A siklósi vár hallatán a magyar emberek legtöbbjének a Tenkes kapitánya című, tizenhárom részes tévésorozat jut eszébe. Az 1963-ban készült mozi talán a legnépszerűbb filmsorozat a Magyar Televízió történetében. Olyan nevek vitték sikerre Örsi Ferenc történetét, mint Zenthe Ferenc, Szabó Gyula, Krencsey Mariann, vagy a labanc vezért alakító Ungváry László, a rendezést Fejér Tamásra bízták. A siklósi várban külön kiállítás foglalkozik a filmmel, s a vendégek részleteket is láthatnak a sorozatból.
Mégis, most a darab zeneszerzőjéről, Vujicsics Tihamérról szeretnék megemlékezni. A szerb származású komponista igazi színfoltja volt a magyar zenei életnek.
A balkáni zene szakavatott tudora volt, emellett lelkes közéleti szereplőként is ismerték. Kiváló humora műveiben is felbukkan.
Talán legismertebb darabja az Éjféli operabemutató, melynek „Mama fogjál nekem békát” kezdetű áriája szállóigévé vált. 137 filmzene maradt utána, a Tenkes kapitánya című muzsikája pedig halhatatlanná tette. Vujicsics kissé eklektikus, de nagyon népszerű aláfestőt álmodott meg. Felbukkan benne a Rákóczi-nóta, számos magyar népdal és kuruc dal, mint például a Török bársony süvegem. Hangszerválasztékában – az akkori kor megelevenítésében – a trombita, a tárogató is fontos szerepet játszik. A szerző 1975-ben, negyvenhat éves korában repülőgép-balesetben vesztette életét. Nevét halála után a Vujicsics Együttes vette fel.
Lépjünk tovább! A várkápolnában egy különleges instrumentum, a „Borgona” mellett állhat meg sok látogató. „A világon egyedülálló hangszer” – hirdeti a felirat. A „bor” és az „orgona” szóösszetételét választották elnevezésére az alkotók, a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra játékos kedvű szakemberei.
Az ötlet nem rossz párosítás, az orgona a „hangszerek királynője”, a bor pedig „királyok itala – italok királya”.
E friggyel egyetértésben, a készítők a sípokat helyettesítő különböző méretű üvegekbe eltérő mennyiségű olajat öntöttek, s a megszólaló flaskák fényjelet is adnak. A mesterek a borral nem kísérleteztek, mivel a nedű egyrészt párolog, másrészt, ha valaki meghúzza valamelyik butéliát, a nemes instrumentum rögvest elhangolódik.
Az alkotók már régóta tervezték a különleges hangszer megvalósítását, a munkát egy turisztikai pályázaton elnyert összeg indította el. A lelkes építők két hónap alatt fejezték be remekművüket, a palackok választékában boros, sörös, s egyéb, zöld színű darabok szerepelnek. A megálmodói egy standard ládaorgonához építették hozzá a „bárszekrényt”, amit egy számítógépes elektronika irányít.
A villányi borvidék pincészetei magukénak érzik a borgonát, s koncertekkel is népszerűsíteni kívánják. Az lenne az igazi, ha a felkent művészek bordalokat játszanának csak rajta, de ez a jelenlegi helyszínen, a templomi liturgiában még nem elfogadott…
(Csermák Zoltán/Felvidék.ma)
