„A Harmincból tíz című könyvünk középpontjában a magyar nemzetpolitika és a magyar nemzeti közösségeink védelme áll…” – írja köszöntőjében Szili Katalin. Pontosabban és tömörebben nem is lehetne megjelölni annak a küllemében is méltó munkának a tartalmát, amelyet óriási sajtóérdeklődés mellett mutattak be a Nemzetpolitikai Kutatóintézetben Kántor Zoltán igazgató moderálásával.
A könyvbemutatót lehetőségnek nevezte Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára, hogy számot adjanak az elmúlt 10-11 év nemzetpolitikai törekvéseiről. 101 éve nem esnek egybe a nemzet és az ország határai, s azóta nem hagyhatják figyelmen kívül a magyar kormányok a magyarság azon egyharmadának érdekképviseletét, amely a határokon kívülre került. A mai nemzetpolitika kerete a rendszerváltáskor alakult ki, azóta hullámhegyek és hullámvölgyek váltották egymást.
Potápi Árpád János (Fotó: Cservenka Judit)
Az államtitkár rámutatott arra, hogy amikor nem működhetett a Magyar Állandó Értekezlet, akkor – a hiányt pótlandó – Szili Katalin házelnökként létrehozta a Kárpát-medencei Képviselők Fórumát. Ez a MÁÉRT és a Diaszpóra Tanács mellett ma is fontos intézménye a nemzetpolitikának,
amely a 2010-ben bekövetkezett teljes paradigmaváltás óta a kormányzati politika kiemelt területévé vált. 2010 és 2015 között az identitás megőrzésének biztosítása, 2015-től a szülőföldön megmaradás programja áll a nemzetpolitika középpontjában, s e munkában folyamatos Potápi Árpád János és az államtitkárság együttműködése Szili Katalin miniszterelnöki megbízottal.
Szili Katalin (Fotó: Cservenka Judit)
Szili Katalin beszédében először köszönetet mondott mindenkinek, aki a könyv megjelenésében részt vett: a kiadótól a szerzőtársakon, szaklektorokon át az elegáns borító tervezőjéig, majd – ismert humorával megjegyezte – befejezi az „Oscar-díjátadós” felsorolást, és rátér a könyv céljára.
Mint a cím is elárulja, a rendszerváltás óta eltelt 30 esztendőből a 2010-et követő tíz év nemzetpolitikáját tekinti át a mű, két fontos, egymással összefüggő területre összpontosítva: a határon túli közösségek autonómiatörekvéseire, valamint a szomszédságpolitika és az európai kisebbségvédelem kérdéseire.
Kántor Zoltán (Fotó: Cservenka Judit)
Szili Katalin azt is célul tűzte ki, hogy tisztázza az olyan gyakran használt fogalmak tartalmát, mint szubszidiaritás, decentralizáció, dekoncentráció. Ismerteti az európai autonómiamodelleket. Az Európai Unió 27 tagállamából 6 biztosít területi autonómiát, 7 pedig személyi elvű etnikai önkormányzatot. Tanulmánya foglalkozik a Nemzeti Régiók polgári kezdeményezéssel, egy külön fejezetben bemutatja a vajdasági magyar közösség autonómiatörekvéseit. Szentel egy fejezetet a Felvidéknek, közelebbről: a magyarok által lakott régiók felzárkóztatásának. Az 1990-ben először megjelent önrendelkezési gondolattól végigkíséri a fő állomásokat, például a szlovák parlament által 2009-ben elfogadott nyelvtörvény módosításait, az MKP 2014-es önigazgatási koncepcióját és a 2020-as szlovák és európai parlamenti választások sikertelenségét. Utóbbiból levonja a tanulságot: meg kell szüntetni a politikai szervezetek fragmentáltságát, és erős etnikai képviselet megteremtésére kell törekedni.
Kalmár Ferenc (Fotó: Cservenka Judit)
A kötet társszerzői közül Kalmár Ferenc miniszteri biztos a magyar nemzetpolitika külügyi dimenzióival foglalkozik: külön a Kárpát-medencével, külön a diaszpórával. Az utóbbiban 11 helyen magyar közösségépítő diplomácia működik, amely a szokásos konzuli feladatokon kívül az ottani magyar közösséggel való kapcsolattartást, a magyar érdekek képviseletét is ellátja. A szomszédos államok vonatkozásában a kisebbségpolitikai együttműködés fontos keretét a kisebbségi vegyes bizottságok adják. Munkájuk politikai környezetét egy táblázat ábrázolja, amely összehasonlítja a hat szomszédos államban a nemzeti kisebbségek helyzetét öt szempontból: 1. az egyéni jogok elismerése, 2. az oktatás kollektív joga, illetve 3. az anyanyelv használatának joga, 4. alkotórészének tekinti-e az állam a nemzeti kisebbséget, 5. támogatja-e az állam az asszimilációt. Szlovénia, Horvátország és Szerbia mindegyik szempontból pozitív, Szlovákia viszont átmenetet képez a több kérdésben problematikus romániai és a legkedvezőtlenebb ukrajnai állapotok között.
Ezt a sorrendet tükrözi a vegyes bizottságok munkájába részletes betekintést nyújtó tanulmány írója: Varga Csilla is.
Duray Miklós is eljött a könyvbemutatóra (Fotó: Cservenka Judit)
Szlovák viszonylatban legnagyobb eredménynek a bizottság működésének folytonosságát tartja, aminek köszönhetően sokkal több kérdés kerülhet napirendre, és több ajánlás fogalmazódik meg.
Hogy teljes legyen a kép, a könyv egyik fejezetében Tóth-Ferenci Adrienn részletesen foglalkozik az elmúlt évtized kisebbségvédelmi fejleményeivel a nemzetközi fórumokon. Számos fontos melléklet is kiegészíti a kötetet, amely igen hasznos és átfogó eligazítást ad a nemzetpolitika igencsak összetett és szerteágazó kérdéseket érintő területén. Rövidesen elkészül a könyv angol fordítása.
-
- Varga Csilla (Fotó: Cservenka Judit)
-
- Tóth-Ferenci Adrienn (Fotó: Cservenka Judit)
A jelenlévők kérdéseinek moderálása után Kántor Zoltán igazgató saját kérdéseként érdeklődött Szili Katalintól, hogy milyen kötettel lenne elégedett 5 év múlva?
„Ha azt a címet adhatnám, hogy Harmincötből tizenöt, mert azt jelentené, hogy folytatható, ami tíz éve elindult, és nem kap gellert. A Vajdaságban tovább erősödik az autonómia, Erdélyben megvalósul a székely önigazgatás, a Felvidéken kialakulnak a helyi és az országos önkormányzatok, az EU pedig elfogadja a Minority SafePack-et.”
(Cservenka Judit/Felvidék.ma)
