(Fotó: SJG)

Ez a nap a történelem egyik sötét pillanatára irányítja a figyelmünket. 2003 óta szeptember 9-én a Selye János Gimnázium igazgatója, Andruskó Imre kezdeményezésére a gimnázium minden évben a Komáromi Zsidó Hitközséggel együtt holokauszt-emléknapot tart. Szlovákia ugyanis szeptember 9-ét határozta meg a holokauszt és a rasszista erőszak áldozatainak napjaként.

Idén is rendhagyó módon emlékeztünk meg a Selye János Gimnáziumban a holokausztról, illetve a komáromi zsidóságról. PhDr. Deák Irén történelemtanár és jómagam vezetésével a zsinagógában egyperces néma csönddel emlékeztünk a holokauszt áldozataira. Paszternák Antal, a Zsidó Hitközség elnöke és felesége köszöntötte az egybegyűlteket, majd gimnáziumunk

II. A és VI. N osztályainak diákjai a komáromi zsidó áldozatok neveit olvasták fel. Minden tizedik név után a felolvasó meggyújtott egy gyertyát, és elhelyezett egy kövecskét az áldozatok emléktáblájánál.

Majd felolvasásra került 20 Világ Igazának neve és végül a kaddis – a gyászolók imája.

Miután végigjártuk a városban még fellelhető zsidó emlékhelyeket, megtekintettük az egykori Menházban ma is megtalálható zsinagógát, könyvtárat és múzeumot. A hitközség 1930-ban építtette az Eötvös utcai házat, itt működött a kóser mészárszék, a zsidó rituális fürdő és a maceszsütöde is. Többek közt arra is felhívták a diákok figyelmét, hogy a második világháború előtt közel 3000 lelket számláló zsidó közösség élt ebben a városban, amely mára alig 50 főre fogyatkozott. A túlnyomó többség koncentrációs táborokban halt meg, akik pedig túlélték a borzalmakat, főként Amerikába és a későbbi Izrael területére vándoroltak ki.

(Fotó: SJG)

A következő állomás a komáromi zsidó temető volt, amely az Aranyember utca és a Pozsonyi főút közötti területen található. PhDr. Deák Irén, a Selye János Gimnázium tanárnője világított rá az események történelmi hátterére, majd JUDr. Novák Tamás holokausztkutató mesélt a zsidóság temetkezési szokásairól, összehasonlítva azt más vallások hagyományaival. Ezt követően közösen megnéztük a zsidó sírokat, neveket, sírfeliratokat, jelképeket a sírköveken.

A holokauszt tragédiájának teljessége felfoghatatlan és talán feldolgozhatatlan. A múlt itt van velünk és hat ránk, és e hatás mérsékléséhez sokat és keményen kell dolgozni. Az emlékezés és emlékeztetés mellett az egyik legfontosabb feladat fellépni a világszerte terjedő antiszemitizmus és minden embertelen tett ellen, különösen most, amikor közvetlen szomszédságunkban ismét fegyverek ropognak, amikor ismét féltenünk kell az életünket, biztonságunkat.

Az emlékezés nemcsak főhajtás az áldozatok előtt, de a múltbeli tapasztalatok felelősségteljes továbbadása a következő generációnak. A történelem gyakran ismétli önmagát, mégis lehet, sőt, kell is tanulni elődeink hibáiból.

Gimnáziumunk célja, hogy diákjaink szembenézzenek a múlt tanulságaival. Nem bűntudatot, hanem felelősségtudatot akarunk ébreszteni bennük. Miközben a diákok a holokausztról és más népirtásról tanulnak, rá kell ébredniük, hogy ilyen, emberek által elkövetett bűntettek újra előfordulhatnak, ahogy ez megtörtént a zsidókkal, megtörténhet másokkal is. A jövő nemzedékét neveljük, akik a jövő letéteményesei. Lehet, hogy pedagógusi munkánk, mint ahogyan sok területen érzékelhetjük, csak évek múlva hozza meg  gyümölcsét.

(Králik Zsuzsanna/Felvidék.ma)