Különleges Úr napja a mai. Bár nem jegyzi így a keresztyén naptár, sokaknak velem együtt mégis az. Feltámadott Urunk keresztjével a múló idő „örök” tengelyeként, vízszintes keresztirányával, jobbra-balra kinyúló félszárával, megtérésünk óta új identitást kapott szívünknek az igazság hamisítatlan és egyetlen hiteles mérlegét jelenti ez a vasárnap.
A keresztnek ezen a mérlegén pedig megmérettetik minden és mindenki. Csalhatatlanul. Az ézsaiási prófécia ennek a vasárnapnak a vezérigéje a világszerte sok millió keresztyén által olvasott herrnhuti Losung szerint. E Losung 291 éve, több, mint 60 nyelven szövi-szövögeti azt a láthatatlan világhálót, ami az internetes világhálónál is tökéletesebben és igazabbul működik. A Szentlélek pneumatikus világhálója ez, közepén Megváltó Urunk szent keresztjével, mint a teremtett Lét és az emberi létezés spirituális mérlegével.
Mindig, most is telitalálatosan választja szét a kereszt mérlege az isteni irgalom történetét, eseményeit, egykori és mai jelenségeit az emberi, infernális, diabolikus irgalmatlanság történetétől, eseményeitől, egykori és mai jelenségeitől. Krisztus életet éltető, kultiváló-kulturáló művélését az ocsú, a pelyva, a konkoly antikultúrájától, ami csak pusztulást, romlást, halált tud termelni. A tagadás antikultúráját. Csak Isten és az Ő emberei, a Lélek és a szellem áldottai sok milliárdnyi nem lármázó követei tudtak érték- és időtálló szellemi-lelki és anyagi kultúrát létrehozni. Az emberistenek, a hitetlenek semmit nem hoztak létre, ami kultúra, ők csak az előbbi, a krisztusi kultúra rombolásában tudtak naggyá, rettenetessé és rettegetté válni.
Ezen a vasárnapon az élet kultúráját és a halál, rombolás antikultúráját állítja szemünk elé Isten Igéje és két történelmi példa. Hogy újra és újra szavazzunk, válasszunk! Az egyik krisztusi történelmi példát tegnap idézte elénk a Lélek, a másikat, a diabolikus antikultúra jelét holnap vonja látókörünkbe.
Krisztus justitia-keresztjén az áldott herrnhuti misszió
Az irgalom isteni-krisztusi történelmében megszámlálhatatlan gyönyörű esemény jelzi az megrepedt nádat össze nem törő és a pislákoló gyertyabelet ki nem oltó kultúra, vigyázás, megtartás, kímélet földön járását. Tegnap, emlékezhettünk Urunk szelíd emberhalász közösségének történetében az első misszionáriusok kibocsátására a herrnhuti testvérközösségből. 1732 augusztus 21-et írtak. A földön járó kegyelem kézzelfogható bizonyítéka volt, a megtérésben új, pneumatikus identitást kapott Nikolaus Ludwig von Zinzendorf gróf (1700–1760) elindult és meghívott milliókat Krisztushoz. Arisztokrata sorsát önmaga fölé, istentávlatokba emelte a jézusi irgalom. Herrnhutban és környékén található minden ingó és ingatlan vagyonát felajánlotta az Úr szolgálatára.
Ez a Krisztusban új emberré formált arisztokrata mennyei identitásával új szemeket és érző szívet kapott. Meglátta környezete szegényeit. Megérezte a tőle sok ezer kilométerre sínylődő rabszolgák megalázottságát. A lankás vidéken, szászországi birtokán első lépésként létrehozta Isten Országának példa gyülekezetét. Elindította a lelki épülést segítő, a Bibliát napi közkinccsé tevő Losungját, bibliaolvasó kalauzát napi ó-, és újszövetségi Igékkel, imákkal. Aztán megkezdte az Úr által kiválasztott munkatársainak lelki képzést a missziói iskolában. Az igazán elhívottak grafomán termelékenységével, és a Krisztusra hangolt lelkek komponáló kedvével ontotta az evangéliumi énekeket, összesen kétezret.
Olyan missziót indított el, ami kristálytisztán megőrizte magát a birodalmi-kolonialista, hatalmi törekvéssel minden kontinensen beszennyező érdek-missziótól. Célja, hogy a pogányok megismerjék az igazi Üdvözítőt. Észrevette, nagyon sokan élnek saját környezetében is, akik egyháziasságuk, vasárnapi keresztyénségük formalizmusával nem ismerték meg Jézust, a világ Megváltóját. Így került sor arra, hogy 1732. augusztus 21-én imádsággal, énekkel, áldással, szívükre öleléssel kibocsátotta a gyülekezet első két misszionáriusát: Leonhard Dobert (1706-1766) és David Nitschmannt (1696-1772). Az isteni irgalom történetében a sokfajta korábbi sikeres-sikertelen misszió Timóteusaként, friss zöld hajtásaként.
Erről Zinzendorf így írt: „A pogányok felületes krisztianizálása az ördög műve, aminek nyomán ezek a népek még boldogtalanabbak és megtörtebbek lettek”. Más kellett. A két misszionárius nagyon messzire jutott, egészen a nyugat-indiai Szent Tamás-szigetekig, Közép- és Dél-Amerika atlanti-óceáni szigetvilágáig. Főként e karibi térségben misszionáltak, oktattak, gyógyítottak. Mindhármuknak az isteni irgalom ajándékozott új identitást, megtérést, mély bűnbánatot, a kereszt titkának és tudományának elmélyült tanításait. Később mindhárman püspökként szolgáltak. Érdekesség, hogy Zinzendorfot 1737-ben szentelte a lengyel testvérközösségek püspökévé Daniel Ernst Jablinski berlini református udvari prédikátor.
Az isteni igazságosság mérlegén az európai diktatúrák
Ugyanakkor holnap, augusztus 23-án lesz a totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapja. A démoni szellemű, pokoli pusztulást előidéző Molotov-Ribbentrop paktum aláírásának (Moszkva, 1939) évfordulója. 10 éve hivatalos emléknap ez az EU-ban és világszerte. Történelmi tény, hogy az emléknap kezdeményezői és első aláíró között volt Tőkés László református püspök, Temesvár hőse. Amikor e nap borzalmaihoz kötődő infernális emlékekre nézek, még a tollam is megdermed a Diabolosz arcának történelmi látványaitól, ahogyan Hitler és Sztálin Európa felosztásáról hamisan, már az aláírás pillanatában áruló ármányszellemmel kötik meg a rettenet paktumát. A 100 millió európai áldozatot, mártírt, genocídiumot produkáló alkut. A keresztyén gyökereitől leszakadt „német keresztyénség” baráti kezet nyújtott az abszolút és nyílt, szervezetten és ideológiailag is istentagadó bolsevizmusnak. Paktumok cinikus lényege: keresztyénellenes eltökéltséggel szembe menni a Kijelentéssel. Irgalmatlanul – mert istentelenül, ezért embertelenül.
Mindezzel együtt milyen előrelátó isteni pedagógia, hogy ezt a mai vasárnapot Urunk a világosság és a sötétség vízválasztójaként állítja elénk. Kegyelmi cezúraként. A kereszt igazságtevő erejével: a rettenettel mindhalálig szembenéző, s ezért azt megtörő Krisztussal. Aki legyőzte a bekötözött szemű Justitia kibillent igazságmérlegét, helyreállította a megbillent arányokat, és látókká teszi az embereket. Mennyei kenyér az ilyen vasárnap. Napnál világosabban felragyog ilyenkor Isten szeretetének rehabilitáló hatalma, végtelen tapintata, de az emberi irgalmatlanság kíméletlen, tördelő kegyetlensége is. A kísértés és a vágy mindkettőre bennünk él. Valaki így írt: „Isten generálisai, tábornokai a mártírok. Az ördög tábornokai, generálisai az elvtelen paktumkötők”. Imádkozzunk az irgalom és a krisztusi kultúra győzelméért – magunkban, körülöttünk. Minden pillanatban döntés előtt állunk.
Ezen a vasárnapon a kereszt alatt állva kérjük el az Ige időszerű üzeneteit. Mit kell tegyek azért, hogy igaz legyen: „A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő gyertyabelet nem oltja ki”…
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
