Verseiben érzéki szerető, piciny testvéreit nem szűnő fájdalommal sirató báty, leveleiben kiművelt nemes, tudományos műveiben precíz tudós, alapos és kitartó kutató, közéleti és társadalmi szerepvállalásaiban következetes és alázatos szervező, kisebbségi létében küzdő, szívós és kitartó. Alapy Gyula születésének 150. évfordulóján az életművének emléket állító, „A kultúra és a tudomány szolgálatában” címet viselő kiállításon jártunk a komáromi Duna Menti Múzeumban.
A kiállítás kurátora, Vanya Péter történész mesélt lapunknak idősebb Alapy Gyuláról, aki közel negyven éven át vezette, szervezte Komárom kulturális életét, egészen az 1936-ban bekövetkezett haláláig.
Alapy (több helyen Alapi) Gyula 1872. október 20-án született Komáromban, Alapi Gáspár csizmadiamester és Villám Julianna második gyermekeként. Hét testvére közül csupán három érte meg a felnőttkort.
Megrendítő, de Alapy Gyula személyiségének megismeréséhez elengedhetetlen részlet, hogy költeményeiben, írásaiban fájó emlékként őrzi kicsiny testvérei elvesztését. Erről tanúskodik a kiállításra került „Három sírdomb” című verse, melyben arról ír, hogy testvérei csecsemő testét piciny földpúpocskák rejtik a komáromi temetőben, s ha meghal, mellettük szeretne pihenni.
Vanya Péter történész elbeszélése alapján, amikor e vers íródott, legfiatalabb, Margit nevű lánytestvére még élt. „Hozzá is írt verseket. Megírta azt is, hogy megbetegedett, ahogy azt is, hogy Margitka meghalt” – mesélte, hozzátéve, amikor a kiállításhoz kötődően a levéltárban őrzött Alapy-hagyatékot vizsgálta, az első doboz első borítékjában „szegény Margitka” féltve őrzött hajtincseit találta.
Öccse, Alapy Gáspár szintén ismerős a komáromiak körében: a két világháború közötti időszakban a magyarországi Komárom, majd 1939-től 1944-ig az újraegyesített Komárom polgármestere volt. Érdekes anekdota, hogy Gáspár egyetemi évei alatt többször fordult bátyjához (aki akkor már vármegyei levéltáros volt) levélben némi anyagi támogatást kérve. Nincs okunk feltételezni, hogy ezt megtagadta volna, jegyezte meg a kurátor.
Gyula tanulmányait Komáromban kezdte a bencéseknél, majd az esztergomi bencés főgimnáziumban érettségizett 1889-ben. 38 évesen vette nőül a komáromi Frank-Kiss Margitot, akitől 1911-ben született egyetlen gyermeke, ifj.Alapy Gyula (1911-1982), aki kiszolgálója lett a kommunista rezsimnek. Előbb háborús bűnösök pereivel foglalkozott, majd a Budapesti Államügyészség elnökeként főügyészként vett részt koncepciós perekben;ilyen volt a Rajk-per, a Mindszenthy-per, vagy épp Péter Gábor pere. Fennmaradt levelezésükből kiderül, édesapját minden születésnapján és névnapján meleg hangú levelekkel köszöntötte – akkor is, ha távol volt, akkor is, ha nem.
Idősebb Alapy Gyula jogi tanulmányai befejezését követően a földművelésügyi minisztériumban dolgozott Budapesten, egészen 1898-ig, amikor visszatért szülővárosába, Komáromba. Vármegyei számvevőként helyezkedett el, majd 1903-tól Komárom vármegye levéltárosa lett.
Szülővárosában a kulturális élet aktív szervezőjeként vett részt a közéletben. 1911-ben javarészt az ő előkészítő munkájának köszönhetően jött létre a Jókai Közművelődési- és Múzeum Egyesület, amelynek főtitkára és pénztárosa lett.
Ahogy Vanya Péter kurátor megjegyezte, az egyesület élén álló mindenkori elnök inkább csak formális szerepet töltött be – a szervezet irányítását Alapy végezte.
1913-ban megépült a Jókai Egyesület székháza – a mai Duna Menti Múzeum főépülete – az egykori bencés kisgimnázium helyén, az építkezést kizárólag komáromi mesteremberek és munkások végezték. Ebben az időben Komárom erősen polgárosodott, jelentős számú ipari munkássággal bíró város volt és rendkívül aktív kulturális élet jellemezte. Az új épületben több tucat művészeti és tudományos rendezvény valósult meg: felolvasóestek, hangversenyek, színdarabok, kiállítások, tudományos és ismeretterjesztő előadások.
Alapy hivatalnoki és kultúraszervezői munkája mellett széleskörű tudományos (elsősorban családfakutatással és középkori oklevelek vizsgálatával foglalkozott), írói és újságírói tevékenységet is kifejtett – emlékeztetett a kiállítás kurátora.
A világháború alatt a kultúrpalotában hadikórház működött, ahol a város legbefolyásosabb családjainak asszonyai, lányai teljesítettek szolgálatot, köztük Alapy Gyula hitvese is. Múzeumként már csak 1921-ben nyílt meg újra, de gyűjteményének gyarapodása lelassult az első Csehszlovák Köztársaság idején. A Jókai Egyesület tevékenységében a kisebbségvédelem, a magyar kultúra megőrzése vált hangsúlyossá.
Alapy egészsége 1920-ban romlott meg, közrejátszhatott ebben a trianoni békeszerződés, az első önálló Csehszlovák állam megalakulása is – súlyos szívbetegség alakult ki nála.
„A csehszlovák hatalomátvételt követően a kisebbségi sorsba került komáromi magyarság szellemi életének világítótornya lett”
– emlékezett meg róla írásában Szénássy Zoltán helytörténész.
Komárom a csehszlovákiai magyarság egyik legfontosabb szellemi központja lett és ebben vitathatatlan és elévülhetetlen érdemei voltak Alap Gyulának – húzta alá Vanya Péter történész.
Ekkor már elbocsátották levéltárosi állásából, idejét és minden energiáját az egyesületre fordította; 1925-ben ő szervezte meg a nagyszabású Jókai-emlékévet.
Emellett számos más egyesület, szervezet tevékenységét, működését segítette, hívő katolikusként a komáromi katolikus egyházközség világi elnöke lett.
Pártpolitikai téren a keresztényszocialisták táborát erősítette – éveken át volt az Országos Keresztényszocialista Párt (OKP) helyi és járási szervezetének elnöke. Országosan is a párt meghatározó személyiségei közé tartozott, de igyekezett a háttérben maradni, csupán két alkalommal vállalt funkciót: 1935-ben a szlovákiai tartománygyűlés képviselője lett. Közben a csehszlovák hatóságok politikai okokból börtönre ítélték, de végül felmentették. A két nagy magyar párt, az OKP és a Magyar Nemzeti Párt 1936-os egyesülését már nem élhette meg – az év januárjában, 63 évesen elhunyt. Személyét tisztelet és szeretet övezte, élete utolsó útjára több ezer ember kísérte a komáromi katolikus temetőbe, az eseményt a város úgy véste emlékezetébe, mint Komárom legnagyobb temetése.
A Magyar Vasárnap hasábjain megjelent nekrológ így emlékezett meg róla: „Élete magyar élet volt, halála a magyar kisebbségi sors nagy példáját mutatja, az örök küzdés, az örök munka végső beteljesülését (…) Élete és munkája követendő példa, amelyet tiszteletben tartanak a késő utódok is, aminthogy mindenkor tiszteletben marad emléke, amelyet hű és igaz kegyelettel őriz a magyarság, hálásan nevében.
Özvegye Budapesten telepedett le. Alapy Gyula már nem érte meg, hogy hites felesége 1943-ban még a komáromi bencésekhez fordult segítségért szükségében. Ahogy azt sem, hogy egyetlen gyermeke, a nevét viselő ifj. Alapy Gyula a jogi egyetem elvégzése után 1941-ben kezdte meg jogi pályafutását, majd a második világháború után népügyész lett, végül a Rákosi-féle kommunista terror kiszolgálójaként vált hírhedtté az általa vezetett koncepciós perek révén.
Vanya Péter történész, a kiállítás kurátora portálunknak elmondta, a helyi levéltárban jól kutatható Alapy Gyula hagyatéka, köszönhetően legendás precizitásának. Azonban személyes tárgyaiból sajnos a jelenlegi kiállítás is hiányt szenved – Alapy hagyatéka ebben a tekintetben még feltárásra vár. Az Alapy Gyula életét és munkásságát bemutató kiállítás 2023. március 31-ig látogatható a Duna Menti Múzeum főépületében.
(Szalai Erika/Felvidék.ma)
