A Fábry Zoltán Közéleti és Irodalmi Napokat a Csemadok OT megbízásából a Szepsi Alapszervezet valósította meg. Augusztus 13-án, szombaton, a rendezvény kezdetén a kultúrház pincehelyiségeiben a résztvevők megtekintették a Szepsi Laczkó Máté Múzeumot. Ezt követően az Információs Központ termében a „Vox Humana“, kiállítást nyitották meg, melyet Fábry Zoltán születésének 125. évfordulója alkalmából rendeztek. A kiállítást Jarábik Gabriella, Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának igazgatója nyitotta meg, aki köszönetet mondott Máté Lászlónak segítségéért. Közölte azt is, hogy ezt a tárlatot az író halálának 50. évfordulója alkalmából hozták létre. Vándorkiállításnak szánták, hogy minél több helyre eljusson, de valódi otthona Szepsi lesz.
Jarábik Gabriella (Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Ezután került sor a Fábry Zoltán Közéleti Napok ünnepélyes megnyitójára a Városi Művelődési Központ termében. Köteles László, a Csemadok országos alelnöke köszöntötte az emlékünnepség résztvevőit. Közösen gondolkozzunk erről a szellemi hagyatékról, ez a célja ennek a rendezvénynek is! – mondotta.
Köteles László és Slavomír Borovský (Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Slavomír Borovský polgármester magyarul köszöntötte a jelenlevőket és méltatta Fábry személyiségét. Kitartása kiemelte őt az idő sodrából. Kötelességünk megőrizni a ránk hagyott szellemi hagyatékát, melynek makacs őrzője volt, emlékeztetett.
Dr. Máté László nyugalmazott kassai pedagógus Fábry Zoltán hagyatéka címmel tartott előadást. Az 1897-es esztendő olyan csillagokat helyezett a magyar irodalom egére, mint Tamási Áron, Sinka István, Hamvas Béla és Fábry Zoltán. Ez még a boldog békeidőkben történt, de jött a 20. század! Kárpátalja Prága gyarmata volt Fábry idejében. Ezért írta meg az Éhség legendáját.
Felmerül a jogos kérdés, több mint 50 évvel az író halála után hogyan gazdálkodtunk a ránk bízott hagyatékkal?
Az elmúlt 50 évben eleinte nem tudtunk, a jelenlegi helyzetben meg a különböző támadások miatt ez nem sikerült. A 90-es években az írót félreértelmezték, mert nem ismerték életművét és a miliőt, amelyben élt és alkotott. Így az üzenetét nem hallották meg, mely sajnos a mai világunkban is aktuális.
Máté László átadja a meglepetést (Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
A kitelepítés, reszlovakizáció után végre magyarul is lehetett írni. Akkor fogalmazta meg kritikáját: kevesebb verset, több költészetet! Ez sztahanovista ízű jelmondat volt, de mindenki annak örült, hogy magyarul szólt. Az antisematizmust fogalmazta így meg. Cikksorozatának közlését leállították. Csak 1964-ben jelenhetett meg az Irodalmi Szemlében. Ő már a gorbacsovi szemléletet 20 évvel megelőzte!
Erdélyi kapcsolatokat ápolt, figyelt a vajdasági magyarokra. Az európaiságot hirdette, amiről oly keveset beszélünk. Fábry úgy vélte, az európai viszonyok között majd megoldódik a kisebbségi kérdés is. Ez egyáltalán nem így lett!
Egykor elindultak a Fábry Zoltán Kulturális Napok, melyeket most szokatlan időpontban, augusztus 10-ei születésnapja alkalmából nyáron tartják meg. A kezdetektől különböző felfogású és rendeltetésű rendezvények zajlottak, mégis köszönet érte, hogy a folyamatosságot megőrizték.
1975-ben került sor a Fábry-ház átadására. Az, hogy ez az otthon az etnikai határ fölött, német közegben található, szimbolikus. Arra hívja fel a figyelmet, hogy a mántákkal (kisebbségi németekkel) kapcsolatos feladataink is vannak. Ezen a kis településen hatalmas érték található. De az emlékház a mai napig sem teljesíti azt a feladatot, amit kellene! Halála 50. évfordulójának megünneplése a Csemadok részéről méltatlannak bizonyult. Nem beszélve róla, hogy tizenöt éve nem jelent meg egy maradandó mű sem Fábry életéről. Ez az elkövetkező idők feladata, ezt a kötetet majd a fiataloknak és iskoláknak kell átadni.
A szellemi kapaszkodók, melyek a hagyatékban megvannak, nagyon aktuálisak. A Vox Humana népe vagyunk. Ez Ady Endréig megy vissza. Maga vallja, az első, amit leírt, egy gondolat volt: a kisebbségi sors alakulása. Fél évszázadon át erre figyelt. Ez minőségi elkötelezettséget jelent. A kisebbségnek többet kell nyújtania, erkölcsileg is.
Az én műfajom az antifasizmus – vallotta. (Tegyük hozzá: ezen a náciellenességet értette.) 1934-ben korparancs volt a nácizmus veszélye elleni küzdelem. Jól látta ennek tragikus következményeit.
A Vox humana kiállítás részlete (Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
A rendszerváltás utáni években a helytállását gyakran lenézték. A fasizmus alatt a nemzetiségi kizárólagosságot is értette. Ki hitte volna, hogy a délszláv öldöklés és most az orosz–ukrán háború Fábry aktualitását támasztja alá?
A jobboldali magyar pártok guruló pengőit felváltották a guruló forintok. A pénz ferdülést is okoz. Együttműködésre van szükség a magyar csoportok között. Együtt kell működni a tudományos intézményekkel, például az Eperjesi Egyetem Nemzeti Kisebbségek Nyelvi és Kulturális Központjával.
Fábry emberi nagyságát bizonyítja, hogy nem tagadta, sokszor tévedett, de tévedéseit beismerte. A fél világgal levelezett, ez jelentette a kapcsolatot.
Vele kapcsolatosan felmerül a jobboldaliság és a baloldaliság kérdése. Az első világháború után a felvidéki magyarok baloldaliak voltak. Ma más világ van, de az emberiességet nem dobhatjuk sutba. Azt be kell kapcsolni a vérkeringésbe. Fábry Zoltán és Esterházy János a keresztyénségben/kereszténységben találkozik. Ezért ezt kell követnünk.
Előadása végén egy meglepetéssel szolgált. 270 levelet hozott, melyeket az író Máriának küldött 1956–70 között. Ezek sok helyet megjártak. Mária Svájcba költözött. A leveleket Köteles Lászlónak adta át megőrzésre.
Péti Márton, Hetey Ágota és Szili Katalin (Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Dr. Szili Katalin miniszterelnöki megbízott A stószi remete és a nemzet című előadását hallhattuk. Van-e aktualitása Fábrynak? – tette föl a kérdést. – Elképzelhető-e, hogy valaki egy kis településen élve a világról alkot véleményt? Van-e az értelmiséginek szerepe?
Az előadó onnan közelítette meg a kérdést, hogy mi az, ami Fábry gondolatainak eredetiségében megfogalmazható olyan időszakban, amikor kihívások közepette élünk. Itt a járvány és a háború, hogy egyebet ne is említsünk. Mindez megváltoztatta a gondolkodásmódunkat.
A lakosságcsere arra volt „jó”, hogy az ország megszabaduljon a kollektív bűnössé kikiáltott magyar lakosságtól. Fábry naplójából jobban megismerjük a véleményét a jogfosztottság éveiről. Az új Salamon ítélete – az író szerint –: minden magyar fasiszta, mert akkor minden szlovák antifasiszta. A reszlovakizációt nyelvvesztésnek tartotta. Márai figyelmeztet, nyelvünk az otthonunk.
A szepsi koszorúzás után (Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Ilyen embert próbáló időkben magyarságunkat, emberségüket magunkban kell felértékelni. A kérdés a 21. század elején, van-e elszántság ezt a közös világot felépíteni, azt, amely a sors szorította kisebbségi magyarságot összefogja. Magyarország meg tudott maradni. Sorsunk egy és ugyanaz a Kárpát-medencében. Ezt a közös sorsot nemcsak együtt tudjuk megélni, hanem fel is építeni. Egyenrangú közösségként egymás identitását tiszteletben tartva. Fábry szerint, a magyarok mindig a demokráciát képviselték. Tudjunk békességet szerezni egymás között.
Fábry legszebb gondolatai a békéről és szabadságról szólnak. A rendszerváltás korlátozott szabadságot hozott, tekintettel az asszimilációra és a nyelvi korlátozásokra. Ma is igaz a tétel, hogy a kollektív jogok nélküli integráció asszimilációhoz vezet.
Két éve Besztercebányán az ottani egyetemen kerekasztal-beszélgetésen vett részt, ahol Ipolysági kislány tolmácsolt. Elmondta, otthon csak szlovákul beszélnek. Amikor Szili megkérdezte tőle, hogy az egyetemen hány magyar tanul, kijelentette: én sem vagyok magyar!
Fölvállaljuk önmagunkat? Azt, amit Fábry a maga eszköztelenségében tett, a mai lehetőségekhez képest? Állunk-e a vártán? Pedig ez megmaradásunk záloga!
A stószi sírnál (Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Van-e még értelme a továbbiakban a Vox humánának, amikor a szomszédunkban háború dúl és menekülők érkeznek? Erről egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk. Ez a sovinizmus egyetlen ellenszere. Szolidaritás és becsületesség.
A korábbi magyar alaptörvény kimondta, felelősséget érez a határon túli magyarságért. Ez nem elég. A mostani viszont kimondja, felelősséget visel a határon túli magyarságért. Ez napi aktivitást jelent. Azt jelenti, teszünk érte. A magyar kisebbség ezt jogosan követeli. Fábry naplóját is ez hatja át.
A társadalom tükörképe, milyen magatartást tanúsít a kisebbségeivel szemben. Magát ítéli el, ha nem méltányosan jár el. Európa és az Európai Unió mennyire szolidáris az őshonos kisebbségekkel? Mennyire fontos, hogy ezek céljait támogassa?
A megkoszorúzott stószi ház (Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
A délszláv háború kényszerítette ki az ottani helyzet rendezését. A mostani orosz–ukrán háború alapvető gyökere az orosz kisebbség jogainak lábbal tiprása Ukrajnában. Az Európai Unió ezt lesöpri az asztaláról. Pedig az EU-n belül az őshonos nemzeti kisebbségek aránya 20%, a migránsoké 5%, mégis a média kizárólag velük foglalkozik! Pedig ettől függ Európa stabilitása, boldogulása. Erre csak akkor kerülhet sor, ha magára veszi a felelősséget és elvárja tagországaitól, hogy teljesítsék a zsinórmérték által megszabott követelményrendszert, mely mindenki számára kötelező. A szerb és magyar alkotmány kimondja, a kisebbségek államalkotó közösségek. A szubszidiaritás elvét kell követni, sokkal jobban oda kell figyelni ezekre a kérdésekre.
A lakosságcsere a kollektív bűnösség elvét követte. Ez még mindig érvényben van, de a kollektív jogok nem!
Ne legyenek illúzióink, de egy kisebbség önmagánál többre van hivatva. Mégis történtek előrelépések. Az önmagát magyarnak tartó polgárnak tudnia kell, alkotmányosan mihez van joga. A kisebbségben élőknek vannak bástyáik. Ha mi tudunk tenni valamit a Kárpát-medencében, hogy megbékélés szülessen. Ebben a globális világban csak úgy tudunk élni együtt egy sorsközösségben, ha egymás tiszteletére és szolidaritására alapozunk.
Bukovszky László (Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Bukovszky László nemzeti kisebbségekért felelős kormánybiztos a 2021-es népszámlálás eredményeit ismertette. Ezzel kapcsolatban inkább kérdéseket fogalmazott meg. Az adatok ismeretesek. 422 065 magyart találtak Szlovákiában, ami 7,75%. Első alkalommal volt rá lehetőség, hogy második nemzetiséget is be lehetett jelölni. 34 089-en második nemzetiségként jelölték be a magyart. Ez együtt 456 154 személyt jelent. Figyelembe véve ezt az adatot, tíz év alatt 2313-mal vagyunk kevesebben. Ha viszont csak az elsődleges nemzetiséget nézzünk, akkor a veszteség 36 402. Voltak olyan félelmek, hogy 40 ezres fogyás várható, esetleg 400 000 alá fog csökkenni lélekszámunk, de ezek a pesszimista előrejelzések nem igazolódtak be.
Tehát megszámláltattunk. Az eredmény tükör. Ha ezt a fiókba tesszük, akkor halálra vagyunk ítélve. A kérdés, hogyan tovább?
Az eredmények a joggyakorlás szempontjából óriási jelentőséggel bírnak. A 15%-os nyelvi küszöbről van szó. A törvény szerint, ha egymás után háromszor egy településen 15% alá csökken a magyarok száma, akkor vesztik el nyelvi jogaikat. Erre csakis a 2031-es népszámlálás után van mód.
Az eredmények azért is fontosak, mert a törvény kimondja, az adott könyvtárban a könyvek arányának tükröznie kell a nemzetiségi arányokat. A köztévé műsorszórásának összhangban kell lennie a nemzetiségi adatokkal. Itt nincs kompromisszum.
„Ahelyett, hogy építkeztünk volna, egymás bántottuk” – szögezte le az előadó.
7% nem jelölte meg a nemzetiségét. Ez elég nagy szám. Az anyanyelvre is vonatkozott egy kérdés. Ebből következtetni lehet, milyen kötődése van, a családon belül milyen nyelven beszélnek.
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
