Pál apostol fontos figyelmeztetést adott ifjú tanítványának, Timóteusnak arra vonatkozólag, hogyan viseltessen a sértő, bántó, ellenséges embereket illetően: „Tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők következnek. Az emberek önzők, kapzsik, elbizakodottak, kevélyek, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, istentelenek, szeretetnek híján lévők, összeférhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, lelketlenek, árulók, vakmerők és felfuvalkodottak lesznek. Inkább az élvezetet keresik, mint az Istent; a jámborságnak a látszatát még megtartják, de a lényeget megtagadják. Kerüld az ilyen embereket.” (2 Timóteus 3:3-5)
Pál apostol tehát felszólítja Timóteust – és vele együtt az összes istenfélő keresztény embert –, hogy kerülje a bántó, sértő, lelketlen, gonosz – tehát a modern pszichológia összefoglaló szavával élve – a narcisztikus embereket! Egy ilyen toxikus ember lehet valakinek családtagja, rokona, munkatársa, szomszédja. Mindegy kiről van szó, Pál apostol egyértelmű: az ilyen embert kerüljük, mert semmi jót nem várhatunk tőle!
És éppen az ilyen bántalmazó, sértegető, manipulatív, hazug emberek szokták követelni tőlünk, keresztényektől, hogy tűrjük a megalázásaikat, hogy tűrjük a sértő, lekezelő viselkedésüket, a brutalitásukat, merthogy keresztény emberek lévén, nekünk mindent el kell tűrnünk! És ráerősítenek még mondandójukra azzal, hogy Jézus azt mondta, hogy „tartsd oda a másik orcádat is”…
Nehogy engedjük magunkat becsapni az ilyen érveléssel! E jézusi kijelentés üzenete főleg az, hogy ne üssünk vissza. És ebbe a parancsba sincs belekódolva, hogy újra és újra fordítsuk egy bántalmazó felé a másik orcánkat!
Jézus soha nem buzdította tanítványait arra, hogy újra és újra engedjék magukat megalázni és testileg-lelkileg megtiporni. Hiszen azt mondta nekik: „Ha valaki nem fogad be benneteket, sem nem hallgat szavatokra, hagyjátok ott a házát, sőt a várost is, és még a port is rázzátok le a lábatokról! (Máté 10:14) Tehát, ha valaki ellenségesen viselkedik és gyűlöl minket hitünk miatt és bibliai üzenetünk miatt, attól távozzunk! Ezt üzeni Jézus, nem pedig azt, hogy engedjük magunkat újra és újra megalázni!
A keresztény ember Istenre bízza a bosszúállást, ahogy meg van írva Isten Szavában: „Ne álljatok bosszút önmagatokért szeretteim, hanem adjatok helyet az Ő haragjának, mert meg van írva: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek” – így szól az Úr.” (Rómaiakhoz 12:19)
A megbocsátás keresztényi kötelességét, melyről Jézus is beszélt tanítványainak, szintén fegyverként használják ellenünk a gonosz emberek, mondván, hogy nekünk, Jézus-hívőknek minden bántást minduntalan meg kell bocsátanunk. Ne engedjük magunkat ezzel megtéveszteni! Igaz, hogy Istenünk kérése, hogy bocsássunk meg az ellenünk vétkezőknek, és Jézus Urunk is mondta, hogy ha valaki vétkezik ellenünk, de bocsánatot kér, akkor bocsássunk meg neki akár hetvenhétszer is. Igen, bocsássunk meg, ne érleljük magunkban a haragot, viszont ebben a parancsban sincs sehol az, hogy sorozatosan, újra és újra ki kéne magunkat tenni a megalázó helyzeteknek!
Tehát bocsássunk meg a gonosz embernek, engedjük el a haragot, hiszen ezzel nem csupán az isteni parancsnak engedelmeskedünk, hanem ez a hozzáállás saját egészségünknek is jót tesz… De Égi Atyánk azt nem kéri tőlünk, hogy vég nélkül szenvedjük el a bántalmazásokat. A keresztény ember megbocsát az ellene vétőnek, nem dédelget bosszút vagy haragot magában, viszont nem marad olyan helyzetben, melyben valaki újra és újra bántalmazza őt! Jézus sem maradt bántalmazói között!
A következő helyzet, mellyel a narcisztikus egyének visszaélnek, az Jézus földi életének utolsó két napja, melyben Jézus Urunk rengeteg szörnyű megaláztatást és bántalmazást viselt el önszántából a mi bűneinkért, majd feláldozta életét az emberiségért.
A kegyetlen narcisztikus felemlegeti, hogy nekünk is el kell viselnünk minden bántást, sértést és megaláztatást, ahogy azt Jézus elviselte kereszthalála előtt. Tévedés! Jézus földi életének utolsó felvonása, a kereszthalála és az azt megelőző szenvedések elviselése nem viselkedési minta, hanem világtörténeti, üdvtörténeti esemény!
Ádám, a tökéletes ember bűnéért és bukásáért egy másik tökéletes embernek kellett az életét feláldoznia – az isteni rend és igazságosság szerint. Az egyetlen tökéletes ember pedig Jézus Urunk volt emberként. Tehát a kínhalált és az utolsó két nap kegyetlen szenvedéseit és megaláztatásait Jézus senkitől nem várja el, egyetlen követőjétől sem! Senki másnak nem kell többé teljesítenie az üdvtörténeti eseményeket, mert senki más nem is tudná azt beteljesíteni, mert senki nem tökéletes.
Jézus kereszthalála üdvtörténeti, megismételhetetlen esemény, nem pedig viselkedési minta!
Viszont nézzük meg azt, hogy a kereszthalálig tartó években, amikor Jézus valóban tanította a követőit szavaival és cselekedeteivel, saját példájával arra, hogyan éljenek e sátáni világban igaz keresztényekként, akkor vajon milyen viselkedési példákat adott követőinek és nekünk?
Jézus korában a farizeusok, szadduceusok és a vének voltak a nagy tiszteletben tartott tanítók, a törvény ismerői és magyarázói. Azonban sokuk nem őszinte istenfélelemmel tette ezt, hanem a pozíciójukból kifolyólag a gőg, a felfuvalkodottság és az önigazultság uralkodott el rajtuk. Az Isten iránti szeretet már kihunyt lelkükben, csupán a saját hagyományaikhoz ragaszkodtak. Ők voltak annak a kornak a nárcisztikusai. Jézus pedig mindennek – a farizeusok által képviselt gőgnek és önelégültségnek – az ellenkezőjét tanította és képviselte: az igaz és szívből jövő Istenszeretetet és embertársi szeretetet, nem pedig a hagyományokhoz és dogmákhoz való csökönyös ragaszkodást.
Az írástudók gyakran célkeresztbe állították Jézust és tanítását, keresztkérdéseket tettek fel neki, ördögtől valónak bélyegezték Jézus Urunk gyógyítását, becsmérelték és állandóan kritikával és rágalmakkal illették.
Mit tett erre Jézus, amikor a farizeusok így bántak vele? Nyíltan szembefordult velük, és szemükre olvasta gyalázatos viselkedésüket! Egyik alkalommal például a farizeusok és írástudók Jézus tanítványainak a szemére vetették, hogy nem tartják meg a rituális kézmosást „az ősök szokása szerint”.
Jézus e kritika hallatán odahívta a sokaságot, és így szólt hozzájuk: „Halljátok, és értsétek meg! Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön a szájából, az teszi tisztátalanná az embert.” (Máté 15:10-11)
Jézus tehát egyenesen megmondta a szemükbe, hogy valójában ők a tisztátalanok, mivel gyalázatos rágalmakat ont a szájuk! Ezzel adott nekünk is példát: a Biblia alapján rámutathatunk a velünk ellenségesen viselkedő ember hibájára, tévedésére, tévelygésére. Ahogy Jézus szavajárása is volt: ti nagyon tévelyegtek…
A farizeusok alakoskodását sem állta meg szó nélkül Jézus Urunk, hanem felrótta nekik e szavakkal: „Jaj nektek, képmutató törvénytanítók és farizeusok! Olyanok vagytok, mint a fehérre meszelt sírok, amelyek kívülről szépnek látszanak, belül azonban tele vannak a halottak csontjaival és mindenféle mocsokkal. Így ti is kívülről igazaknak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és gonoszsággal.” (Máté 23:27-28)
Egy következő alkalommal, mikor a keményszívű írástudókkal beszélt Jézus Urunk, s ők csak folyvást ellentmondtak neki, nem akarták megérteni üzenetét, ezt mondta rájuk Jézus:
„Ha Isten volna az atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentől jöttem, és most itt vagyok. Nem magamtól jöttem, ő küldött el engem. Miért nem értitek, amit mondok? Mert nem fogadjátok el az én tanításomat. A ti atyátok az ördög, és ti az atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Ő emberölő volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól, mert hazug, és a hazugság atyja.” (János 8:42-43-44)
Amikor egy felfuvalkodott, arrogáns, tehát egy narcisztikus egyént szembesítünk cselekedeteinek és gondolatainak gonoszságával, akkor várhatjuk a „narcisztikus dühkitörést”. Ebben volt része Jézus Urunknak is, amikor egyenesen kimondta véleményét a szemforgatókkal kapcsolatban. Azok sértettségükben esztelen dühbe gurultak, és azonnal el akarták őt fogatni, bosszút akartak rajta állni, le akarták őt lökni a szikláról…
Mit tett Jézus a narcisztikusok dühkitörései alkalmával? Nyomban elment tőlük, otthagyta őket! Ezzel nekünk is példát adott Jézus Urunk. Mi se maradjunk olyan helyzetben, ahol Biblián alapuló véleményünk miatt bántalmaz minket valaki, mert bibliai életmódunk és nézetünk nem tetszik neki, irritálja őt. A narcisztikus dühkitörések nagyon veszélyesek. A bántalmazó embereknek nemet kell mondanunk, meg kell húznunk a határt, távoznunk kell a köreikből, mert ha maradunk és tűrjük jogtalan bántásukat és alázásunkat, ezzel azt üzenjük nekik, hogy rendben van, amit tesznek. Semmi szín alatt nincs rendben! A bántalmazás nincs rendben!
Mint keresztényeknek, igen, kötelességünk az evangélium, tehát a Jézus áldozatáról és megváltásunkról szóló jó hír terjesztése. Azonban ha valaki nem kíváncsi rá, ellenséges irányában és bánt miatta, akkor nem erőltetjük rá az ingyen kegyelmet! Jézus sem erőltette senkire megváltó szeretetét! A Biblia, a mi egyetlen igaz útmutatónk ilyen erőteljesen képletes szavakkal írja le e helyzetet:
„Ne adjátok a kutyáknak, ami szent, mert ellenetek fordulnak, és széttépnek titeket! Ne szórjátok gyöngyeiteket a disznók elé, mert széttapossák azokat!” (Máté 7:6 EFO)
Kérem tekintse meg kisfilmjeimet YouTube csatornámon, melyek arról szólnak, hogyan éljük mindennapjainkat Isten akarata és a Biblia szerint. YouTube csatornám címe: „A hit próbája: a mindennapok”.
(Cúth Katalin/Felvidék.ma)
