Nagy János életének utolsó fél évében készített festményeiből nyílt kiállítás Komáromban

Ma délután nyílt meg Nagy János fafaragó kiállítása a komáromi Csemadok-székházban. A 2018 karácsonyán elhunyt művész ma megnyitott tárlatán a halálát megelőző fél évben készített akvarelljeiből összeállított válogatás – mintegy negyven festmény – tekinthető meg október végéig.

A tárlat kurátora, Gaál Ida művészettörténész a kiállítás előkészületei során portálunknak elmondta, Nagy János nem mindennapi életútja meghatározta alkotásainak témáit – egyes mozzanatai visszatükröződnek műveiben. Komáromi gyökerű család sarjaként amerikai hadifogolytáborban született 1945-ben, Passau mellett. A háború után Komáromba visszatért család megpróbáltatásai nem értek végetꓼ 1947-ben kitelepítették őket a magyarországi Mórra. Majd 1956-ban a család Kanadába emigrált. Nagy János Torontóban élte le élete nagy részét, itt tanult grafikát az Ontario College of Art-on. A kanadai magyar közösség kulturális életének aktív tagjaként a Magyar Ház ének- és néptánccsoportjait látogatta. Közel fél évszázadnyi kanadai élet után feleségével, Sára asszonnyal úgy döntöttek, hogy nyugdíjas éveiket itthon akarják leélni, és Ógyallán rendezték be új otthonukat.

Ekkortól kezdett igazán azzal foglalkozni, ami mindig is közel állt hozzá – a képzőművészettel, a zenével, az énekkel – mutatott rá a művészettörténész.

„Tagja volt a Gaudium és Concordia énekkaroknak. Számos képzőművészeti műfaj közül a faragást választotta, ezen belül is főképpen a domborművek faragását. Ez lett számára a legmegfelelőbb eszköz ahhoz, hogy meséljen” – magyarázta.

A fába vésett sokalakos kompozíciókkal a magyar történelem fontos, sokszor tragikus eseményeit jelenítette meg – jegyezte meg Gaál Ida, majd hozzátette, a festészettel élete utolsó hat hónapjában kezdett el foglalkozni, miután súlyos betegsége miatt már nehéz volt számára vésővel és kalapáccsal dolgozni. Rendkívül termékeny időszak volt ez, közel 180 akvarellt és rajzot készített, ebből válogattak ki negyvenet a komáromi kiállításra. „Ezeket úgy válogattuk össze, hogy minden témakörből, sorozatból bemutassunk egy-két alkotást” – mondta.

A kiállított akvarellek között találunk kanadai emlékeket idéző tájképeket, de az észak-amerikai országhoz kötődik az eszkimókat és indiánokat ábrázoló sorozata is.

„János saját maga is átélte a kisebbségi lét hátrányait, küzdelmeit, ezért együttérzett a kanadai őslakosokkal” – fűzte hozzá a kurátor.

Véleménye szerint Nagy János festészetében visszaköszönnek azok a nagy horderejű történelmi témák, amelyeket korábban már megformált a faragott domborműveiben. Ilyen az Árpád népe elnevezésű, monochrom kivitelezésű ciklus, markáns vonású magyar harcosokkal, csatajelenetekkel. A kiállításon jelen vannak az első és a második világháború gyötrelmeit ábrázoló festmények, valamint a kitelepítés témáját feldolgozó sorozat néhány alkotása is.

A művészettörténész megjegyezte, Nagy János autodidaktaként kezdett el festeni, különböző módon próbálta kifejezni gondolatait, hangulatait. „Nem kísérletezett új formákkal, nem próbálkozott modern művészi kifejezőeszközök alkalmazásával.

Azt hiszem, hogy ő nem is azért festett, mert festőművész akart lenni, hanem az alkotás öröme volt számára a legnagyobb motiváció, az éltető erő” – fogalmazott Gaál Ida.

Alkotásai a szülőföld, a nemzete iránti szeretetét, hűségét tükrözik és ez maradt a hagyatéka is.

(Szalai Erika/Felvidék.ma)