Sajtóhír mindenkinek: Áder János köztársasági elnök is támogatja a „Mentsük meg a méheket és a gazdákat!” európai polgári kezdeményezést. Remélhetőleg, a hátralévő napon minél többen beállnak a méhek védelmét célzó európai petíció mögé. Csütörtök estig várják az európai állampolgárok csatlakozását.
Mi lesz, ha zümmögésüket sem halljuk többé?
Einsteintől származik a közismert mondás:
„Ha a méhek eltűnnek, az emberi fajnak négy éve van hátra a kipusztulásig”.
Vajon meg lehet-e még menteni a valamikor több mint 20 ezer méhfaj mára drámaian megtizedelt családjait? A 100 millió évvel ezelőtt emberi világunkhoz csatlakozott létédesítő, szorgos méhecskék, s velük együtt maga az emberiség is végveszélybe került.
Mi lesz, ha nem halljuk többé zümmögésüket, nem látjuk szorgoskodni őket a virágmilliárdok szirmai körül? Mi lesz, ha eltűnik asztalunkról a mézédes termék, melynek annyi fajtáját ajándékozzák nekünk? Ha gyermekeinknek, unokáinknak már csak mesélni tudunk vagy esetleg már azt sem a selyemfű-, vagy lóhereméz zamatáról, a propoliszos méz csodájáról, a fehér és lila akácok békebeli sűrítményeiről? A hárs-, vagy lépesmézről? Mi lesz, ha egyszer valakinek meg kell írnia a méhsirató rekviemet is, meg a búcsúztatót az aranyló sziruptól? A világkeresztyénségnek az emberiség szépségre és mézillatra fogékony többségével összefogva, imákat kellene árasztania az ég felé, a Menny Urához, a méhek Allkotójához megmentésükért. És a felelős megmentőkért…
Illusztráció (pixabay.com)
A méhek érted szöktek ki az Édenből
Az angol W. M. Wheeler a rovarok szociális életéről írt érdekes és értékes könyvében így fogalmaz:
A méhek önszántukból kiszöktek az Édenkertből a szegény, bűnbeesett emberrel, hogy megédesítsék keserves sorsát.
Hogy így történt-e, csak Isten tudja. Az viszont évmilliós tény, hogy az ember hűséges útitársaként zümmögték körül generációk százezreit, szorgalmukkal legendákba szőtték és példázták a munkamorált és a munka dicséretét a különböző kultúrákban és korokban. Bámulatba ejtő építészeti remekeket alkottak a kaptárak különös világában. Királynőjük iránti tiszteletük lenyűgöző, s egyben a méhtársadalom belső szétesése kivédésének is ez a titka. Nem véletlenül született meg Arthur Herzog Rajzás című könyvének ez a kérdés-felelete:
„Miért van a méheknek királynőjük? – Mert ha koalíciós kormányuk lenne, nem lenne mézük”…
Jegyesem ajkán színméz csepeg – a Biblia a méhekről
A Biblia is többször említi őket. Az oroszlánt legyőző, kettészakító hatalmas erejű Sámsonnak a vadállat tetemében egy raj méh készített mézet, amit kiszedett onnan markával. Útravaló eledelt kínáltak neki. Annyi volt a mézből, hogy míg hazafelé mendegélt Sámson, eszegetett belőle, s amikor hazatért, adott még anyjának-apjának is belőle (Bírák 14,8-9).
Dávidnak is sok jó tapasztalata volt a mézről, amit többször említ zsoltáraiban értékmérőként. Az Úr ítéletei és félelme édesebb a méznél, a színméznél (Zsolt 19,10). Isten beszéde méznél is édesebb szájában (Zsolt 119,103). A Szentírás záró könyvében, a Jelenésekben sem marad említés nélkül, amikor János, a látnok elveszi az angyaltól a könyvet, ami a gyomrának ugyan keserű, de szájában édes mézzé lesz (Jel 10,9-11). Lépes méz az Istenről szóló bölcs beszéd, édes a léleknek és gyógyító ereje van (Péld 16,24). Az Énekek énekében a szerelmes férfi jegyesének ajkán színméz csepeg, méz van nyelve alatt (Énekek éneke 4,11). Keresztelő János erdei mézzel táplálkozott (Máté 3,4, Márk 1,6). A feltámadott Úrnak tanítványai lépes mézet adtak (Lukács 24,42).
Illusztráció (pixabay.com)
Riasztás: zöld puszták, virágok nélkül
Közép-Svájcban a mezőgazdaság egyre nagyobb „zöld pusztákat” hoz létre, ahol a fű megterem, de a virágok eltűnnek, s a méheknek nincs hol táplálékot szerezniük – így ők is eltűnnek, s a méz előállítása is radikálisan megcsappan. Egyre több háztulajdonos kertjében egzotikus növényeket tart, az előkertet kaviccsal terítik be, vagy golfpályát alakítanak ki, ha nagyobb a zöld területük. A méheknek „felkopik az álluk”, éheznek, s mind esendőbbekké, védtelenebbé válnak a fertőzésekkel szemben. Svájcban a fertőzés következtében minden második méhcsalád kipusztult.
Gyümölcsfák és virágok ültetésével lehet talán újra kedvező életfeltételeket teremteni nekik. Ha nem jutnak a méhek virágokhoz, kipusztulnak, s az egész táplálkozási láncolatban drámai következmények állnak be.
Illusztráció (pixabay.com)
Csak azt ne mondjuk, hogy nem tehetünk semmit! Itt a pillanat, hogy ezt a petíciót aláírjuk. A linkre kattintva számos fontos információt megtudunk. Luther aranymondása is időszerű: ha tudnám, hogy holnap vége a világnak, akkor még ma délután ültetnék egy almafát. Soha nincs késő a jóra, az életigenlő ültetésre. Én még nagyon szeretném a dédunokáimnak is megmutatni a kaptárcsodákat, ízlelteni velük az erdélyi és bakonyi nagy erdők szorgos zümmögőinek áldott termékeit…
Írjuk alá a petíciót ITT, imádkozzunk, védjük a fáinkat és méheinket, velük az életet!
Csiha Kálmán néhai erdélyi református püspök nagyon kemény időkben írt gyönyörű versével appellálok Olvasóink szívére, lelkiismeretére:
Téli méhek balladája
Őszben születtek, télben élnek,
Bölcsőjük könnyes, sáros ősz,
S meghalnak, mikor a telen
Az új tavasznak száz virága győz.Életük tél, elrejtve mélyen.
Bús, könnyes ősz és hős tavasz között,
S meghalnak, mikor a telen
Az első virágfej kiütközött.De addig, dacolva faggyal, hóval, jéggel,
Őrzik a kaptárt és az életet!
S dalolnak téli fürtben függve
Akácmezőkről zúgó éneket.Mit sose láttak, híven tovább adják
Ápolva petét, álcát, bábokat,
S mint őrállók a hűvös éjszakában:
Tavaszt hirdetnek s élő álmokat.Nincs hatalom, mi összetörje őket,
Élnek a hulló, néma hó alatt,
S míg felettük énekel a halál
A téli fürtből új család szakad.A dalos nyárt, a könnyű életet
Jól tudják, talán soha meg nem érik.
De szitálva hulló, néma hó alatt
Mint hű őrállók, kitartanak végig…
