A budai várnegyedből tavaly nyár végén költözött a Magyarság Háza a Budapest belvárosában található Duna Palotába. Az intézmény igazgatójával, Csibi Krisztinával a felvidéki kitelepítések 70. évfordulójának alkalmából szervezett képzőművészeti kiállítás apropóján beszélgettünk.
Hogyan sikerült belakni az új helyszínen a Magyarság Házát?
A Duna Palota korábbi programjaival továbbra is várja az érdeklődőket és ezek mellé társultunk mi, mondhatni bérlőként vagyunk jelen 2017 őszétől. Annyiban módosult a Magyarság Háza programja, hogy kizárólag külhoni magyar programokat látunk vendégül, és megpróbáltuk koncentrálni ezeket az eseményeket. Jellemzően három-négy napon át tartó rendezvényeket szervezünk, amelyek összművészeti fesztiváljellegűek és mindig más-más külhoni magyar térség kap lehetőséget a bemutatkozásra. Az a célunk, hogy az összes külhoni régió szereplésének teret tudjunk adni. Legutóbb Gyergyószéket láttuk vendégül. Ezeken a napokon gasztronómiai érdekességekkel, színházi produkcióval, gyerekprogramokkal és kézműves lehetőségekkel vártuk a közönséget. A következő bemutatkozó Máramaroson lesz, és itt szeretném elmondani, hogy szeptemberre tervezzük, hogy a Felvidékről Csallóközzel, mint önálló tájegységgel ismerkedhessenek meg a budapesti érdeklődők.
A közönség hogyan fogadta az új otthont, amikor ide átköltöztek?
Elmondhatom, hogy nagyon kedvezően reagáltak, gyorsan megszokták az új környezetet és töretlen érdeklődéssel követik a programjainkat. Főleg a gyerekprogramok terén léptünk nagyot előre, mivel az tapasztaltuk, hogy leginkább azok a programok vonzóak, amelyeken egyszerre van kézműveskedés és műsor is. Így inkább kisebb létszámú, de közvetlenebb, bensőséges hangulatú produkciókat hívunk és látunk vendégül. Nagy öröm volt számunkra, amikor a nagy színháztermet is meg tudtuk tölteni a magyar szórvány napján, november 15-én. Igaz, ekkor az összes nemzetrész képviselte magát egy színpadi műsor keretében, amely közel háromórás előadás volt. A produkció sikerét mutatja, hogy telt ház volt, sőt még az előtérben is álltak.
Nagyon sok terem található a Duna Palotában, ami az önök gondozásban töltődik meg programokkal. Hogyan színesítik a rendezvényeket?
Mint említettem, a nagy színháztermet gálajellegű műsorok bemutatására használjuk, illetve havonta egyszer a külhoni magyar színházakat is vendégül látjuk. Koncerteket is szoktunk szervezni, ezeknek a kamaraterem ad otthont. A Falk Miksa nevét viselő termet, ami több mint száz négyzetméter alapterületű és kizárólagosan a Magyarság Házának a használatában áll, időről időre vonzó kiállításokkal rendezzük be, valamint különböző programokat is megvalósítunk itt. Nagy sikere van például a termékbemutatóknak, kóstolással egybekötött kulturális találkozóknak.
Május 9-ig lesz látható az említett Falk Miksa-teremben a „Kitelepítések 70” című kiállítás. Miért tartotta fontosnak, hogy a felvidéki magyar kitelepítettek emléknapja alkalmából ez a gyűjtemény a Magyarság Házában megjelenjen?
Számomra is fontos, mert személyes tapasztalatom van a Felvidékről kitelepített magyarokkal kapcsolatban. Tolna megyéből, Bonyhád mellől, egy kis faluból származom. Azon a környéken nem volt meglepő, hogy kitelepített családokról halottunk, hiszen mindennapos volt, hogy bukovinai székelyek, svábok és felvidéki magyarok leszármazottaival találkoztunk.
Én 2015-ben készítettem egy kiállítást a bölcséi múzeum földrajzosaként, ami kifejezetten a kitelepítés 65. évfordulója alkalmából készült. Akkor a Felvidéki Magyarok Egyesületével karöltve állítottuk össze a kiállítást. Sok visszaemlékezést hallgattam végig Gergely Lajos bácsitól, akinek elbeszélései szerint az sem volt ritka, hogy családokat szakítottak szét. Nagyon kedves történet számomra, hogy az ő menyasszonya is ott maradt a Felvidéken, így visszaszökött érte, átcsempészte a határon egy marhavagonban és egy életet éltek le együtt boldog házasságban. Ezért véleményem szerint a személyes élettörténetek azok, amelyek leginkább áttörnek minden történelmi eseményen és ezek teszik az emlékeket is maradandóvá.
