Minden településnek megvannak a maga titkai, a személyes, csak az ott élőkhöz fűződő történetei, emlékei. Ezeknek egy részét talán már csak az idősebb generáció ismeri. Talán sokaknak semmit sem jelentenek, a helyi közösségek számára azonban kapcsok, közös élmények lehetnek. A gyerekek imádnak kincseket keresni, rejtélyeket megoldani. Megtalálni a kincset pedig nagy boldogság számukra, nagyon bele tudják élni magukat már a keresés folyamatába is. Megismerik a települést és környékét, a község nevezetességeit, érdekességeit. A lakóhelyük környezetében megtalált értékek nemcsak a helyiek, de mások számára is üzenetet hordoznak. Értékeket, melyek összefognak egy közösséget, s fontos szerepet töltenek be a településetek életben.
Martos a két, ma már holt folyó, a Nyitra és a Zsitva ölelésében fekszik. A szájhagyomány ugyanis azt tartja, hogy a mai lakosok Aha vezér ivadékai. A honfoglaló magyar vezér néhány száz harcosával a majdani Martos helyén telepedett le, mert ez a Nyitra és a Zsitva folyók összefolyásából keletkezett félsziget vadban és halban gazdag területnek ígérkezett s a dúlások ellen is védelmet nyújtott. A tatárjárás alatt a viruló község elpusztult, majd a tatárok kitakarodása után a nádasok közé menekült ősmagyarok közül hat család visszatért.
A feladatok megbeszélése a kincskereső játék megkezdése előtt (Fotó: Sedliak Pál)
A néphit szerint viszont a lakosság a tatárok elől menekült ide és a máig Hatházának nevezett falurészen építették fel a falu első hat házát. A helyiek ezt a romantikus szépségű helyet nevezik Zsitva-toroknak, melyet nem a természet alkotta, hanem mesterségesen, a két folyó sokadik szabályozása nyomán (1895–1905 között) jött létre. Az említett folyókon kívül a falu közepén található az Öreg-Nyitra, mely még a szabályozás előttről maradt itt. A község belső tórendszerrel is rendelkezik, amelyet jelenleg 3 tó (régebben 7) alkot. Ezek közül a legfontosabb a nagyjából egy-egy hektárnyi területű Horváth- és Héder-tó. A Horváth-tó partján található a két megmaradt, ezredév fáknak nevezett tölgyfa, amelyeket a millennium évében, 1896-ban ültettek a honfoglaló vezérek tiszteletére.
Minden csapat sikeresen teljesítette az útvonalat, közös ebéddel zárták az első napot (Fotó: Sedliak Pál)
A település földrajzilag három, élesen elkülöníthető részből áll, melyeket folyók választanak el egymástól, illetve hidak kötnek össze. Az első falurész a Zsitvától az Öreg-Nyitráig terjed, a második innen az Új-Nyitráig, a harmadik pedig az ezen túli rész. A község határában találhatók a 2. világháború alatt felrobbantott Zsitva-híd torzói. Az alig harmincéves hidat a visszavonuló német csapatok robbantották fel az oroszok előtt: a helyiek csak robbantott hídként emlegetik.
Ezen a természeti értékekben gazdag településen kincskereső hétvégét tartottak, amelyen négy, hattagú gyermekcsapat vaktérkép segítségével kincskeresőt játszott, azzal a céllal, hogy megtanulják a falu részeinek régi neveit és érdekes helyeit.
Hat ilyen állomás volt kialakítva: Hatháza, Robbantott híd, Lelkes kisasszonyok kertje, Kandi, Héder-tó, és Hosszúgyűr. Ezeken a helyeken egy önkéntes várta a csapatot, ahol martosi témájú ügyességi játékot, kvízkérdést kellett teljesíteni. Minden helyszínen volt kincs is elrejtve, majd játékos versből kellett az új állomást megfejteni.
Minden helyszínen, volt kincs is elrejtve, majd játékos versből kellett az új állomást megfejteni (Fotó: Sedliak Pál)
Délutánra minden csapat sikeresen teljesítette az útvonalat, s közös ebéddel zárták az első napot.
Másnap nagyobb útra keltek a részvevők, persze itt már traktor segítségével a falu határát járták be, szintúgy ismerkedtek a rétek, szántók, dűlők neveivel és múltjával.
Visszatérve az iskola udvarára, játékos kvízt követően kiértékelték a versenyt, majd oklevéllel, tortával, rétessel díjazták a résztvevőket.
A község önkormányzata megköszönte a szervezők – Ferdics Barnabás, Jóba Zsófia, Zvoncsár Nikolas, Petro Krisztina és Sedliak Pál – munkáját és a támogatók – Martosi Református Alapiskola, Sziget Polgári Társulás, Martos község – segítségét, valamint a szülőknek, nagyszülőknek, akik a két nap alatt étellel és itallal láttak el őket.
Az iskola udvarán a kiértékelés után oklevéllel, tortával jutalmazták a győzteseket (Fotó: Sedliak Pál)
„Köszönet ezért a csodáért, amellyel felhívtátok a gyermekek figyelmét mindarra az értékre, amely körülöttünk, a szülőföldünkön megtalálható, amely a miénk, sokszor mégis észre se vesszük, nem igazán értékeljük. Kutassátok továbbra is az értékeket, a csodát, ezáltal is kiteljesítve magatokat. És ne feledjétek, a csoda bennetek is ott van, ott rejlik mindnyájatokban, s csak rajtatok múlik, előkerül-e. Legyetek büszkék a szülőföldetekre, annak hagyományaira, kultúrájára, s nem utolsósorban az anyanyelvetekre, mert ezek azok az értékek, amelyeket útravalóul eleink ránk hagytak, s amelyek nélkül ma nem lennénk azok, akik vagyunk!” – mondta a község alpolgármestere, Erdélyi Zoltán.
(Miriák Ferenc/Felvidék.ma)
