Mit keresünk nyári szabadság idején, kirándulásainkkor? Azt, hogy a megszokottból, a mindennapi körforgásból kilépjünk. Különös és el nem vesző, őseredeti igény ez minden emberben. Valami létszomj a légszomjat okozó napi stresszözön és hajsza ellensúlyaként. Kérdés: ez a létszomj, ez a turizmust éltető exodus, nagy kivonulás a mindennapiságból csak akkor és csak úgy érhető el, ha drága pénzen, százezrekért, milliókért messze földre utazunk? Nem, egyáltalán! Sőt, az sem biztos, hogy egzotikus útjainkon megtaláljuk azt, amiről álmodoztunk vagy amire vágytunk. Néhány gondolat az otthon maradásban rejlő nagy lehetőségekről a létragyogás, a szépség és gyönyörködés utáni szomjúságunk háztáji csillapításáról…
A létragyogás és észrevétele egyetemes ajándékbónusz
Megálltál-e már a látványtól szinte földbe gyökerező lábbal egy-egy felfénylő hajnalpirkadat láttán, amiért semmi mást nem kell tenned, mint „csak” kitárni a látvány előtt a szemed és a lelked?
Mindegy, hogy lakótelepi panelház ablakából tekintesz fel a magas égre vagy a Hargitán, a Magas-Tátra valamelyik sziklavonulatának magaslati pontjáról. Vagy a Csíki-hegyek, a Székelyföld hatalmas és lenyűgöző zöldellő fennsíkjain, s a fenyők csúcsán észleled-e, hogy valaki jár a fák hegyén?
A felkelő vagy a lenyugvó nap bizonyosan. Egy csendes folyóparti horgászás közben elámultál-e már a lemenő nap vörös-arany színárnyalataival tájfestőként Alkotó Kéz csodáin? Az erdőkre hulló aranyködön, az itáliai festők által felfedezett sfumaton? Ahogyan a látványban és szívedben összesimulnak mulandóság és végtelenség különös pillanatai teremtői létragyogássá? Mindegy hol állsz, tiéd a Teremtő alkotta lét ezernyi képkompozíciója, otthoni portádról, hegy-magasról vagy éppen repülőről nézed. A szűz hajnalok pillanatnyi mély-csendje valósággal bekönyököl ablakodon egészen a lelkedig. És ahogy Pilinszky nyomán vélhetjük: a „világot dajkáló szeretet” napszálltakor is karjára veszi a mindenséget, és a látványcsecsemőt behelyezi szívedbe. Az Isten alkotta lét, az Ő egyetlen „Legyen!” szavára a fekete lyukból táguló világegyetemmé létrehívott planétánk látványában csodaözönök ömlenek rád minden reggel és minden este. Kivéve a borús, felhők födte napokat. Kiszámoltam: hetven fölötti éveinkkel eddig legalább 27 ezer hajnalhasadást és 27 ezer naplementét kapott ajándékba ez a nemzedék. S minden nemzedék, ha ezt a kort megéli. És vajon lett-e ebből akár csak ezernyi, vagy mondjuk száz kipillantás, látás-exodus a megszokott környezet néhány négyzetméteres keretéből? Lelki turizmus. Egy helyben maradva is univerzumokat átszáguldó idő-, és tájutazás? Mennyi táguló horizontot fotózott le tudat-mélyed és őrizel meg a szépség pillanataiként? Tudatosan megszemlélt, elraktározott, nehéz pillanataidban is felidézhető létszépségként?
A Biblia első lapjaitól Jézusig: látáspedagógia
A létragyogás felfedezése, felismertetése, az észrevevés/észrevétetés látástörténete hosszú múltra tekinthet vissza. A „dicső természet” olykor rettenetes többlet ereje keltette félelem állította meg az embereket, máskor lenyűgöző, minden fantáziát felülmúló formagazdagsága, a „biodiverzitás” és a tájesztétikai élmény, a létezés-narráció, ahogyan mesél az erdő, a csillagos ég, a patak tiszta vize. Ez szögezte oda a máshoz szokott szemeket.
Más kultúrákban és világvallásokban is megtaláljuk a teremtett világ vagy a natura lenyűgöző voltának a dicséretét. Hogy csak a Bibliánál, a három világvallás, a zsidó, a keresztyén és az iszlám ősforrásánál maradjunk, idézhetnénk oldalakon át számos zsoltárt és bölcseleti iratot erről. Ami a lényeg: a világ teremtésében, szépségének, gyönyörűségeinek szemlélése közben mindig Istenhez jutottak a szentírók. Miért? Mert a teremtett természeti környezetről olvasták le Isten alkotó és személyes fantázia gazdagságát.
Sőt még a nem bibliai görög-latin szerzőknél is hasonló rácsodálkozást fedezünk fel, például az ókori költőnél, Lucretiusnál: isteni öröm ragadja el, amikor a természet fátylát fellebbenti a természetfeletti Kézről, az isteni Alkotóerőről.
Az meg egyenesen lenyűgöző, ahogyan a Biblia szerzői meglátják a világ arcán a fenséges szépség-vonásokat, mert ők mindezt a Felséges Istennek tulajdonítják. Már a hívők ősatyja, a még Abrám nevet viselő Ábrahám a Genezis elején így fogalmaz: “Fölemelt kézzel esküszöm az Úrra, a Felséges Istenre, az ég és a föld alkotójára” (1Móz 14,22). Ő az, aki csillagmilliárdokat terített biztató gyertyácskaként az égre vándorló nép fölé, hogy jelenlétéről így is biztosítsa őket. A fenséges, a csodálatos teremtett világ a zsoltárost hódolásra indítja: “kezed alkotásainak ujjongok. Mily nagyok alkotásaid, Uram! Igen mélyek gondolataid!” (Zsolt 92,1). Jézus pedig észrevéteti példázataival az égi madarakat, a mezők liliomait, az érett kalászok fehérlő tengerét. S amikor látáskorrekciót végez, amikor látást ad vissza, ezzel nem csak egyedi gyógyítást végez, hanem éppen a látás-kép-esítésben (konkrétan és jelképesen is) küldetését fogalmazza meg. Amikor Bétsaidában visszaadja a vak látását, így szól hozzá: “Látsz-e valamit? Az pedig föltekintve, így válaszolt: Látom az embereket, mint valami járkáló fákat. Azután ismét rátette a kezét annak szemére, és amikor az feltekintett, meggyógyult, és messzire is tisztán látott mindent” (Márk 8,23-25). Ez a lényeg. Jézus mellett megtanulunk úgy látni, ahogyan a dolgok, emberek, múlt, jelen van. Nélkülözhetetlen ez a 21. század labirintusaiban és féligazságainak birodalmaiban! Ez a létlátás és létezéslátás, ez a szemléleti mély-dimenzió és korrekció segít abban, hogy a létragyogásra is megnyíljék a szemünk és a szívünk – és a LÉT mögött izzó személyes Istenre!
Amikor te is azt látod meg, amit a filozófusok
Mert nem csak Saint-Exupéry tanította meg a világnak a “kis-herceges” látást, hogy igazán csak szívével lát az ember, hanem a tegnapi és mai francia írók, esztéták, szépségkeresők és szépségláttatók a minden tekintetben “totál-elmaterializálódott” posztmodern világban is erre tanítanak. Legfőképpen Fr. Lyotard, aki könyvet is írt a fenségesről, a csodálkozásról a fásultság, cinizmus, okos szenvtelenség és a kultur/kulturálatlanság/gőg ellen.
A csodálkozás és valami rajtunk fölötti gyökérzetű magasztosság felismerése és beemelése fásult, agyondigitalizált virtuális (ál)világunkba és napjainkba minden bölcselet kezdetéről és alapjáról szól. Visszaemelni a 21. századi emberek létérzésébe, létszemléletébe a rácsodálkozást, ez maga a túlélés egyik feltétele és esélye a kiváló francia filozófus szerint.
Írásaiban visszatérőleg tanítja: a fenséges észrevétele a teremtett világban a földi lét nagy eseménye. Majdnem második teremtés. Isten felfedezése. Kant, Schopenhauer, Schiller, Heidegger, majd a franciák: Lyotard mellett Nancy, Derrida és mások szerint az észrevett, a szempillantásunkra méltatott természet, a teremtett LÉT őseredeti, csak az ember által pusztított szépségeinek a személyes, élményszerű felfedezése minden ökológiai védelem és fáradozás kezdete. A látáskorrekció, a szemléleti reform a tett kezdete.
A létragyogás feltartóztathatatlan és beragyog szobádba, lelkedbe
Ha soha nem mégy el otthonról, akkor is bekönyököl ablakodon, hajnali szűzfények áradásával és esti bíboralkonyok elképesztően gazdag színkavalkádjával az istenfényű lét. Próbálj örülni ennek. Nézd meg, fotózd le, ha teheted egy-egy gyönyörű pillanat fantasztikus képkompozícióját. S talán így eljutsz majd oda is, hogy a legnagyobb dolgot is felismered mindebben: a fenséges létformában a létesítő Felséges Istent. És akkor megérkeztél. Otthon leszel éppen ott, ahol vagy. Anélkül, hogy drága pénzen messze utaztál volna. Mert a legmesszibb tájakon is ez az élmény a legnagyobb kincs, amit múló szemünk begyűjthet. Ha nyitott szemmel járnak az utazók, s nem csak azt bámulják, ami előttük, hanem ami kicsit felettük is van. A csodák horizontján…
Kárpát-medencei létragyogás ajándékait fogadd el tudatosan attól, aki valóban Felséges, ég és föld alkotója… Szép, új, megújító, felüdítő látásokkal gazdagító otthoni vakációt, és mindennapokat!
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
