Takaró Mihály irodalomtörténész, József Attila-díjas magyar író, tanár, a Magyar Írószövetség tagja az idei jászói Mécs László Szabadegyetem alkalmából Petőfi Sándor szerelmeiről tartott előadást.
Petőfi élete végéig szerelmes verseket írt – mondotta. Két értékrend vezérelte. Egy közéleti: a szabadság, és egy magánéleti: a szerelem.
Takaró 11 lányról számolt be, akik Petőfi életében szerepet játszottak. Egy kivételtől eltekintve mindegyik szőke és kék szemű volt. Tehát ez volt a nőideálja, kivéve azt, aki az igazi nagy szerelme lett, Szendrey Júlia.
Ma is az emberiségnek ugyanaz a kérdése, mint az ő korában: rabok legyünk vagy szabadok? Ha a szerelemről van szó, akkor egy kicsit a szabadságról is beszélünk.
Hittig Amália Sárszentlőrincről az első gyerekszerelem. Később véletlenül összefutnak, s akkorra a lány gyönyörű nővé lesz. Ekkor írja Gyermekkori barátnémhoz c. versét.
Tizennégy és fél évesen Aszódon egy fiatal színésznő, László Borcsa dobogtatja meg a szívét. Azt hiszi, hogy ez szerelem. Meg akarja szöktetni. A nagy érzés csak szabadsággal együtt lehet igazi, de azért be kívánja tartani a törvényt. A nő szolidan visszautasítja, ez nem egészen így működik, ahogy a költő képzeli.
Petőfi annyira „beleszerelmesül”, hogy szándéka volt felcsapni vándorszínésznek, és a társulattal tartani. De az apja „közbeszól”: „kegyetlenül elverte rajtam a port” – emlékezik a költő –, hogy „hátamon és lelkem porsátorának egyéb részén” sokáig látszottak a meggyőzés nyomai.
Aszódon az evangélikus lelkész tizenöt éves lánya, Cancriny Emília bűvöli el valamikor 1836-ban, vagy egy évre rá. Több verset is ír hozzá, de ezek elvesztek, jobb esetben lappanganak.
1839-ben Ostfyasszonyfán egy földbirtokos tizenhat éves leánya, Csáfordi Tóth Róza babonázza meg. Álnéven verseket ír hozzá. Reggel becsempészi a lány szobájába. Dalma néven írja alá. Egy nap kint felejti az asztalán a költeményeket és a házigazda látja a Dalma aláírást, így lelepleződik. Ezért elzavarják. 16 éves ekkor. A polgári eszmék nincsenek ínyére, állandóan ellentétben áll velük. Apja azt szeretné, ha becsületes szakmát tanulna. Legyen hentes, vagy kézműves. Ez becsületes szakma, de egy költő vagy vándorszínész!? 1843-ig igyekszik alkalmazkodni.
Következő szerelme Hivatal Anikó színésznő, akihez Vörösmarty Mihály is írt verset. Elragadtatással szól róla, Petőfinek nagyon megtetszik. Három színésznő bűvöli el összesen!
1844-ben nagy fordulat áll be Petőfi Sándor életében. Divatlapba kezd publikálni és segédszerkesztő lesz. Ez komoly állás! Első dolga, hogy szabadságot vegyen ki. Egy hét után 3 hét szabadságot kér és kap.
Dunavecsére megy, s kibékül édesapjával. Ez most élete legfontosabb teendője. Apja még csóválja a fejét, de már nem veri meg, hiszen felnőtt. Amúgy az anyja minden lépését helyeselte, támogatta. Dunavecsén boldog! Végre egyszerre szabad és van polgári állása, mely fizetéssel jár. A teltkarcsú Nagy Zsuzsikán akad meg a szeme. Öt verset is ír hozzá arról, hogy milyen jó lesz ha összeházasodnak.
Csapó Etelke – Balogh Sándor sógornője – a költő házigazdája, Vachott Sándor tizennégy és fél éves rokona. Baloghéknál ismerkedik meg vele. 21 évesen ír hozzá egy szilveszteri verset. Megkéri a kezét, de a lány két és fél év múlva meghal. Majdnem beleőrül ebbe. Versciklusa 34 szerelmes versből áll. Ezek a lány halála után születnek. Azt kívánja, hogy költözhessen be Etelke szobájába. A versciklus többségét – Cipruslombok Etelke sírjáról – 1845 megjelenteti.
Kisvártatva Gödöllőn a gazdag és szép Mednyánszky Berta felkorbácsolja Petőfi érzelmeit. 39 verset ír hozzá. Berta igent mond, édesapja fogadja, megkéri tőle a kezét. Az apa közli vele, Berta nem szereti, látni sem akarja, elutasítja. Olyasmi történt, ami lehetetlen! – gondolja a költő. Ezután is sok verset ír hozzá. „A bokrétát, melyet nekem adtál…” kezdetű verssel búcsúzik tőle. Depresszióba esik. Hazamegy. 66 vers születik ekkor, depressziós, szokatlan, nem kötött formájú költemények ezek.
Ezután egy közjáték következik, mely azonban sokkal több lesz. 1846. szeptember 8-án megyebálon vesz részt. Itt ismerkedik meg Teleki Sándor gróffal. Ez az egyetlen főnemes, akivel barátságot köt.
Itt találkozik szembe a jószágigazgató lányával, Szendrey Júliával. Köszönnek egymásnak. Másnap Petőfi lángol. Meg van győződve róla, hogy megtalálta az igazit! Ennek tudatában egy hónappal később leánykérőbe megy.
Azt hiszi, megkapja az engedélyt. A jószágigazgató másképpen dönt. Informálódik a vőlegényjelöltről. Azt mondják neki, hogy nagy borivó és a nők nagy barátja. Az előbbi nem igaz! A költő kevés bort ivott. Az apa közli vele, Júlia elutasítja. Erre kiönti a lelkét Telekinek. Sajátos gyógymód következik ezután. A falu legszebb cigánylányát, Pile Anikót hagyják, hogy felszökjön hozzá. Ez is közjáték a javából! Tizenegy verset ír hozzá. Három hétig maradt Koltón. Azt vallotta, Anikó volt az, akit az életében a legjobban szeretett.
1877-ben Jókai azt írta a cigánylányról, hogy élete végéig szerette Petőfi Sándort és mindig virágot vitt Fehéregyházára feltételezett halála napján. Móra Ferenc: A koltói cigánylány c. versében a szerelem bujdosó Gerlicéjének nevezte, vagy Puszták rózsaszálának. A pletyka tudni vélte, fiat szült a költőnek. Sírját nem találták. Csak azt tudták róla, egyszer elkóborolt és többé soha senki nem látta!
Szendreyvel még kétszer szétválnak útjaik, de azután összeházasodnak. Jöhet a nászút. Ám közben egy még furcsább intermezzo következik. 1846-ban véget ér az Anikó-kaland.
A költő Koltóról Debrecenbe megy. A színházban Prielle Kornélia Petőfi verseket szaval anélkül, hogy tudná, a költő is ott van. Petőfi felrohan a színpadra és megkéri a kezét.
Ez 1846 novemberében történik. Mivel különböző vallásúak, ezt rendezni kellett volna, de addigra Júlia kibékül vele. De azért Kornéliához is ír verset.
Petőfi szerelmei nem olyanok voltak, mint általában. Szerelmes volt, nem a lányokba, hanem a szerelembe. Az érzés kellett neki – állapítja meg Illyés Gyula.
1846-ban tehát jön Szendrey Júlia! Elementáris erővel törnek föl az érzelmek. Apja úgy megsérti Petőfit, hogy párbajra kellett volna menni. Nászútján két verset ír.
Szendrey Júlia azonban nem az a nő volt, akit Petőfi látott benne!
23 évesen egy fiatalember mit tudhat az életről? Bölcs zseni! Nászútja alkalmából írja a Szeptember végén c. költeményét. Megállítani kellene az időt. A téli világot kémleli boldogsága közepén, a mulandóságot. A költő önmagáról mindent megjövendölt. Azt is, hogy Szendrey Júlia eldobja az özvegyi fátyolt és férjhez megy!
Takaró elmondta, apja református lelkész volt. Egyszer egy fiatal pár jelentkezett, hogy össze akarnak házasodni. Miért? – kérdezte az apja. Azt vallották, azért, hogy boldogok legyenek! Elmondta nekik, csak akkor hajlandó összeadni őket, ha azt fogják kívánni, hogy a másik legyen boldog! Erről szól a Mi a szerelem? c. vers:
…elvenni a leányt,
Eldobni érte szabadságunk,
Mely legimádottabb sajátunk, (…)
S ha feleségünk tán szeszélyes,
Magunkat szabni szeszélyéhez,
Hogy már ha kell örömtelennek
Lenni egyik vagy más életnek,
Mienk legyen örömtelen…
Lássátok, ez a szerelem!
Pedig a költő nagyra becsülte a szabadságot, hiszen azt írta: „Szabadság, szerelem!/ E kettő kell nekem.“ Mégis a szabadságot alárendelte a szerelemnek!
Petőfi szerelmei itt élnek, ezeken a lapokon akár 200 év után is – mutatott rá az előadó. A világszép koltói cigánylánytól kezdve a tragikus sorsú Szendrey Júliáig! Ezek a magyar kultúra ékkövei.
A szerelemről nem lehet nála többet mondani. Ezért Petőfi nem avul el soha!
– fejezte be előadását Takaró Mihály.
Balassa Zoltán/Felvidék.ma
