K. Kovács István Kolozsvárról (Fotó: Balassa Zoltán)

A budapesti székhelyű Magyarság Háza úgy döntött, Borsiban ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját. Ebből a remek ötletből egy olyan négynapos eseménysorozat született, melynek megrendezésére a település képtelen lett volna, hiszen komoly anyagi háttér nélkül lehetetlen ennyi együttest, dalárdát, színházat összehozni a történelmileg huzatos Kárpát-medence minden sarkából. Így eljött Szerencsés Jankó Adáról, aki Jancsi Bohóc Bábszínházát hozta magával. Az ekecsi Kuttyomfitty Társulat 2011-ben alakult, s úgy elvarázsolta a királykisasszonyt, hogy estig nem mutatkozott.

Ezen a vasárnapon gyerekek, szülők és nagyszülők egyaránt megtalálhatták a kedvükre való programot.

Gál Natália és Ferenci Attila Kárpátaljáról (Fotó: Balassa Zoltán)

A kolozsvári K. Kovács István A kiskakas gyémánt félkrajcárjával mulattatta a fiatal korosztályt, ahogyan a kárpátaljai Gál Natália és Ferenci Attila előadásában meg kellett mászni az égig érő fát csak azért, hogy a királyleányt kiszabadítsák a kilencfejű sárkány fogságából, aki tisztességes szándékkal közeledett hozzá, mert el akarta venni feleségül. Szegény nagyon pórul járt, mert az összes fejét elveszítette. Az előadás végén kicsik és nagyok szilikon karkötőt kaptak ajándékba.

A gyerekek népi játékokat játszhattak. Volt ördöglakat, büröksíp, körhinta…

A kárpátaljai Credo együttes nemzetileg elkötelezett dalai maradandó élményt nyújtottak. Többek között Pósa Lajos, Sajó Sándor és Kányádi Sándor verseit adták elő.

Körhinta (Fotó: Balassa Zoltán)

„Mert a haza, nem eladó, ezüst pénzre sem váltható…” – szólt Horváth Sándor verse.
Lengyel János verse megzenésítve elemi erővel hatott: „Az emberek születnek/ Meghalnak magyarnak,/ De a városok maradnak/ Beregszásznak, Kassának,/ Aradnak.// Mert Pozsonyba megy/ A magyar ember,/ Nem Bratiszlavába. /A Dunának szerdán/ Van dolga nem/ Dunajszkásztredába./ S ha lent délen/ Ma Belgrád is ahol jár,/ A déli harangszóban/ Örök Nándorfehérvár./ Késmárkot Thököly/ Szelleme járja,/ Magyar kövekből rakva/ Komárom erős vára./ Büszkén ül a Turul,/ Munkács erőssége./ Vereckénél Árpád/ Honfoglaló vére.” (De a városok maradnak – részlet)

Bodnár Éva kistárkányi költő több versét is előadták, mivel Ivaskovics Józsefben rögtön első olvasatra zenévé váltak.

A 2017-ben alakult Gyimesvölgye Férfikórus katonadalokkal kezdte. Volt ágyúgolyó és édesanyai könny, százados úr és Ferenc Jóska, koporsó és barna kislány, de szemfedő is. Csupa optimizmus!

Ám azután hazafias dalok és 48-as nóták következtek. A gyönyörű gyimesi melódiákkal megörvendeztették hálás közönségüket. Felhangzott az óhaj is: Legyen úgy, mint régen volt!

Vastaps köszönte meg fellépésüket, ahogy a Credo esetében is történt.

A négynapos fesztivált a párkányi Jóvilágvan és az erdélyi Bagossy Brothers Company zárta. Nagy hangerővel játszottak, mert még a vasútállomáson is jól lehetett hallani zenéjüket, éneküket.

A Magyarság Háza születésnapi programsorozata az év végéig tart.

Köszönet jár a szervezőknek, hogy Borsit és ezáltal a Bodrogközt ilyen pazar és színes rendezvénnyel ajándékozták meg.

(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)