Ha nyelvészekkel beszélt valaki a nyelvrokonság kérdéseiről, bizonyára feltűnt, hogy ők többnyire a nyelvi és a biológiai rokonság különbözőségét hangsúlyozzák. Ez most úgy tűnik, hogy változni fog – hangzott el 2021. október 21-én Budapesten, a Nemzetek Háza Bajza utcai épületében.
A magyar múlt ugor örökségét is feldolgozó, 80. születésnapján Jankovics Marcellre is emlékező Aspektus-találkozón Gecse Géza hangsúlyozta, hogy Németh Endre matematikus tíz évvel ezelőtt paleogenetikus és őstörténész kollégáival olyan munkába fogott, amelynek főbb eredményei két éve értek be. A kutatók megállapításai szerint az eurázsiai térségben három olyan, egymástól több ezer kilométer távolságra elhelyezkedő régió található, ahol a férfi genetikai vonalak, idegen szóval a genomok között hasonlóság van: az egyik ilyen hely a Kárpát-medence, a másik a Volga‒Káma-vidék, valamint Nyugat-Szibéria, az Ob és Irtis folyók vidéke, a hantik és manysik földje. Utóbbi terület a magyarhoz legközelebb álló két finnugor nép szülőföldjének tekinthető, ahol már csak valamivel kevesebb, mint tízezernyi manysi vagy vogul, és legfeljebb húszezernyi hanti vagy osztják él egy Franciaország nagyságú területen.
Az Ob folyónál…
Röviden: Németh Endréék kutatása pont arról szól, hogy a nyelvi rokonságon kívül biológiai rokonság is létezik a Kárpát-medencében élő magyarok és a Dél-Urál‒Nyugat-Szibéria vidékén élő, ma főként vadászattal-halászattal, valamint rénszarvas-tenyésztéssel foglalkozó emberek között. Kutatásaik során a magyar szakemberek számára kiderült, hogy az ugor népekre speciális genetikai markerek jellemzőek. Ezek a mai magyar és obi-ugor génállományon kívül nagyobb arányban a néhai Magna Hungáriában (a mai Baskíria és Tatársztán területén is előfordulnak. Ez az a vidék, ahol Julianus barát a keleten maradt magyarokat a 13. században megtalálta! Fontos adalék, hogy biológiai kódjuk tekintetében a ma élők mellett nemcsak honfoglalás kori, hanem jóval régebbi, akár több ezer éves sírok feltárását követően is azonosítani lehet bárkit. Mindez alapjaiban változtathatja meg a honfoglalásról alkotott eddigi képünket! Ezért volt az Aspektus vendége még Szécsényi-Nagy Anna régészeti genetikus, az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont Acheogenomikai Intézetének vezetője és Klima László régész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Magyar Őstörténeti és Honfoglalás kori Régészeti Intézetének tudományos főmunkatársa is.
Németh Endre elmondta, hogy a genetikában olyan módszerek vannak, amelyekben nagyon sok a matematikai elem. Maga a DNS-lánc is felfogható egy különleges matematikai kódnak. A génállomány változásának sebessége ugyanakkor egy genetikai populáció esetében rendkívül gyors. Raskó István azzal a következtetésével, hogy a mai magyarokba nagyon kevés jutott a honfoglalók genetikai hagyatékából, senkit sem lepett meg. Ők sem gondolták, hogy egy ilyen kiváló adottságokkal rendelkező és jól megközelíthető földrajzi területen élő nép esetében, mint a magyar, ennek másként kellene lennie – hallhattuk Németh Endrétől.
Mint ahogy az sem volt titok a számunkra, hogy a nyelvi és genetikai kölcsönhatások dinamikája eltérő. Míg a genetika szelíd, integratív, a nyelv általában domináns jellegű. Nem mindenkiben tudatosul, hogy egy nép genetikai állománya nagy biztonsággal őrzi meg egy korábban beolvadt népesség nyomait még akkor is, ha ez a beolvadás a nyelvben már alig kimutatható, vagy a kollektív emlékezetben a feledés homályába vész.
Jankovics Marcell, Hoppál Mihály és Gecse Géza az obi ugoroknál
Számukra meglepetést jelentett, hogy a baskír népességen belül bizonyos mikro-régiókban 50 és 90% között mutattak ki egy apai öröklődésű N-B539 alcsoportot. Tavaly egy régészeti genetikai kutatási eredménye ráadásul azzal szembesítette őket – hangsúlyozta Németh Endre –, amelyet Szécsényi-Nagy Annáék az Urálban található legkeletibb ún. magyar gyanús temetőről adtak közre, hogy itt 80% volt az N-B539 haplocsoport aránya!
Szécsényi-Nagy Anna azzal folytatta, hogy a mai magyarokban ez az N-B539 genetikai típus ritka, viszont a honfoglalás kori magyarokban 25%-nyi volt. A mai magyar lakosságban átlagosan 1-3%, de nagyok a Kárpát-medencében is a regionális eltérések. Csíkszeredában például 6%, míg Székelyudvarhely környékén szinte teljesen hiányzik. Ezeket az apai vonalra jellemző tulajdonságokat – ráadásul – a bodrogközi honfoglalás kori temetőkben talált maradványokból is azonosítani tudtak a kutatók.
Németh Endre elmondta, hogy a mai magyarokban található 1-5%-ról annyit érdemes megjegyezni, hogy a több ezer éve bekövetkezett ugor elváláshoz képest, ezek a számok korántsem tekinthetők alacsonyaknak!
Klima László megjegyezte, hogy oroszországi régészek úgy gondolják, hogy az ún. csijaliki kultúrában megtalálták a keleten maradt magyarok emlékét, amit alátámasztani látszanak archeogenetikai eredmények is. A kutatások tanúsága szerint az ősmagyarság – mielőtt Etelközbe került volna, igen nagy területen mozgott. Történelmi forrásként idézte Klima László Ibn Fadlánt, aki a 920-as években járt a Volgai Bolgár Birodalomban. Az arab krónikás arról ír, hogy a bolgár uralkodó utasította az egyik alatta lévő nép vezérét, hogy nomadizáljon vele együtt. Annyit tudunk róluk, hogy ötezren voltak és akár magyarok is lehettek. A szibériai, az Urálon-túli ujelgi temetőben van egy honfoglalás előtti, de van egy honfoglalás utáni magyar, illetve van más török népekre jellemző régészeti anyag is. Az eddig összegyűlt tárgyi anyag alapján úgy tűnik, hogy a 9. század közepén jóval nagyobb területre terjedt ki a magyar jelenlét, mint eddig gondoltuk – jelentette ki Klima László –, és reméli, hogy ennek további régészeti bizonyítékai is hamarosan előkerülnek.
A találkozó során szóba került, hogy míg az amúgy türk baskírok húsz évvel ezelőtt – még küldöttségeket küldtek a különböző magyarországi finnugor tudományos találkozókra, mára a helyzet gyökeresen megváltozott. Ma a meghatározó baskír tudományosság azt is tagadja – amit a magyar történészek evidenciaként kezelnek, nevezetesen, hogy a Magna Hungáriában maradt magyarok főként a baskírokba olvadtak be.
Viszonylag közismert, hogy a külvilág a kalandozások során a középkorban a magyarokat hunoknak és onoguroknak, de Klima László szerint baskíroknak is nevezte.
Egyelőre csupán valószínűsíthető, hogy a honfoglalás jó döntésnek bizonyult, hiszen a Kárpát-medencében ma kilencszer annyi magyar él, mint az egykori Magna Hungáriában baskír – a beléjük olvadt magyarokkal együtt. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy a tatárjárás őket komolyabban megtizedelte, mint bennünket.
Gecse Géza/Felvidék.ma
