Egy riportkörút során jutottam el a Veszprém megyei Kiscsőszre. A település néhány kilométerre fekszik a somlói borvidéktől; nedűje kiválóságát már sokan megénekelték. A falu szomszédos Iszkázzal, Nagy László költő szülőhelyével. Kiscsősz múltjában a kutakodó túl sok érdekességre nem lel, jelene viszont figyelemreméltó.

Kovács Norbert, Cimbi, a magyar néptáncmozgalom emblematikus alakja, mellesleg polgármesterként igazi lelke a falunak. Maga is gazdálkodik, s egy kis kulturális központot épített ki maga körül.

Hétfőn érkeztünk a birodalmába, megcsodáltuk az igényes ruhagyűjteményt, a műhelyek sorát, a professzionális táncháztermet. Az évek során ezreknek tárta fel a népi kultúra értékeit, a táboraiban gyermekek, és felnőttek hada ébredt rá, hogy az e-világon kívül is lehet értelmesen mulatni az időt.

Hétfő lévén, immár hatodik éve mindenki az esedékes táncházra készült. Szállingóztak a vendégek, a tarisznyákból ízes falatok, s szomjoltó is előkerült. A hozományokat a zsúrasztalra tették, s nem illett hozzányúlni a program vége előtt.

S elkezdődött a mulatság, a porondon általában mindegy félszázan ropták. A szűkebb környezet mintegy húsz településéről jönnek általában a táncra vágyók, de messzebbről, Szombathelyről Nagyvázsonyból is érkeznek résztvevők. A tematika szerint, minden évben különböző tájegységek táncai kerülnek az előtérbe, s a szorgalmas munka nyomán nyárra akár össze is állhat egy produkció.

Idén a saját tájegységet helyezték előtérbe: Kemenesaljától a Somló vidékéig meglévő motívumokra építettek. Ez alkalommal mindenki becsülettel vett részt a mulatságon, egyedül én henyéltem a kieső padon. A szünetben a pirospozsgás párok kitódultak a hűvös szabadba, s eszembe jutott, hogy a békebeli bálokat követő idők a tüdőbetegségek gyógyításával teltek el.

A másnap serény munkával telt el, este házigazdánk elnézést kért, s a – XII. Országos Ifjúsági Szólótáncversenyre készülő – párra szánta idejét. Elkísértük, s ismét igazi élményben lehetett részünk. A két tehetséges fiatal, Brenner Boglárka és Tima Mátyás Gyula lelkesen gyakorolt. Mentoruk nem sokat magyarázott, egy-egy szóval, gesztussal egészítette ki a látottakat, mondta el a véleményét. A táncosokat nem tanítványnak, inkább partnernek tekintette. Először a Maros megyei táncot, a mezőkölpényi korcsost és a cigánycsárdást mutatták be, majd Boglárka a csizmát papucsra cserélte, és egy délalföldi oláhost adtak elő.

Az Egerben rendezett megmérettetés jól sikerült mindkettőjüknek, Mátyás az „Ezüstpitykés Táncos”, Boglárka pedig a „Gyöngygalléros Táncos” legmagasabb besorolással térhetett haza. Boglárka tehetségét a döntnökök egy különdíjjal is jutalmazták. Ez a siker szorgalmukat, s felkészítőik – Cimbi, s a Pápai Református Gimnázium tanárainak – kezét egyaránt dicséri.

(Csermák Zoltán/Felvidék.ma)