A Generációk Táncegyüttes nagyon bátor vállalkozással lepte meg a kedves nézőit, és a mi magyar néptáncmozgalmunkat is a Komáromban, a Jókai Színházban 2021. október 2-án bemutatott Hazai esszencia című mintegy hetven perces koreográfiaműsorával. Ez nem egy-egy koreográfiából, ének, illetve zeneszámból összeállított műsor, nem táncszínházi megfogalmazásban színre állított bemutató volt, hanem a Felvidéken eddig felgyűjtött hagyományos táncok mozdulatkincséből készült koreográfia.
Egységes tánc- és zenei kompozíciót láthattunk kilenc hazai magyar táncegyüttes legjobb táncosaiból alapított együttes táncosaival, Szabó Júlia népdalénekessel. Az alkotó koreográfuspár, Gálik Klaudia és Gálik Gábor a Magyar Televízió Röpülj páva műsorának győztesével, a Pósfa zenekarral és Iván Andrással társulva szerkesztette meg a kompozíció zenéjét, valamint önálló zenei részek tolmácsolásával a zenekar a kompozícióba beépítve magas szinten végezte az előadás kíséretét is. Igazából nem is kíséret volt, hanem az előadással együttélés, annak szerves részeként. Jó füle és szeme volt az MTV vetélkedő zsűrijének, amikor a Pósfa zenekart ítélte akkor a versenysorozat legjobbjának. Tehetséges zenészek, szorgalmuknak köszönhetően az akkori versenyelőadás óta is jelentősen javultak.
A Hazai esszencia című műsorkompozíció alkotó koreográfusai, akik egyben a befogadó a pozsonyi Generáció Táncegyüttes vezetői is, nagyon jó meglátással, alapos szakmai ismeretekkel választották ki a közös munkára megszólított, meghívott együtteseket, táncosokat.
Nagyon jó előadásukkal kiérdemelték, hogy felsoroljam őket: Csalló Néptáncegyüttes Somorjáról, Csallóközi Táncegyüttes Dunszerdahelyről, Mátyus Néptánccsoport Felsőszeliről, Komárom Táncegyüttes Komáromból, Kincső Ifjúsági Néptáncegyüttes Zselízről, Sendergő Néptáncegyüttes Ipolyságról, Rakonca Néptáncegyüttes Fülekről, Borostyán Néptáncegyüttes Rozsnyóról. Csak páran, főleg a keleti csoportok hiányoznak az élvonalba tartozó együtteseink közül. Gondolom ez a távolság okozta problémával magyarázható, mert az újonnan szervezett testület a működése alapjául nagyban hasonló megoldást alkalmaz, mint a Vas Lajos vezette Tanítók énekkara: „távoktatást”. Ez azt jelenti, hogy a kiválasztott személy, illetve csoport megkapja a rászabott feladatot, az instrukciók alapján betanulja, és a havonta, illetve szükség szerint szervezett-rendezett összpontosításon összedolgozzák. Akik ezt vállalják, azok tudatosítják, hogy ez nagyon igényes és kemény munkával és áldozattal járó feladat.
Az együttes ezzel a jelenlegi műsorával autentikusságát megőrizve színpadra állította a Szlovákiában élő magyar nemzetrész örökölt hagyományos népi táncainak, népdalainak, zenéjének az átfogó bemutatását. Mint a tánc és zenei hagyományok néprajzi feltáróinak és felgyűjtőinek egyike, a bemutatott táncok esetében sokszor felismertem a gyűjtéskori táncosok mozgását, táncolási stílusát, az akkor látott táncfigurákat, a dalok variálását.
Lelki szemeimmel láttam a jókai Budai Lászlót és Kis Jenőt, a tardoskeddi Borbély Istvánt, a kéméndi Zsákovics Miklóst, az ipolykéri Lakota Istvánt, a nagybalogi Ibos Istvánt, a borzovai deákos Farkas Lajost,/…/ a szilicei Mezei Sándort és sorolhatnám a többieket is…/ és magam előtt láttam az első néprajzi gyűjtésünkkor, a koloni Süttő Anna által elénekelt, a bemutatót közre fogó dalként most is elhangzott „Piros alma leesett a sárba,/ Ki felveszi, nem veszi hiába… dalt és megállapíthattam, hogy mi Ág Tiborral akkor 1952 decemberében „felvettük”. Nem hiába vettük fel, mert azóta énekli az egész magyar nyelvközösség, ahogyan közkincsé váltak a gyűjtött dalaink, hasonlóképpen a gyűjtött táncaink is újból, azokat is táncolja, ismeri a világ magyar nyelvközössége, éljen bár a világ bármely részén. Segítségükkel ismertebbé váltunk mi, Szlovákiában élő magyar nemzetközösség.
Sokszereplős nagyon jó műsor, olyan, amely magával ragadja, és nem engedi el a nézőt. Örömmel figyelmébe ajánlom a nagy szabadtéri rendezvényeink: az Országos Népművészeti Fesztivál, az Országos Kulturális Ünnepély, a nyári nagy táncháztalálkozók, a magyarországi nagy nemzetközi fesztiválok, nemzetiségi kulturális bemutatók, stb. szervezőinek is. Ezeknek a nyilvános szerepléseknek a segítségével is válhatunk ismertebbé, szerves részévé az egységes magyar kultúrának.
Megérdemli ez a bemutatott műsorkompozíció, mert magas színvonalon olyan értéket képvisel, amely erre méltóvá teszi.
Örömmel gratulálok az alkotóknak és az előadóknak.
(Takács András/Felvidék.ma)
