Magyarok között, értelmiségi körökben folytatott beszélgetéseim során gyakran hallok ilyen és ehhez hasonló megjegyzéseket: „a Biblia ezer sebből vérzik”, „a Biblia meg lett hamisítva”, „a Biblia át lett írva”, „az Ószövetségnek semmi keresnivalója az Újszövetség előtt”…
Nem szállok vitába mindenkivel, aki efféle kijelentéseket tesz, de van, amikor jelzem, hogy az ilyen „felsőbb kritika” a Bibliával szemben igaztalan rágalom, s ha az ember veszi a fáradságot, s erőfeszítést szán arra, hogy jobban megismerje Isten szavát, akkor meggyőződhet arról, hogy ezek alaptalan vádak.
Érdekes, hogy ezrével íródnak a könyvek minden évben, mindenféle témában és műfajban, de egy sem kap annyi kritikát, mint a Biblia. Nem tűnik olybá, mintha szándékos lejárató hadjárat folyna a Szentírás ellen? Nekem nagyon úgy tűnik…
De vajon kinek a szemét szúrja a Biblia, s miért zavar egyáltalán valakit Isten szava? Hiszen a Biblia az emberiség számára megírt legfontosabb mű, melyből megismerhetjük az Atyaistent, Jézus Krisztust és a Szentlélek kilétét.
E tudás nélkül egyszerűen elveszünk! Csak a Biblia ad örök érvényű útmutatást a tekintetben, mi a jó és mi a rossz, mi helyes és helytelen, s húzza meg az erkölcsi mércét, ami változatlan. Izmusok jönnek-mennek, de Isten értékrendje örök.
Ki az, vagy milyen erő az, amely nem akarja, hogy bízzunk Isten szavában? Ki az, aki el akarja zárni előlünk Isten megismerésének a lehetőséget? A válasz egyértelmű: ez az „ellenszegülő” – a Sátán – akarata és legfőbb célja. Ő most ideig-óráig úrhatnámkodik, mert bizonyos hatalma van az emberek felett – habár továbbra is és mindörökké, Isten az Úr!
A mennyei magasságokból Földre vetett Sátán életünk minden területén érezteti hatását: a politikában, a szórakoztatóiparban, az emberek közötti viszonyokban, a hírközlésben, a filmipar termékeiben… S irgalmatlan dühében és gyűlöletében mindent elkövet, hogy az emberek előtt Isten szavát értéktelennek, hamisítványnak, fércmunkának tüntesse fel.
De emlékezzünk csak vissza, mi történt Jézus Urunkkal földi élete során, amikor szolgálata kezdetén negyven napig böjtölt és imádkozott a pusztában. Ezeknek az eseményeknek ugyanis nagy horderejük van a Biblia hitelességét illetően.
Máté apostol így számol be e történésekről: „Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög. Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré.” Ő így válaszolt: „Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” Ezután magával vitte őt az ördög a szent városba, a templom párkányára állította, és így szólt hozzá: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: Angyalainak parancsot ad, és azok tenyerükön hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe.” Jézus ezt mondta neki: „Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!” Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, és ezt mondta neki: „Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem.” Ekkor így szólt hozzá Jézus: „Távozz tőlem Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” Ekkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok mentek oda, és szolgáltak neki.” (Máté 4:1-11)
Nézzük sorjában, hogyan próbálkozott a Sátán azzal, hogy Jézust bűnbe vigye. Először is, negyven napi éhezés után környékezte meg őt azzal, hogy változtassa a köveket kenyérré. Micsoda időzítés: Jézust teljesen kiéhezett, legyengült állapotában kísérti meg étellel… De ami még ennél is érdekesebb, hogy mi volt erre Jézus válasza: „Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, mely Isten szájából származik”. „Meg van írva” – Jézus itt az ószövetségi iratokból idézett, méghozzá Mózes 5. könyvéből, a 8. fejezet 3. versét. Ez pedig óriási jelentőségű tény számunkra, hiszen ez azt jelenti, hogy Jézus Urunk az Ószövetséget a legmagasabb tekintélynek fogadta el, hiszen idézett, érvelt belőle!
Kövessük tovább e tanulságos párbeszédet Jézus és a Sátán között, mert egyre érdekesebb! A Sátán következő próbálkozása az volt, hogy felvitte Jézust a jeruzsálemi templom egyik magas pontjára, és azt mondta neki: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: Angyalainak parancsot ad, és azok tenyerükön hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe.”.
Mi is történik itt? A Sátán az Ószövetség egyik könyvéből idéz, méghozzá a 91. számú zsoltárból: „Angyalainak parancsot ad, és azok tenyerükön hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe”. Ez aztán a világtörténelmi csemege, amikor maga a Sátán idéz a Bibliából! Az a Sátán, aki manapság minden áron azt akarja elhitetni az emberiséggel, hogy a Biblia pontatlan, fordítása hibás, hogy az Ószövetség nem is ihletett… – ő maga pedig idéz belőle, hogy szavainak súlyt adjon!
S hogy válaszolt neki Jézus? Ezt mondta: „Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!”. Jézus is egy ószövetségi idézettel válaszolt, Mózes 5. könyvéből (6. fejezet 16. vers). S ha Jézus idéz valamiből, azt jobb, ha mi is komolyan vesszük! Urunk ezzel erőteljesen jelezni kívánja felénk, hogy az Ószövetség hiteles, Isten szava.
A Sátán harmadik próbálkozása az volt, hogy körbemutatta Jézusnak a föld összes nagy birodalmait, és felkínálta neki azokat, mondván, hogy minden földi hatalmat átad Jézusnak, ha leborul előtte. Nagyon kimutatkozott itt a Sátán valódi jelleme! Szinte nem fér a bőrébe! Mindig is magának kívánta a hódolatot, ezért is lázadt fel Isten ellen: azt akarván, hogy az angyalok és az emberek is őt imádják, ne Istent. Itt is imádatot kívánt, nem is akárkitől! Jézus azonban egyértelműen válaszolt e csábításra: „Távozz tőlem Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!”.
Jézus itt ismét Mózes könyvéből idéz (5 Mózes 6:13), tehát újabb visszacsatolás történik az ószövetségi iratokra. S Jézus azzal, hogy újfent az Ószövetségből idéz, ismételten az isteni kinyilatkoztatás forrásaként ismeri el az Ószövetséget.
Amikor Jézus Urunk emberré lett, és köztünk járt, akkor még csak azok a szent iratok léteztek, melyek a Biblia ószövetségi részét képezik – hiszen az Újszövetség még nem létezhetett, mert az Jézus életéről, tanításairól, cselekedeteiről szól, melyet halála után jegyeztek le követői.
A Biblia Ószövetségét manapság nagyon divatos dolog megkérdőjelezni, gúny tárgyává tenni, azonban mérlegeljük annak a ténynek a súlyát, hogy Isten Fia, Jézus újra és újra az ószövetségi iratokból tanított és érvelt!
Többször idézett Ézsaiás prófétától, a Zsoltárokból, Mózes könyveiből, Zakariástól, Jeremiástól és Dániel könyvéből. S mikor a kereszten kínhalált halt értünk, a bűnbe süllyedt emberiségért, utolsó szavai az 51. zsoltár sorai voltak! Ha ez nem súlyos érv az Ószövetség komolysága, hitelessége mellett, akkor már semmi sem az…
Vajon milyen érdekeket képviselnek azok a „szakértők”, akik manapság lépten-nyomon megkérdőjelezik a Biblia (az Ószövetség és az Újszövetség) szavahihetőségét? Nem nehéz rájönni, hogy akik a Bibliát pocskondiázzák, azok a Sátán malmára hajtják a vizet, s aknamunkájukkal Isten és ember ellen dolgoznak. Akik pedig passzióból becsmérlik a Bibliát – csak úgy könnyedén, egy kerti parti során, amíg a hamburgerhez a húspogácsák megsülnek –, azok általában nem is olvasták azt. Ne csatlakozzunk hozzájuk, ne szajkózzuk a Szentírás elleni rágalmakat! Mielőtt véleményt formálunk, alaposan járjunk utána a témának. Végtére is Isten szaváról van szó!
Pál apostol, aki kiváló ismerője s nagy tudású szakértője volt a szent iratoknak, e szavakkal ajánlja figyelmünkbe a Bibliát: „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” (2 Timóteus 3:16-17). Neki hihetünk, ő tudta miről beszél, ő olvasta!
Vegyük hát mi is kezünkbe Isten szavát, és kezdjük el olvasni – lehetőleg elejétől végéig. Tanulmányozzuk naponta a Szentírást, s ha valamit nem értünk, kutassunk utána, merüljünk el benne, elmélkedjünk rajta, s engedjük, hogy hasson szellemünkre, szívünkre, lelkünkre.
Tapasztaljuk meg azt a mélyreható változást, melyet csak Isten szava tud előidézni az emberben. Életünk legnagyobb kalandja lesz ez!
(Cúth Katalin/Felvidék.ma)
