Szent Imre rejtélyes halála sok bizonytalanságot hagyott az utókorra. Élete viszont annál több bizonyosságot arról, hogy miként lehet jellemes keresztény életet élni. A férfias erő, valamint a felelősségteljesség együtt van jelen a gyengeségnek tartható jámborsággal és Istenre való hagyatkozással. A magyar ifjúság méltó példaképére emlékezünk november 5-én.
Korai halála és Istenhez hű élete miatt szent István király és boldog Gizella királyné fia a magyar ifjúság védőszentje lett. A legenda szerint apja, Imre halála miatt ajánlotta föl koronáját és országát Szűz Máriának 1038. augusztus 14-én.
A „liliomos herceg” nem csak szűzi élete miatt vált példaképpé, hanem – ahogy joggal írta Sík Sándor:
„Szent Imre herceg kétségtelenül erőteljes, férfias jelenség volt”
– majd így folytatta: „Kétféle vér egyesül az ereiben: apai és anyai öröksége bár kétféle, de édestestvére egymásnak. Mindkettő a hősiességnek, a hivatásnak, a heroizmusnak hagyománya. Az apai vér Árpád vére, aki maga is folytatója volt a honfoglaló ősök hősies hagyományának. Szent István hitvédő harcaiban átlelkesült, átszellemiesült ez a vér, de erejéből, bizonyos értelemben még ősi vadságából, fiatalos nyerseségéből is alig vesztett.
Nem lehet kétséges, hogy az uralkodó, hadvezér, diplomata Szent István trónusának várományosát is uralkodónak, hadvezérnek és diplomatának nevelte, a hősi magyar hagyományban. A másik hagyományt az anyatejjel szívta magába: anyja Gizella, maga is szent életű Boldog, a regensburgi udvar szent levegőjéből jön, ahol már akkor egy császári szent-család él, és szenteli meg az uralkodás német hagyományait.
A korabeli írók arról tesznek tanúságot, hogy Szent István szenvedélyesen szerette Imre fiát, akiért szüntelenül imádkozott, és mindent megtett az erényes életre való neveléséért.
Nevelői között találjuk a Velencéből érkezett bencés szerzetest, Gellértet, aki a mennyei és földi tudományok mestere volt.
Az ifjú herceg feltehetőleg a görög uralkodói házból vett feleséget magának, akivel minden bizonnyal, korábbi fogadalmát megtartva – szűzi életet élt. Atyja őt kívánta utódjául látni a királyi trónon, ezért minden jó tanáccsal ellátta, amelyről az Intelmek című írása tanúskodik. Erre azonban már nem kerülhetett sor, hiszen Imre herceget vadászat közben egy földühödött vadkan halálra sebezte, és sebeibe 1031. szeptember 2-án belehalt.
A gyászhír hatását a krónika így érzékelteti:,,Siratta őt Szent István és egész Magyarország vigasztalhatatlanul, nagy sírással…” – írja Imre hercegről, Sík Sándor, a papköltő.
Amit a krónikák és legendáriumok hagytok örökül a szentéletű hercegről, a következő:
1007-ben született.
Hétéves korától Gellért püspök nevelte életszentségre, és oktatta korának tudományára. Éveken keresztül tanította latinra, és elvégeztette vele a kor legmagasabb iskolai fokozatait, a triviumot és quadriviumot. A tudományok mellett a vallásba, valamint a papi élet rejtelmeibe is beavatta.
Tizenöt éves korától atyja mellett nevelkedett, ahol az államirányítás tudományát, a hadvezérséget, a diplomáciát sajátította el. I. István, Imre herceg nevelését annak huszonhárom éves korában fejezte be. Egyházi pályát szántak neki, ebből ered a tisztasági fogadalma. Bátyja (Ottó) halála után trónörökösként hozzá intézte édesapja az Intelmeket.
Halálának pontos helye nem ismert, valószínűleg a bihari Igfon-erdőben vadászat közben (az országnagyok kedvelt vadászterületén) történt. Itt épült fel a 11–12. század fordulóján a Szent Imre-apátság épülete (szentté avatása után). Mivel a középkori szokás szerint a szentek halálának helyszínén monostort építettek, így ez is ezt erősíti meg. Ő volt az első személy, akit az akkor még csak épülő fehérvári bazilikában temettek el.
Szent László uralkodása idején, 1083-ban, István királlyal és Gellért püspökkel együtt emelte oltárra VII. Gergely pápa. Az Imre név, kereszt és családnévként is elterjedt a Kárpát-medencében. Települések, templomok, ifjúsági szervezetek és intézmények patrónusa.
Sík Sándor, papköltő, tanár és cserkészvezető így imádkozott Szent Imre herceghez:
„Isten kedves szentje, a magyar egyház virágoskertjének első liliomszála, szűz Szent Imre, áldom a nagy Istent, ki téged annyi malaszttal megszeretett, hogy a gyarló testben tisztán éltél és tisztaságodat eljegyzésedben is szeplőtelenül megőrizted. Hódolva köszöntelek és tisztellek ezért az egész Anyaszentegyházzal együtt az Úr Jézusnak trónjáról, hogy népünk ifjúsága, a tiszta életet – amelyben te nekünk oly fényes például szolgálsz – nagyra becsülje, az ártatlanság útjába gördülő akadályokat elszánt, erős akarattal legyőzze, teste-lelke tisztaságát megőrizze, s így nemzetünk életerős, hősies keresztény nemzedékben újjászülessék, fiainak üdvösségére, hivatásának hűséges betöltésére és a te dicsőségedre. Ámen.”
Forrás: Wikipédia, Magyar Katolikus Egyház
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
