Halzl József személyéhez, életművéhez illőbb témát nem választhatott volna a Rákóczi Szövetség az egykori elnöke emléke előtt tisztelgő konferenciához, halálának első évfordulóján.
A helyszínen, a Várkert Bazár konferenciatermében minden ülésen egy elegánsan egyszerű könyv várta az érkezőket: Halzl József 1956-os naplója. Hogy mit jelentett ez a dátum, egyáltalán történelmünk 20. századi eseményei számára, és hogyan vezettek a Rákóczi Szövetség megalakulásához, arra választ adott egy dokumentumfilm, amely felidézte Halzl József életének állomásait. Ezt követően magyarországi és külhoni közéleti személyiségek hálával és tisztelettel méltatták az életmű jelentőségét, illetve felidézték a közös munka és barátság emlékeit.
A konferencia második része kerekasztal-beszélgetés volt a Kárpát-medencei magyar oktatás és iskolaválasztás helyzetéről. Ezt Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója vezette, résztvevői voltak: Maruzsa Zoltán, köznevelésért felelős államtitkár; Kallós Zoltán, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének képviselője; Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöke; Jerasz Anikó, a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács végrehajtó bizottságának elnöke és Fekete Irén, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke.
Magyar gyerek, magyar iskolába! – emlékeztetett Kántor Zoltán Halzl József jelszavára, valamint arra, hogy munkamódszere az értékelés, összegzés és továbblépés hármas egysége volt. Ennek jegyében kérte a kerekasztal résztvevőit is először a helyzet vázolására.
Maruzsa Zoltán államtitkár arról biztosította a külhoni oktatás jelenlévő felelőseit, hogy a magyar kormány rendelkezésükre tud bocsátani minden tankönyvet, portfóliót, ami megjelent, és a digitalizálás az ezekhez való hozzájutásban is segít, valamint a kapcsolatokat erősíti.
Kallós Zoltán az összehangolt stratégia szükségességét hangsúlyozta, és azt, hogy a gyerekeknek a legjobb oktatást kell nyújtani útravalóul, amibe beletartozik a román nyelv színvonalas tanítása is.
Orosz Ildikó Kárpátalja gyakran változó állami hovatartozására emlékeztetve keményen fogalmazott: a cseh, az orosz és az ukrán iskolákban a magyar gyerekek mindig csak azt tanulhatták meg, hogyan lehetnek másodosztályú állampolgárok. Gerincet a magyar iskola ad, ott azt tanulja meg, hogy ő is valaki, lehet belőle valaki, nemcsak háttérember. Halzl Józsefnek hálásak lehetünk – mondta – az iskolaválasztási program indításáért, mert elindított egy olyan folyamatot, amely kormányszintre került, és amelynek alapja a közösséghez tartozás.
Magyar az, aki magyar iskolát választ, de nekünk, pedagógusoknak, mindent meg kell tennünk azért, hogy olyan iskolákat teremtsünk, ahová a szülők be akarják adni gyerekeiket.
Jerasz Anikó is hálával szólt Halzl Józsefről és megköszönte a Rákóczi Szövetségnek a jó partneri kapcsolatot. Az iskolaválasztási programhoz jól illeszkedik a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács saját programja, amelynek figyelembe kellet vennie, hogy a szerb oktatási rendszer reformokon ment át, de a magyar gyerekek nem sajátították el az államnyelvet. A közös munka sikere azon is múlik, hogy milyen kormányok vezetik a két szomszédos államot.
Fekete Irén szinte költőien fogalmazott, amikor azt mondta, hogy minden magyar iskolatáskában, minden mesekönyvben, labdában ott érzik Halzl József gondoskodását, hiszen 31 éve működnek kizárólag magyarországi támogatásból. Örvendetes, hogy októberben a szlovák parlament elfogadta a nemzetiségi oktatás és iskola fogalmát, ami eddig nem szerepelt, de a magyar javaslatot, hogy külön fejezet részletezze ennek tartalmát, már nem fogadták el. Az óvodafejlesztésekért különösen hálásak Magyarországnak, mert jelentősen emelkedett a magyar óvodák száma, de a szórványterületeken 520 olyan település található, amelyekben 15% a magyarok aránya, és 210-ben nincs óvoda.
Kántor Zoltán az elhangzottakat összegezve a sok pozitív eredmény mellett legégetőbb problémának a lelkekért folyó etnikai versenyt látja.
Maruzsa Zoltán szerint a jobb iskola nem mindig pénzkérdés, hanem azoknak a réseknek a megtalálása, amelyben a magyar oktatás többletet nyújt. Ilyen lehet a digitális tartalom, a tankönyvfejlesztés, a gyógypedagógia, az iskolán kívüli kultúra, mint Magyarországon a Lázár Ervin-program. Visszaküzdeni magunkat a klebelsbergi szintre! – mondta ki a lényeget az államtitkár, s hozzátette, hogy nemcsak a Kárpát-medencében, hanem a nyugati diaszpórában is, ahol vannak városok nagy lélekszámú magyarsággal, amelyekben egy minőségi magyar oktatás vonzóbb lehet a magyar szülők számára az ottani, olykor nagyon különböző szellemiségű oktatásnál.
Kallós Zoltán a nagy felelősségükről szólt: 150 ezer diák tanul magyarul Romániában, az intézmények között nagy a verseny, de nem szabad, hogy ez egymás diákjainak elhalászásához vezessen az anyagi forrásokért, amelyek tekintetében a magyarországiak nagyságrendekkel nagyobbak a románnál.
Orosz Ildikó emlékeztette a jelenlévőket az ukrán törvényre, amely szerint 2023-tól csak az elemi iskolákban engedélyezik az anyanyelvű oktatást. Ennek ellenére 2017 óta folyamatosan kétezer feletti az elsőbe íratott gyerekek száma. Bár idén csökkent valamelyest ez a szám a családok Csehországba, Magyarországra költözése miatt, viszont, 100 év után több helyen indítottak magyar osztályt olyan gyerekek számára is, akiknek a családja már nem magyar nyelvű, de a gyerek előmenetelét az életben a magyar iskolában látja, amelynek révén egy fejlődő közösség tagja lehet, mert a legnagyobb vonzerő az anyaország fejlettsége. Javasolta, hogy a közösségformáló táborokat, azok módszerét terjesszék ki a határon túli területekre.
Jerasz Anikó szerint a magyar oktatási rendszer szervezettsége mérföldekkel jár a vajdasági előtt, ezt különösen a járvány idején, a távoktatásra való áttéréskor tapasztalták, mert óriási segítséget jelentett számukra az itteni gyakorlat átvétele. A szerb állami oktatáshoz kell igazodniuk, de a kétnyelvűségnek ellenállnak, mert az beolvadáshoz vezet.
Minden kis faluban meg kell hogy maradjon a magyar nyelvű oktatás és kulturális élet. Az óvodákat és a szakkollégiumokat nagyon fontosnak tartják, összegezve: Magyarország támogatása nélkül elvesznének.
Fekete Irén is a digitális tartalmak átadását köszönte a járvány idején, ami nem csak az oktatásban jelentett nagy segítséget, az odafigyelés önmagában is jól esett. A felvidéki magyar iskola sorsa összefügg a gazdasági és a társadalmi kérdésekkel. A közösségi érdekképviseletek fontos témája kell, hogy legyen az óvodabővítés vagy a kisiskolai hálózatoké. Ezekért nekik kell küzdeniük. A Rákóczi Szövetség nyújtotta ki először feléjük a kezét, és azóta folyamatos és sokoldalú a segítség, amit kapnak, mert közös a cél: ne tűnjön el a magyar nyelv az iskolákból.
Kántor Zoltán – az idő előrehaladta miatt – bontotta a kerekasztalt, de folytatása lesz a jövőben, mert fontos, hogy egymásra találjanak, akik egyetértenek abban: az oktatás egyet jelent a nemzetépítéssel.
(Cservenka Judit/Felvidék.ma)
