Dávid Zsuzsanna festőművésszel, tanárral készített interjút a Magyar Kurír. A szerző erkölcsteológiai témájú szakdolgozata Gróf Esterházy János, a szeretet politikusa címmel a Jel Kiadó gondozásában jelent. A festőművész munkáiból tavaly június 16-án nyílt tárlat az Isten szolgája Esterházy János-emlékév alkalmából. Szemlénk.
Fiatal tanárnőként, festőművészként mi az, ami megragadta Esterházy János személyében?
A mártír sorsú politikus életét megismerve ugyanazt éreztem, mint oly sokan, akik foglalkoznak vele: lelkesedést, meghatottságot, a hitem megerősödését. Meggyőződésemmé vált, hogy mindezt tovább kell adnom. Esterházy személye mellett nem mehet el az ember közömbösen. A felvidéki Alsóbodokon Paulisz Boldizsár kezdeményezésére zarándokközpontot neveztek el Esterházy Jánosról, és felépült a Szent Kereszt felmagasztalása kápolna. Még az építkezés közben több mesterrel együtt utaztam Alsóbodokra. Nemzeti összefogás eredményeképpen mindenfelől érkeztek festők, segíthettünk a kápolna és a zarándokközpont festésében, művészeti díszítésében. Így ismertük meg mélyebben Esterházy János örökségét.
Már korábban is olvastam Molnár Imre történész Esterházyról szóló könyvét, Alsóbodokon aztán személyesen is megismerkedtem a szerzővel. Az ő hihetetlen szorgalmának és kutatómunkájának köszönhetően Esterházy alakjában egy valódi, hús-vér ember képe rajzolódott ki előttem, egy igazi Krisztus-követő.
Itt most az 1945-től 1957 márciusáig, a haláláig terjedő időszakra gondolok. A rokonai, rabtársai visszaemlékezéseiből egyértelműen kiderül, hogy
Esterházy János szent ember volt, óriási hatást tett a körülötte élőkre, kisugárzásával a szív megtérésére hívta őket.
Paulisz Boldizsárra visszatérve: iskolaalapító is volt, így személyében hitelesen mutatkozik meg Reményik Sándor felhívása: „Ne hagyjátok a templomot, / A templomot s az iskolát!” Az is kiderült, hogy a kápolna építésével Esterházy János végakaratát teljesítette, aki a szülőföldjében szeretett volna nyugodni. 2017-ben megtörtént ez a csoda. Küldetésének nagyon nagy lelki kisugárzása van, ami korunkhoz szól.
https://felvidek.ma/2021/06/kettos-kiallitas-megnyito-a-budapesti-lengyel-hazban/
Mi ez a küldetés?
Nehéz erre válaszolni, mert nagyon sokrétű, mindig új és új üzenetei vannak. A róla készült, Triptichon – Esterházy János élete és öröksége című dokumentumfilmben a Gulagon vele együtt raboskodó, Vas megyéből származó, akkor tizenkilenc éves Hetényi József még idősen is meghatottan mesél arról, hogy az Esterházy Jánossal való megismerkedése döntő hatással volt rá egész későbbi életében. Ahogyan Esterházy a magyarságot és keresztényként a felebarátját szerette, az követendő példaként állt előtte. Hetényi József még szinte kamasz volt, amikor elhurcolta őt a hatalom a történelem egyik legkegyetlenebb időszakában. Ártatlansága ellenére súlyos büntetéseket szenvedett el, idősként mégis úgy emlékszik vissza: az Esterházy Jánossal folytatott beszélgetései során új reményt kapott az életre. A magyarok szenvedő Krisztusának nevezi őt. Esterházy valóban Krisztus tanúja tudott lenni még egy ennyire kegyetlen és szörnyű időszakban is.
Képes volt megjeleníteni Krisztus szeretetét, ami mindenhová elviszi a reményt és a fényt. Esterházy János által a keresztre kell tekintenünk, és meglátnunk benne a kegyelem forrását.
(…)
Korabeli dokumentumok szerint a börtönben Esterházyt a rabtársai élő tabernákulumnak, két lábon járó szentségtartónak nevezték.
Igen. Rengeteg pap és szerzetes is raboskodott vele, s az, hogy tudott nekik segíteni, ugyancsak lényeges üzenet a mának, amikor egyre kevesebb a papi hivatás, és járvány sújtja a világot. A börtönökben titokban bemutatott szentmisék alkalmával sok rab összefogására volt szükség, akik vállalták a kockázatot. Rendszeres volt a motozás és a cellák átvizsgálása.
A papok ezért Esterházy Jánosra bízták a megszentelt kenyeret, aki féltő szeretettel őrizte, és segített eljuttatni rabtársaihoz. A budapesti eucharisztikus kongresszus idején, a pesti utcákon nagy élmény volt a felismerés, hogy Jézus ma is köztünk jár.
(…)
Esterházy János személyéhez kapcsolódik a szintén Nógrád megyei Buják község római katolikus templomának felújítása is.
Igen, a munkálatok több mint tíz év után a közelmúltban értek véget. Az utolsó fázisban a templom szentélyében a Bárány imádásának jelenetét festette fel a falra Lencsés Zsolt freskófestő. Néhányan, köztük én is, segítettünk neki. A templomot az Esterházy család építtette, uradalmi templomként. Ennek az emlékét őrzi a település és az egyházközség. A család nyitraújlaki kastélyának kápolnájában szintén látható ez a Jelenések könyvéből való jelenet, melyben a vértanúk is megjelennek. A bujáki templom szentélyében a Bárány jobb és bal oldalán a mai kor szentjeinek arcvonásait idéztük fel. Az egyik oldalon Isten szolgája Esterházy János, a másikon Paulisz Boldizsár látható. De megjelenik a freskón Boldog Brenner János, Lénár Károly atya és Boldog Hopkó Bazil (Vasil’ Hopko) görögkatolikus püspök is, aki 1957 márciusában, a mírovi börtönben ott volt Esterházy János halálos ágyánál, feladta neki az utolsó kenetet, és ellátta szentségekkel.
A teljes interjú a Magyar Kurír online felületén érhető el.
(Magyar Kurír/Felvidék.ma)
