Az első októberi napon, mely péntekre esett, a felújított borsi várkastély Patent-termében kerekasztal-beszélgetés zajlott, ami Értékőrzés és közösségteremtés a Kárpát-medencében címet viselte. A rendezvény az idén tízéves borsi Magyarság Háza négy napos születésnapi programsorozata részeként valósult meg.
A meghívott vendégek egy kivételtől eltekintve, mindannyian eljöttek. Az eszmecserében részt vett Fazakas Misi rendező és tanár (Osonó Színházműhely, Sepsiszentgyörgy), Kiss Nándor elnök (Vajdasági Magyar Szövetség Ifjúsági Fórum), László Eszter néprajzkutató (Hagyományok Háza Hálózat, Erdély), Margitics János, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola ifjúsági gyülekezetének vezető református lelkésze (Beregszász), Sutus Áron elnök (Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség, Magyar Nemzeti Tanács), Szabó Lilla, a Kolozsvári Magyar Napok programigazgatója (Kincses Kolozsvár Egyesület) és Varga Tibor, Kaposkelecsény polgármestere (CSEMADOK).
A műsor vezetője Vágvölgyi Gergely, a Mandiner főmunkatársa, politológus és közíró volt. Első kérdése arra irányult, hogy milyen modelleket lehet alkalmazni a fiatalság megnyerése érdekében.
Szabó Lilla ezzel kapcsolatosan közölte, a Kolozsvári Magyar Napok tizenkét évvel ezelőtt indultak. A város Erdély fővárosa, ahol nagyjából százezer diák tanul, ötödük magyar. Amikor a Napokat szervezik, elsődleges céljuk, hogy a Kolozsvári Magyar Diákszövetség és a Kolozs megyei Diáktanács segítségével önkénteseket vonjanak be a szervezésbe. 20-25 diákszervezetet sikerül így összefogni, mára elérték, hogy 150-200 fiatal vesz részt a munkában, amit természetesen koordinálni kell. Ez alkalom a találkozásra, mely mindig hasznos. Ebből a munkából fontos tapasztalatokat nyernek, melyekkel saját, otthoni, kisebb csoportjaikat tudják megmozgatni.
László Eszter elmondta, alapítványukat 2019-ben hozták létre. Érzékelték, Magyarországon sok jól működő modell van jelen, ezeket vették át. Első lépésként a fiatalok munkáit állították ki. Majd idős mesterembereket hoztak össze fiatalokkal, akik tudásukat örömmel adták át a nyitott 14-15 éveseknek. Ha nincs helyi hagyomány, akkor akár távolabbról is hoznak mestereket. Mindez erősíti a lokális identitást. A tánc és zene is sokakat megszólít kisgyermekektől kezdődően. Fontos, hogy jól érezzék magukat és meg tudják magukat mutatni. Elmondta, olyan településeken kell amatőr csoportokat alapítani, ahol nincs más intézmény, így a lelket tartani tudják bennük.
Varga Tibor bemutatta röviden a Csemadokot. Elmondta, a fiatalokat nehéz bevonni, mert a kultúraszervezés nem tartozik elsődleges feladataik közé, megfelelő módszerre van szükség. A Csemadok alapszabályzata korábban nem engedte meg, hogy több szervezete is működjön egy településen belül, de ma már van erre lehetőség van. Erre azért volt szükség, mert ez egy szervezeten belül generációs és világnézeti problémákat okozott. Létrehozták a Bercsényiről elnevezett alapszervezetet. Gond volt az is, hogy nem tudták hol megünnepelni nemzeti ünnepeinket. Fafaragótábort szerveztek, most avatják majd II. Rákóczi Ferenc szobrát és van már székely kapujuk, Széchenyi-szobruk… Így már van hely, ahol nemzeti ünnepeinket, évfordulóinkat meg tudják ünnepelni.
Bebizonyosodott, a néptánc és a táncház is jó buli, a közönség csalogatásának egy jó formája. Egy tájházzal gazdagodtak, mely fő hadiszállásuk lett.
Kiss Nándor munkájukról beszámolva elmondta, támogatják a helyi politikát, közéletet és sportot. Felhívják a figyelmet a környezetvédelem fontosságára. Rendezvényeikre máshonnan is jönnek, élő kapcsolatok alakulnak ki a Kárpát-medencén belül. A fiatalokat ki kell mozdítani, hadd mérjék össze a tudásukat! Ez egészen más élményt jelent, mint a mindennapi szórakozás, érzelmi kötődést alakít ki. Egyik kezdeményezésük a facsemeték ültetése volt. Ahány magyar iskolás indul, annyi facsemetét ültettek, jelenleg évente ezernégyszázat.
Margitics János elmondta, Kárpátalján már húsz éve egy bizonyos struktúrában működnek, itt az idő a váltásra. Kisebb közösségekre fókuszálnak, kis ügyekkel foglalkoznak. Az ifjúsági munkába közösségeket szerveznek Isten igéje körül. Két évtizedes lemaradásuk volt, azóta felgyorsultak, ma már naprakészek. Fel kell zárkózniuk és láttatniuk kell magukat. Tehát ezen a fázison túl vannak, de öt-tíz évenként meg kell újulniuk.
Sutus Áron kifejtette, szervezetük hasonló mint a Csemadok. Harminc éve alakult és tíz-tizenegy éve nemzetpolitikai nyitásnak voltak a tanúi a Magyar Politikai Államtitkárság részéről, ami biztosította a szakmai hátteret. A Petőfi Sándor Program késztette őket egy-két éve, hogy megtalálják saját petőfiseiket. S ezt a folyamatot igyekeztek felgyorsítani. Sok lábon kell állniuk. Kell az önkormányzat, de legyen jogász is. A pandémia nehézségei kényszerítették őket erre, a feladatok sokrétűek.
Kiterjednek különböző gondokra, kezdve azzal, hogy hol szakadt be a plafon, egészen a pályázat és költségvetés elkészítéséig. A hat szemeszteres képzésben eredetileg százhúszan indultak, a létszám hatvanra zsugorodott, és vélhetőleg harmincan fogják befejezni. Ők kétszáz-kétszázhúszezer fős közösséget képviselnek.
Ezután Vágvölgyi a helyi sajátosságokról faggatta a résztvevőket. Margatics kapott először szót, mert jelenleg Kárpátalja van a legrosszabb helyzetben.
A beregszászi lelkész kifejtette, a református, katolikus és görög-katolikus egyház – ökumenikus szellemben – végez kultúrmissziót a 150 000 magyar között.
Pontos számot nem tudott mondani, mert Ukrajnában 30 éve nem volt népszámlálás. Elmondta, a sok magyar szervezet között a kommunikáció nem tökéletes. Ezt kárpátaljai specifikumnak vélte. A Kárpátok karéja ugyan elválasztja őket Nagy-Ukrajnától, de önmaguk között kellene nagyobb harmóniát kialakítaniuk.
Kiss Nándor szerint sok területen van alkalmuk működni, a Magyar Nemzeti Tanács a kulturális autonómia híve, ezért tartják fontosnak a hatékony magyar nyelvű oktatási hálózat javítását. Vannak feladatok a jogi háttér területén. Papírforma szerint minden rendben van, de vannak visszásságok. Mindig az egyének hozzáállásán múlik. Ez emberfüggő kettősségként mutatkozik meg.
Margitics szerint, a nyelvhasználat náluk is emberfüggő. Törvényi támogatásban a kisebbségek nem részesülnek. Szerinte azt kellene szem előtt tartani, hogy együtt kell élni.
Varga Tibor leszögezte, a felvidéki magyarok nem élnek a lehetőségekkel. A vállalkozó nem írja ki magyarul a cégtábláját. A Via Nova kampányt indított ez ügyben. Idén zajlott Szlovákiában a népszámlálás, hogy annak mi lesz az eredménye, nyitott kérdés.
Rámutatott arra a nehézségre is, hogy a Felvidék sohasem rendelkezett egységes mi-tudattal. Ehhez túl nagyok a távolságok. A Bodrogköz Gömörrel karöltve rendelkezik a legmagasabb munkanélküliséggel. A révkomáromi Selye János Egyetem messze van. Kassa vagy Magyarország jön számításba ezen a területen.
Általános az a szemlélet Szlovákián belül, keleten nincs semmi. A királyhelmeci kórház egyes osztályait is le akarják építeni. A borsi kastély sem lett volna helyreállítva, ha a magyar kormány nem teszi rendbe.
Szabó Lilla emlékeztetett, hogy a történelmi Erdély nem azonos azzal a területtel, mely alatt ezt a fogalmat ma használjuk. Kibővült a Partiummal, Máramarossal és a Bánáttal.
Külön kell kezelni a tömbmagyarságot a Székelyföldön és a szórványban élőket. Mindkettő külön stratégiát igényel. Az autonómiáról beszélni most lehetetlen. A szórvány központja Kolozsvár, ez a város három történelmi egyház püspökségének székhelye.
Több mint száz magyar szervezet működik falai között, melyek közül sok országos tevékenységet folytat. A város érdekes módon a hírhedt Gheorghe Funar soviniszta polgármester regnálása után kezdett föllendülni.
A magyarok a városban „nem voltak láthatóak”. Ezért volt szükség a Kolozsvári Magyar Napok megszervezésére. Beszéljünk magyarul! Merjünk kimenni az utcára! De interetnikus üzenete is van: figyeljünk oda a másikra!
Ezután szerveztek hasonló rendezvényeket Marosvásárhelyen, Nagyváradon, Temesvárott, Désen és másutt. Őket is segítik szakmai munkájukban. Fontos, hogy a románoknak megmutassák, léteznek, és oda kell figyelni a másikra. A másik cél, gátolják a beolvadást. Gondjuk, hogy sok civil szervezet támogatás nélkül teng-leng.
A nyelvi jogok érvényesítése náluk is emberfüggő, de a tömbmagyarság területén is sokszor románul írnak. Külön gond a visszaszolgáltatások ügye, ezen belül az egyházak jogos tulajdonának visszaszerzése szinte lehetetlen.
László Eszter hozzátette, románul is érvényesülni kell. A középkorúak hiányos román nyelvtudásukkal nem boldogultak. A fiatalok esetében ez már nem gond. Az oktatás területén itt a magániskoláknak is van szerepük, gondoljunk csak a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemre. De a magyar okmányokat nem ismerik el.
Sutus Áron arra hívta föl a figyelmet, hogy településenként egy-két emberre van szükség. Az a gond, hogy sokan Magyarországra, vagy máshová távoznak tanulni és kétséges, vissza fognak-e térni.
Kiss Nándor ehhez azt tette hozzá, hogy sokan az ösztöndíjprogramban anyagi támogatásban részesülnek, hogy odahaza tanuljanak. Akkor esély van arra, hogy itt is maradjanak.
Fazakas Misi elmondta, sokan járnak hozzájuk egész Erdélyből tanulni. A játék sok mindenen tudja átsegíteni az egyént. A tapasztalat, a fiatalok nem tudnak együttműködni. Ezt kell fejleszteni, csapatmunkára van szükség. Román, magyar, roma vonalon is.
Két lábon kell állni. Tehát élni kell a hazai pályázati lehetőségekkel is. Romániai specifikum, hogy a képzést csak románul folytathatják. A másik, hogy a román színházi szakembereket képző egyetemeken nem létezik beszédtechnikai oktatás. A román nyelv sajátossága, hogy erre nincs szükség! Az artikulálás érdektelen. Így a tisztségviselők nem értik, miért van erre magyar részről igény. A megértést az is akadályozza, hogy a minisztérium mindent csakis román nyelven kíván oktattatni. Hozzátette, fontos a Határtalanul program. A fiatalok ötven százaléka jut így el Budapestre, mert erre másképpen nem lenne esélyük. Fontos a hazai fiatalokat vendégül látni. És hogy minél többen látogassanak el hozzájuk is.
Ezután Vágvölgyi aziránt érdeklődött, milyen a résztvevők jövőképe. Ha tíz év múlva találkoznak ismét Borsiban, miről tudnak majd beszámolni?
Fazakas abban bízik, nyitni tudna Kárpátalja felé. Sok közös projektjük lesz. Az a fontos, hogy minél több síkon és szinten tudjanak együttműködni. Sutus Áron is ebben bízik. Ez nem csupán feladat, hanem küldetés is. Az a biztató, hogy vannak elhivatott emberek.
Margitics azt tartja fontosnak, hogy újra megtanulunk járni, ami megmaradásunkat szolgálja. Tudatában kell lennünk annak, mitől vagyunk azok, akik vagyunk. Erre azért van szükség, hogy tudjuk egymást támogatni.
Kiss a kommunikációra tette a hangsúlyt. A rendezvények célja, hogy megtaláljuk egymást, az együttműködés és közös munka érdekében.
Varga optimista. Tíz év alatt nagy utat sikerült megtenni. A negatívumok ellenére, ebben az anyaországnak oroszlánrésze van a helyben maradás, a gyarapodás, a turizmus területén is. Reméli, a választások után marad az Orbán-kormány, vagyis a nemzeti keresztény vonal.
Ezzel Szabó Lilla is egyetértett. A ma már nem létező határokon átívelő kapcsolatok megfelelő pozitív hatást gyakorolnak majd. László Eszter abban bízik, hogy ha minél több közös projektet sikerül megvalósítani, melyek nyomán öreg és fiatal szívesen tanul, akkor ennek kedvező hatása lehet.
Sajnos, Vágvölgyi Gergely anélkül zárta le az eszmecserét, hogy helyet adott volna a közönség soraiban felmerülő kérdéseknek.
A beszélgetés után a vonatra igyekezve már hallottam, valamelyik együttes gyakorolt. A hangfoszlányokat a szél hozzám verdeste. Közben azon törtem a fejemet, miért voltunk olyan kevesen. Később kiderült, hogy sem a Kassai Figyelő szerkesztőségét, sem a Kassai Magyarok Fórumát, mely több mint harminc helyi szervezet munkáját lenne hivatott koordinálni, nem hívták meg.
Remélem, a partiumi, vajdasági és erdélyi együttesek sikert arattak ugyanúgy, mint a várt Nagy Feró és a Beatrice. De a kérdések megmaradtak.
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
