Vittore Carpaccio: Szent György és a sárkány, 1516 (Fotó: Wikipédia)

Szent György egyike azon szenteknek, akinek alakját osztatlan tisztelet övezi gyakorlatilag az egész keresztény világban.

Több lovagrend patrónusa, így a történelem első világi alapítású lovagrendjének, a Szent György Lovagrendnek is, melyet 1326-ban alapított Károly Róbert. A magyarországi alapítású Szent György Lovagrend a legrégebbi világi lovagrend, a korábban alakult lovagrendek mind egyházi lovagrendek voltak.

Szent György tisztelete hazánkban a kereszténység felvétele óta jelen van a bizánci misszió közvetítésének köszönhetően. Szent István király nagyobb legendája szerint Koppány lázadását a kereszt dicsőséges jelének és Isten Anyjának oltalmában, Márton püspök és György zászlaja alatt verték le. Szerepel a Szent Korona alsó, bizánci részének egyik zománcképén is.

Kevesen tudják, hogy az ökumenikus cserkészmozgalom alapítója, Lord Robert Baden-Powell of Gilwell (cserkésznevén Bi-Pi) is Szent Györgyöt állította modellül a felnövekvő generáció tagjai és vezetőik elé felekezeti hovatartozástól függetlenül.

Minden cserkész számára példaértékű az ideális lovagi erények gyakorlása, megingathatatlan hittel, reményteli szívvel segíteni másokon, a szegényeken, a védteleneken és a gyengébbeken.

Az alapító Bi-Pi által megfogalmazott és a Szent György által gyakorolt formáját az 5. cserkésztörvényben élik meg, melyet a lovagiasság törvényének is neveznek, s amely így szól: A cserkész magával szemben szigorú, másokkal szemben gyöngéd. A cserkészköszöntés kézjelében a hüvelykujj takarja a kisujjat, ami azt jelképezi, hogy „az erősebb védi a gyengébbet”. Világszerte ezen a napon újítják meg a cserkészek a fogadalmukat, amelyben Isten, haza és embertárs szolgálatára kötelezik el magukat.

Szent György a Magyar Szent Koronán (Fotó: Wikipédia)

Az írásos emlékek szerint a III. évszázad végén élt hitvalló előkelő családból származott, kiváló képességei miatt a római császár seregében gyorsan felívelt katonai pályája, tribunusi rangig vitte. A hadsereg kötelékében szolgáló keresztény György a Diocletianus alatti keresztényüldözés idején (mások szerint Dadianosz perzsa király üldözte őt) szétosztotta vagyonát a szegények között, és nyíltan megvallotta hitét, nem mutatott be áldozatot a pogány istenségeknek.

Emiatt botokkal verték, felfüggesztették hivatalából, megkínozták és börtönbe vetették.

A börtönben megjelent neki Jézus és hétévi szenvedést vetített előre neki. Hitének szilárd megvallásához számos nehezen hihető, legendás elem kapcsolódik (például, hogy hatvan vasszöget vertek egyszerre a fejébe).

Lefejezésének időpontja bizonytalan, viszont ezt követően az alakját övező történetek, dicshimnuszok és életrajzok megsokasodnak, még a Giacomo da Varazze olasz érsek által összeállított Legenda aureában is előkelő helyen szerepel. A keresztesháborúk idején felvirágzik kultusza, és a lovagok védőszentjévé teszik.

Szent György legközismertebb legendája szerint egy fiatal lányt megmentett a sárkánytól, mely az elmúlt évszázadok alatt a képzőművészetben kedvelt téma volt.

Kolozsvári testvérek: Szent György szobra Prágában, 1373 (Fotó: Wikipédia)

Legtöbbször lóval, piros kereszttel egy fehér zászlón, pajzzsal és lándzsával, a sárkányt ölve ábrázolták. A bajban segítő tizennégy szent közé tartozik, átkok, nehéz helyzetek, lelki vívódások, háborús veszélyek és szerencsétlenségek esetén könyörögnek hozzá. Számos ország, város és templom választotta védőszentjéül. A földművelő nép, a lovak és háziállatok védőszentje is.

A művészek, pintérek, puskaművesek, lovaglók, nyergesek, katonák és fegyverkovácsok segítőjükként tisztelik a szentet. A paraszti világ gazdag hagyományokkal rendelkezett Szent György ünnepének kapcsán, ilyen a Szent György-lovaglás és a lovak megáldása.

Ugyancsak számos hagyomány, hiedelem, népszokás kapcsolódik ehhez a naphoz. Egyes helyeken tavaszkezdő napként és termésvarázsló napként tartják számon. A hiedelmek szerint az éjjel gyűjtött gyógyfüvek embert, állatot gyógyítanak. Az éjszaka földbe rejtett kincs megtisztul, a kincskeresők ekkor indultak kiásni a kincset.

Ez a nap egy ősi pásztorünnep (a Palilia) napja, amikor is az állatokat először hajtották ki a legelőre. Voltak tájegységek, ahol a Szent György-napi tűzön hajtották keresztül a teheneket, hogy az ártó szellemektől és a rontástól megtisztuljanak. Ezen a napon szegődtek el a béresek, pásztorok és juhászok.

„Istenünk, magasztaljuk hatalmadat, amely erőt adott Szent Györgynek, hogy kövesse a szenvedő Krisztust. Gyöngeségünkben legyen számunkra erőforrás az ő példája. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.”

Forrás: Szentek élete, Magyar Kurír.

(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)