Két év járványszünet után, nem szokványos időpontban hívta meg a Csemadok Ipolynyéki Alapszervezete mellett működő Mics Károly Színjátszó Csoport a műkedvelő közönséget egy képletes paprikás csirkére, mely ezen az estén nem nokedlival lett feltálalva, hanem egy fergeteges, három felvonásos vígjátékkal fűszerezve, melynek az ipolynyéki színházterem adott otthont, október delének hétvégéjén.
A Szántó Amand és Szécsén Mihály által jegyzett Paprikás csirke című darab, egy budapesti konzervgyáros, Forgács úr családjához vezeti a közönséget, ahol jó befektetés és üzlet reményében egy amerikai üzlettársat várnak hétvégére.
A konzervgyáros babonás, víg özvegy anyósa, Valéria, akit Baráth Petra alakít zseniálisan, nincs kibékülve a 13-as számmal, lévén minden rossz, ami a családban történt, éppen ehhez a számhoz köthető, beleértve a férje halálát is, aki éppen 13-szor kapta rajta, amint megcsalja őt.
Persze az amerikai üzletemberhez járna egy angolul beszélő rokon is, de ennek híján a cselekmény elkezdi magát bonyolítani a közönség nagy örömére. Ebben a kényszerhelyzetben az angolul jól beszélő, Guszti nevű cselédre szorul a család, akinek a bőrébe Rados Tamás, az ipolynyéki csoport kiváló hangú énekese és színésze bújik bele az előadás idejére a 14. vacsoravendégként, hogy megtörje a 13-as számhoz kötődő családi átkot és akit mint a budapesti konzervgyár igazgatóját mutatnak be a Kenedi – Szuma Tamás – nevű amerikai gyárosnak, akiről persze időközben kiderül, hogy tökéletesen beszél magyarul, lévén amerikai magyar. De már nincs visszaút, hiszen a hazugság további hazugságokba kényszeríti a családot.
Bonyolítja a helyzetet, hogy a Kata nevű szobalány Szabó Laura alakításában, szerelmes Gusztiba, és nem nézi jó szemmel, hogy kiszemeltje udvarolni kezd Kenedi lányának, Liliannak – Medve Stella –, ezért a díszvacsorára estélyibe öltözve egyszer csak megjelenik, mint a család barátja. Persze mindenkiben azonnal meghűl a vér, és mint minden józan darabban ilyenkor, kitör a pánik – különösen, amikor úgy mutatkozik be Liliannak, hogy ő Guszti felesége, amit persze az udvarlás előtt Guszti elfelejtett elmondani az amerikai lánynak, lévén, hogy ő sem tudott róla.
A főszereplő budapesti gyáros, akit Cseri Gábor alakít a tőle megszokott fergeteges stílusban, próbálja menteni a menthetőt, mert a végén, mivel a cselédek éppen vendégekre játszanak, nincs aki felszolgálja a paprikás csirkét.
Így lót-fut az egész család Alízzal, Forgács feleségével – J. Takács Ágnes – és anyósával, Valériával, hogy kiszolgálják az amerikai üzlettársat és a vacsoravendégeket, akik hol 13-an, hol 14-en vannak annak függvényében, hogyan bonyolódik a cselekmény, vagy éppen kit rúgnak ki, vagy függesztenek fel az állásából. A darab vége felé megjelenik a család vacsorára meghívott orvosa is, dr. Kovács Gömöry Lóránt személyében, aki megyei képviselőjelöltként, politikusokat meghazudtoló őszinteséggel, rövid epizódszerepéből egy régi, tapasztalt színjátszó minden rutinjával kihozta a maximumot, a közönség és a szereplők derűjének kíséretében. Az amerikai üzletember a vacsora közben telefonon kapja New Yorkból a rossz hírt, hogy tönkrement a tőzsdén, így a család nyakán marad. Az áligazgató, Guszti által sikeresen tálalt zseniális szabadalom, miszerint a gépbe betesznek egy tojást és a sor végén a lekonzervált paprikás csirke jön ki, sajnos dugába dől; de minden jó, ha jó a vége, mert az víg özvegy Valéria kezét megkéri az agglegény dr. Kovács, így Forgács és Alíz is megszabadul a házisárkány mamától.
A Balík Judit által, évtizedes pontossággal és rendezői tapasztalattal rendezett darabra két évet kellett várni, és ugyan a hagyományos farsangi bemutató most a vénasszonyok nyarába tolódott, ki, mégis azt kell mondanunk, megérte a pénzét, ami csekély 3 euróba fájt csupán a nagyérdemű közönségnek, akik mindkét napon telt házzal – ami 800 nézőt jelent – valamint véget nem érő (de egyszer mégis) vastapssal hálálták meg a harmincas éveket idéző, jó rendezői érzékkel válogatott, kiváló és ismert pesti slágerekkel teletűzdelt előadást.
Balík Judit Mics Károly 2005-ben bekövetkezett hirtelen, és tragikus halála után vette át a csoport vezetését, és azóta is töretlenül, nagyon jó szakmai színvonalon irányítja az azóta már megfiatalodott, és generációváltáson átesett színjátszó csoportot.
Az ipolynyéki csemadokosok igazi színházi hangulatot teremtettek az Ipolynyékről és a környékről is szép számban idesereglett közönségnek, hiszen az előadás szüneteiben igazi, békebeli színházi sós pereccel és frissítőkkel kedveskedtek a vendégeknek, nagyon szolid, inflációmentes, árplafonos, békebeli árakon.
A paprikás csirke nokedlivel, mint igazi, magyaros vacsora, ugyan nem volt kapható még idén a büfében, de talán egy következő előadáson már ez is beleférhet a feltálalt menübe.
A frenetikus bemutatóhoz gratulálunk a csoportnak és rendezőjének, a háttért előkészítő és bebiztosító Csemadok-stábnak, akik ismét bebizonyították, hogy az ipolynyéki amatőr színjátszás, a régióban utolsóként, folyamatosan meg tud újulni, és magasra teszi a lécet, önmaga előtt is, hűen és méltón őrizve a több évtizedes helyi hagyományt, tisztelegve a már az égi színházban játszó nagy elődök előtt, akik bizonyára alig várják a következő előadást. Mit mondjunk, mi is!
(Hrubík Béla/Felvidék.ma)
