A Csemadok helyi szervezete hagyományteremtési céllal, első alkalommal rendezett hagyományőrző kézműves napot a falumúzeum udvarán. A rendezvényt a helyi Mákvirág citerazenekar fellépése nyitotta meg.
A hetvenes években meghonosodott dunamocsi hagyományt élesztették újra, ismét citerazenekar működik újra a faluban. Az önkormányzattól erre a célra megkapták a tűzoltószertár emeleti részén lévő irodát. A Mákvirág nevet viszik tovább, ezen a néven Szabó pedagógus vezetésével már zenéltek a gyerekek.
„Az önkormányzat segítette a három citera megvásárlását, mivel nagy örömünkre több gyerek jelentkezett, mint amennyi citerájuk volt. A kőrösladányi Komróczki Gyula citerakészítő mestertől rendeltünk négy tenor és két prím citerát. A régi típusú dunamocsi citerák diatonikus citerák, ami annyit jelent, hogy egész hangok találhatók rajta. A mostaniak kromatikus citerák, félhangokkal, melyek két sorban helyezkednek el, ezért a húrokat nem pálcikával, hanem ujjal kell lefogni, aminek egészen más a technikája. Előnye, hogy a félhangoknak köszönhetően minden dalt el lehet rajta játszani. Nem kottából játszanak, ahogy azt a dunamocsi citerások nem is tették. Talán a népi hangszerekhez ez nem is illik, és nem szeretném azt sem, hogy a kottázás miatt elmenjen a gyerekek kedve a zenéléstől, így maradtak a régi, bevált módszernél” – mondta a citerások vezetője, Jókai Andrea.
A kemencét Lajos András, a szervezet elnöke kezelte (Fotó: Jókai Andrea)
Ezt követte a község polgármesterének, Tóth Eszternek a köszöntője. „Köszönhetően településünk színes történelmének, rengeteg különböző lehetőségünk van a hagyományok őrzésére, gyakorlására. Ezek a hagyományok nemcsak a kultúra miatt fontosak sokak számára, hanem a közösségek kialakulásában, összetartásában is kiemelt szerepet játszanak. Elsősorban azért vannak a hagyományok, hogy emlékeztessenek a múltra. Napjainkban nem egyszerű a hagyományőrzés, ezért az kell, hogy azt beépítsük a mindennapokba” – mondta a polgármester.
A programban fellépett Szeleczki Mónika mesemondó (Fotó: Jókai Andrea)
A 2003-ben átadott falumúzeum udvarán a Nyitra megyétől kapott támogatásnak köszönhetően építettek egy fedett teraszt, ezzel csökkenni fog a régi tárgyak elhelyezésének zsúfoltsága. A fedett terasz szabadtéri rendezvények esetén is használható lesz. A terasz egyik sarkában kapott helyet az új kemence, amelyet a Csemadok alapszervezete vásárolt a saját pénzéből. Felavatása ezen a napon meg is történt. A kemencét Lajos András, a szervezet elnöke kezeli, aki 1971 óta tölti be funkcióját. Eredményes munkáját életműdíjjal ismerte el a kulturális egyesület, melyet a magyar kultúra napján, Galántán megtartott központi ünnepségen vehetett át.
A martosi Garlík László a kosárfonás rejtelmeibe vezette be az érdeklődőket (Fotó: Jókai Andrea)
A programban fellépett Szeleczki Mónika, a Palócország – Meseország Palóc Mesemondóverseny nívódíjasa, aki gyermekeknek és felnőtteknek szánt mesékkel szórakoztatta a résztvevőket. Az elhangzott palóc és székely mesék bővelkedtek a népi humorban és iróniában.
A martosi Garlík László a fa megmunkálásának egyik legősibb formájába, a kosárfonás rejtelmeibe vezette be az érdeklődőket. Mint mondta, története a legrégebbi időkig nyúlik vissza és valamilyen formában – az alapanyagtól függően – szinte minden népnél előfordul. Az ember a természet megfigyelése közben ébredt rá a kosárfonás titkaira, tanítómestere többek között a fészekrakó madárvilág is lehetett. Eleink nyilván ismerték a kosárfonás titkait, bár erre – a fa romlékonysága okán – bizonyíték nem maradt.
A kisújfalusi hagyományőrzők a szövőszéken végzett munkát mutatták be (Fotó: Jókai Andrea)
A kosárfonásnak nagy jövője van. A műanyag szatyrok ideje lassan lejár. Az ember alapvetően vágyik természetes alapanyagú, praktikus és szép tárgyakra. A legtöbb ember szívesen enged be lakásába, házába olyan tárgyakat, melyek egy cseppnyi természetet jelenítenek meg. A természetes, a szép és a praktikus világ felé nyitó életünkben újra van jövője ősi mesterségünknek.
A kisújfalusi hagyományőrzők a szövőszéken folytatott munkát mutatták be. „Türelem kell a szövéshez, de olyan belső nyugalmat ad, ami megfizethetetlen. A szövés bonyolult eszköze a szövőszék, a fonás egyik legfontosabb szerszáma az orsó. Jobb kézzel pörgette a fonó, úgy sodorta vele fonallá a kender rostos szárát. A szövött textíliák készítése túlélte azonban az évezredeket, és napjainkban ismét reneszánszát éli. Ennek legfontosabb oka: az embernek hiányzik, hogy saját kezűleg állítson elő tárgyakat, illetve ha nem elég kreatív ezek előállítására, akkor is szívesen veszi körül magát természetes anyagokból, kézzel készített tárgyakkal” – mondta Szabó Márta, a hagyományőrzők elnöke.
Tóth Eszter polgármester és Vass Laura a régi receptek alapján elkészített ételeket mutatták be (Fotó: Jókai Andrea)
Vass Laura bemutatóval egybekötött előadásában a régi receptek alapján készített ételeket mutatta be. A régi polgári hangulatot megidéző recepteket a szerző saját fotóin megelevenedő családi ereklyéi teszik igazán különlegessé. Hangsúlyozta, hogy az „Aranykert” kiváló alapanyagainak felhasználásával készülnek az ételei, a Csallóközben termett haszonnövények, háztáji termékek igazán minőségi alapanyagok a főzéshez. Tudatosítani és minél szélesebb körben népszerűsíteni kell az itt megtermett alapanyagok felhasználását.
A nap folyamán lehetőség volt a falumúzeum megtekintésére, valamint a kemencében sült ételek és halászlé megkóstolására.
(Miriák Ferenc/Felvidék.ma)
