezni, hogy amiben nem sikerül megállapodásra jutni, azt majd a párt a megalakulása után, a Szövetség belső dokumentumaiban fogják rendezni.

Mivel azonban az OT ragaszkodik ezekhez a feltételekhez, és az MKP alapszabálya értelmében nincs más lehetőség, csak az, hogy a tárgyaló bizottságnak is ragaszkodnia kell hozzájuk. Ha a két partnerpárt ennek ellenére, ennek tudatában is azt mondja, hogy nem állnak kötélnek, nem mennek bele, akkor valóban már csak két lehetőség van. Az egyik az, hogy nem születik meg a Szövetség. Legalábbis egyelőre nem. A másik pedig az, hogy az MKP újra összehívja az Országos Tanácsát és módosítja a határozatait vagy ajánlássá minősíti át őket, ami ugye nem kötelező érvényű. De kiindulva abból, hogy miként állt az OT a feltételekhez, nem valószínű, hogy megváltozik ugyanazon küldöttek véleménye. Tehát egyetlen lehetőség maradt, mégpedig az, hogy valahogy finomítanak a határozatok szövegezésén olyan formában, amit már a partnerek is el tudnak fogadni.

Példaként a magyar nyelv kapcsán, ha nem azt írnák az alapszabályba, hogy a tárgyalás nyelve a magyar, hanem azt, hogy a résztvevők anyanyelve. Vagy a szakmai alelnök kapcsán, hogy nem egyedül dönt majd szakmai kérdésekben. A harmadik kompromisszum az lehet, hogy a ragaszkodás a területi önkormányzatisághoz nem kerül be az alapdokumentumba, de kötelező érvénnyel része lesz a Szövetség választási programjának más fontos követeléssel együtt.

Ezt a lehetőséget látom kivitelezhetőnek. Remélem, sikerül is meglépni. Mert ha nem, akkor bizony tényleg veszélybe kerül a Szövetség megalakulása. De ilyen formában talán nincs is sok értelme, hogy megalakuljon. Mert, ha nem fogja maga mögött tudni a választók széles rétegeit, ha nem tudunk valamilyen többletet adni a szlovák pártok által kínált megoldásokon felül, akkor csak azért, hogy mi, magyarok összefogtunk, nem fognak elegen ránk szavazni!

(Králik Róbert, az MKP Komáromi Helyi Szervezetének elnöke/Felvidék.ma)