November 7-13. között került Budapesten megrendezésre a Klebersberg Kunó vallás- és oktatásügyi miniszter emlékére az ő nevével fémjelzett hét. November 12-13-án, szombaton és vasárnap a Budapest II. kerület Templom utca 2-10. szám alatti Klebersberg Kunó Kultúrkúria előadótermében a rendezvénysorozat keretében megemlékeztek a 100 évvel ezelőtt elindított Napkelet című folyóiratról.
Az esemény szervezője a szegedi Klebersberg Kunó Kutatóintézet volt. Az előadás-sorozat moderátora Földesdy Gabriella színikritikus volt. A tudományos szakmai fórum délelőtt 10-kor vette kezdetét. Előadók közt szerepeltek Domonkos László anyaországban élő, de délvidéki, magyarkanizsai gyökerekkel is rendelkező történész; Nagy Gyöngyi történész Hódmezővásárhelyről; Filep Tamás Gusztáv történész. Továbbiakban Praznovszky Mihály történész – Madách Imre: Az ember tragédiája és a Napkelet kapcsolatát taglalta; végezetül, de nem utolsósorban pedig Jobbágy Éva adott elő Tormay Cécile-ről.
Legutóbbi előadó, Jobbágy Éva asszony éppen az elindulásának centenáriumát ünneplő, 1922-1940 között megjelent, korábban méltatlanul elhallgatott folyóirat egyik irányítója, a Bujdosó könyv írója, Tormay Cécile Nobel-díjra is terjesztett írónő köré tömörítette részletekbe bocsátkozó, tanulságos, magas szintű előadását.
Előadásában hangsúlyozta Tormay Cécile-re hivatkozva:
“aki magyar, Tormay Cécile könyveinek ott a helye könyvespolcain, gondolatai pedig a szívében kell, hogy legyenek meggyökerezve.”
A Napkeletről elmondható, hogy a Trianon utáni feltámadás magyar folyóirata. Tormay Cécile érdemeit, tevékenységének elismerését hangsúlyozva megemlítette: 1925-ben a Vatikáni Női Liga elnökségi tagjává választották. A kommunista diktatúra Tormay Cécile műveit indexre tette, a gender ideológiát vallók pedig összeesküvés-elméletek vádjával gyalázták Tormay Cécile-t.
A délvidéki gyökerű, 1921-22-től előbb vallás-, majd közoktatásügyi miniszter, Klebersberg Kunó ragaszkodott Tormay Cécile főszerkesztőségéhez a Napkelet folyóiratnál. Fel is hívta Horthy Miklós kormányzó figyelmét, miszerint a társadalmi felemelkedés elvárja az új közízlést a leendő magyar társadalomban annak felemelkedéséhez. Szekfű Gyula, Horváth János publikálók mellett helyet kapott a lapban Szerb Antal is; de az Ómagyar Mária-siralom is lejött, valamint a szombathelyi költő, Weöres Sándor és Áprily Lajos első versei is itt jelenhettek meg. Fontos hangsúlyt fektettek az erdélyi kapcsolatoknak; publikálták a Magyar Elektrát is.
A Tormay Cécile-kutató, tisztelő Jobbágy Éva hangsúlyozta: a Nyugat szellemisége vezetett Trianon kataklizmájához. Mint azt hangsúlyozta, a Napkelet a Nyugat ellenlapja volt tulajdonképpen. Ismét Ignotust, a Nyugat főszerkesztőjét említette, aki vallotta: a Károlyi puccs után legyen új Magyarország. Ám köpönyegforgatóként ezt kijelentve minden további kibontakozásával felhagy, fogja kalapját és elhagyja az országot. Említésre került Jobbágy Éva részéről Gellért Oszkár neve, aki példátlanul, aljas módon a szent korona-tant merte hazugságnak titulálni. Magáért beszél az is, hogy 1918-ban Gellért volt Károlyi Mihály sajtófőnöke. Urambocsá, ugyan akkor már milyen lehetett volna Gellért, naná, hogy kozmopolita, nemzetietlen áruló.
Szóba került Mályusz Elemér Vörös emigráció című kritikus könyve, melyben pellengérre állítja Lukács Györgyöt és társait, akik Bécsből “árulják” a hazát. Lukács abba a csoportosulásba tartozott, aki először volt kommunista, majd polgári, aztán szocialista, legvéresebb szájú háborús uszító, majd jó 180 fokos fordulattal a világbéke bajnoka. Elmondható egyértelműen tehát, hogy előttük a legkevésbé volt fontos az igazság.
A neonacionalizmus fogalmát magyarázta a továbbiakban Jobbágy Éva asszony előadásában: mely szerint az nem más, mint új hazaszeretet, faj egyenlő a nemzettel, nacionalizmus = sovinizmus, az irredenta meg már egyenlő a halálos bűnnel. A mai liberális világban mindent megtesznek azért, hogy tabuvá alakítsák az emberek múltbeli tudását.
A katasztrofális politikai helyzet követelte tulajdonképpen a Napkelet létrehozását. Szóba került Hamvas Béla neve, aki 1932-ig Nyugatosként a lap kritikai rovatának szerkesztője, majd a Napkelethez állt, s 1940-es megjelenéséig, annak utolsó számáig hűséges és kitartó szerkesztő-írója. Végezetül előadását Hamvas Béla Könyvtárból vett mondatával zárta: amit a magyarság elvár a terrorista alkotók helyett, az a Napkelet folyóirat, ami nagy érdeme volt Klebersberg Kunónak is, s ez valahogy méltatlanul mindig kimarad az ő életműve felsorolásából. Klebersberget pedig mások mellett posztumusz Magyar Örökség díjjal tüntettek ki 2001-ben.
Az első blokk zárásaként Goór Csaba, II. kerületi, pesthidegkúti önkormányzati fideszes képviselő mondott beszédet, melyben a tanulságos, megszívlelendő Tormay Cécile idézet hangzott fel:
“csak gyenge emberek számítanak csodákra, az erősek maguk csinálják a csodát.”
Ezt követően délután egy órától “Összművészeti szemlélet a Nyugat folyóiratban” címmel folyatódott a program; majd még két blokk volt hallható, látható: éspedig a Himnuszról, valamint Kodályról és szerepéről, kapcsolatáról a Napkelettel.
Másnap, 13-án, vasárnap ugyanezen helyszínen, ugyancsak délután három órai kezdettel “Hit, remény és szeretet” címmel kulturális és művészeti blokk bemutatására került sor a Napkelet folyóirat 100 évvel ezelőtti elindulására, és Klebersberg Kunó miniszterré választásának centenáriumára emlékezve.
(Zilizi Kristóf)
