Május 26-án a lévai Reviczky Házban került sor a Reviczky Társulás berkein belül működő Léva és vidéke helytörténeti szakosztály immár 115. helytörténeti előadására, melyen Dobó Istvánra emlékeztek, halálának 450. évfordulója alkalmából.
Az előadót, Novák Margarétát, a Barsi Múzeum nyugalmazott régész-történészét Müller Péter, a Reviczky Társulás helytörténeti szakosztályának vezetője köszöntötte.
Ezt követően az előadó lebilincselő módon, számtalan kordokumentumot felvonultatott gazdag vetített előadásban – melynek „A levéltárak porában, a múzeumok csöndjében is az élő embert kell keresni” alcímet adta – mutatta be Dobó István életét.
Bevezetőként Dobó korának, a 16. századnak szépen felvázolt korrajzával, majd a magyar nemesség életvitelének fő jellegzetességeivel ismerkedhettünk meg. Megtudhattuk, hogy ebben az időben a Magyar Királyság területén mintegy 10 500 nemes családfő élt. Ebből mindössze 32 személy (0,3%) sorolható a 300 portánál többel rendelkező „igazi nagybirtokosok” közé. Ők a teljes portaállomány 30,8%-át birtokolták. Majd az előadó Dobó István származását mutatta be.
Novák Margaréta újabb lebilincselő előadása (Fotó: Ševeček Judit)
Édesapja Dobó Domonkos 1498-ban kötött házasságot Czékei Zsófiával. Házasságukból hat gyermek született: Ferenc, László, István, Domokos, Anna és Katalin. Dobó István édesapja 1511-ben bekövetkezett halála után a családot az édesanya, majd a legidősebb fiú, Ferenc irányította, aki 1526-ra már megkétszerezte a család apja halálakor meglévő vagyonát.
A mohácsi csata után – ahol a magyar nemesség nagy része elesett – előtérbe kerültek azok a családok, így a Dobók is, akiknek az uralkodó hűségükért előjogokat és vagyont ajándékozott, s ezzel megerősítették pozíciójukat a politika terén is. Ez is hozzájárult a család felemelkedéséhez.
A Dobó család Ung vármegyei birtokáról, Ruszkáról nyerte előnevét. Az előadó részletesen leírta a család címerét és annak jelképeit, természetesen szót ejtett az 1552-es egri diadalról, annak jutalmaként az erdélyi vajda címről, majd a trónviszályok miatt Dobó és családja erdélyi fogságáról és birtokvesztéseiről, melyekért kárpótlásul az uralkodótól megkapta Léva és Végles várát, valamint két mezővárost.
A lévai vár és a hozzá tartozó uradalom 1558-ban került a tulajdonába. A lévai uradalomhoz ekkor Barsban 30, Hont megyében 31 település tartozott.1562-ben a bányavárosok főkapitánya lett és az ország első főurai közé tartozott.
1563-ban Miksa koronázásakor a díszes kíséretben Szlavónia zászlóját ruszkai Dobó István vitte. Amilyen jó katonai vezetőnek bizonyult, éppen olyan jó főispán is volt. A Bars megyei főispánságot átvéve Lévát jelölte ki állandó lakhelyéül.
Az előadás ezután Dobó Istvánt, mint gazdálkodó nemest mutatta be. Megtudhattuk, hogy a család első jelentős birtokteste Szerednye központtal Ung megyében volt, ahol szőlészettel és bortermeléssel foglalkoztak. Innen indultak nagy hasznot hozó borszállítmányaik a határon túlra. Borospincéjüknek 8 vájata volt, hossza majdnem elérte az egy kilométert. Ezt a kiterjedt pincerendszert török rabokkal vájatták ki, akiket István Egernél ejtett rabul. A pince falán a mai napig latin nyelvű felirat tudósít arról, hogy:„Kivájatott a ruszkai jeles Dobó fivérek, Ferenc, István és Domokos, a szerednyei földbirtokok és vár örökösei és tulajdonosai fáradságával. A pince védőfallal és árokkal erősíttetett meg. Krisztus urunk 1557. esztendejében.”
Az érdeklődő közönség (Fotó: Ševeček Judit)
Az 1558. év a Dobó család birtokpolitikájában is fordulatot jelentett. Ekkor szakított a főúr a korábbi hagyományokkal, miszerint addig a családi birtokok döntően Északkelet-Magyarországon (Ung, Bereg és Zemplén megyékben) koncentrálódtak. Ennek oka Bars megye főispáni tisztsége volt, Léva lakhellyel, mely hosszú távon is Északnyugat-Magyarországhoz kötötte.
Ezért Dobó a felvidéki bányavárosok körzetében: Bars, Hont és Zólyom megyékben szerzett hatalmas birtoktesteket. Ily módon a családi birtokvagyon súlypontja nyugatra tolódott.
Dobó István előszeretettel foglalkozott az akkor nyereséges marhakivitellel is. 1542-ben a legnagyobb marhaexportőrök között szerepel. Északi, tehát Bars, Hont és Zólyom megyei birtokain a szarvasmarhatartás dominált, viszont Zemplén, Bereg és Ung hegyesebb vidékein levő domíniumain inkább juhot és sertést tenyésztettek. A gyapjút feldolgozás céljából külföldre szállították, ha mód volt rá.
Köszönet Novák Mezőlaky Margarétának (Fotó: Csáky Zsófia)
Mint jószágtartót és mint katonát érdekelték a lovak is, 50, 60, sőt, akár 70 aranyforintot is hajlandó volt adni egy jó tenyészménért.
Birtokain foglalkozott még gabonatermeléssel, amelyből időként külföldre is szállított. Ennél állandóbb és jelentősebb volt a városok gabonával történő ellátása. Így Selmecbányának az 1560-70-es években Dobó István volt az egyik fő szállítója.
Az előadás hátralevő részében részletesen szólt Dobó István lévai vonatkozásairól, ránk maradt emlékeiről, emlékének ápolásáról, de sok érdekességet tudhattunk meg Dobó István sírhelyének 2006. évi feltárásáról és 2008. június 28-i újratemetéséről is.
Az előadás végén meghallgathattuk a Kárpátia nemzeti rock-zenekar Tinódi Lantos Sebestyén nyomán szerzett „Summáját írom Egör várának…”. c. zeneszámát és videóklippjét, mely bizonyítja, hogy Dobó egri hőstette és személyisége minden korban megszólítja és alkotásra készteti a jelenkor emberét.
A hálás közönség vastapssal jutalmazta a színvonalas és tartalmas előadást. Majd a rendezvény szervezői nevében Müller Péter virágcsokorral, oklevéllel és egy kis ajándékcsomaggal köszönte meg az előadóknak ezt a felejthetetlen délutánt.
A koszorúzás előtti pillanat (Fotó: Csáky Zsófia)
Majd az évforduló alkalmából a hallgatóság átvonult a Reviczky Ház szomszédos közösségi helyiségébe, ahol a „Lévai Történelmi Arcképcsarnok – Gondolati Emléktáblák” állandó tárlaton már 2013-tól megtekinthető Dobó Istvánnak a lévai várudvaron felállított gondolati emléktáblája.
Egy rövid felvezető után Ševeček Judit tolmácsolásában Uzelman János Egri hősök című verse hangzott el. Majd a világhálót kihasználva Dobó István korának hangulatát idézték meg Kobzos Kiss Tamás (*1950-†2015) Kossuth-díjas históriás énekes lantkíséretében Tinódi Lantos Sebestyén „Summáját írom Egör várának…” kezdetű, gyönyörű énekes-verses krónikájának részletei. Ezt követően Novák Margaréta és Ševeček Judit, a Reviczky Társulás titkára megkoszorúzták Dobó István lévai gondolati emléktábláját. Az emlékezetes délután az előadó, a szervezők és az érdeklődő hallgatóság szívélyes beszélgetésével és újabb tervek szövögetésével folytatódott.
(Müller Péter/Felvidék.ma)
