Elindult a vita, hogy kinek a sikere a két választás eredménye. A Szövetségre szavazott a nép, vagy xy magyar jelöltre, akit ismert a választó és elismerte a munkáját, ez a kardinális kérdés. Én meg erre azt mondom, hogy ez egy megosztó megközelítés, ugyanis (pár kivételtől eltekintve), azok a jelöltek, akik derekasan dolgoztak az elmúlt években a választók jólétéért, önszántukból vették magukra a Szövetség mezét a logóval a szívük fölött, tehát a párt erősítette a jelöltet, a jelölt pedig a pártot.
Értem én az egyes önérzetes polgármestereket, más jelölteket, amikor felhorkannak, annak hallatán, miszerint a pártnak is sokat köszönhetnek a sikereik esetében, hiszen a kampányban a munka nagy részét saját maguk végezték el, saját anyagi, szellemi erőből, szakmai tapasztalataik alapján, viszont én a helyükben tovább tekintenék, hiszen a magyar közösségünk szempontjából már magasabb célokat kell azonnal kitűznünk magunk elé, azaz be kell juttatni a Szövetséget a parlamentbe, amely, mint tudjuk, nem cél, csupán eszköz.
Itt álljunk meg egy pillanatra. Minek ez eszköze lesz a Szövetség a parlamentben? A helyi és a megyei önkormányzati képviselőink eszköze a fejlesztési terveikhez, vagy pedig a felvidéki magyar nép eszköze, a magyar életterének kibővítése céljából? Nem mindegy ám!
Én már láttam 1998-ban sok örvendező polgármestert, hogy milyen jó lesz most nekünk, mert majd kapunk sok pénzt betonra, aszfaltra, építkezésre és az milyen hasznos lesz a településeinknek.
Már akkor is háttérbe szorult a felvidéki magyar élettér megóvása, fejlesztése, bővítése egy adott koncepció alapján.
Ott voltam, mint az MKP OT tagja és láttam, hogy amolyan aki kapja marja alapon zajlott Dél-Szlovákia fejlesztése, a szemesebbek többet lobbiztak ki maguknak, mások meg pislogtak.
Az igazán csalódottak pedig azok voltak, akik azt remélték, hogy most akkor majd valamilyen közös koncepció alapján kezdjük felépíteni a mi Felvidékünket. Szó sem volt semmi ilyenről, Béla és a gazdasági lobbija mindent vitt, igaz kaptunk egy darutollat a kalapunkra, az egyetemet, ezzel be lett fogva az értelmiség szája.
Aztán csodálkozott mindenki, hogy a népszámláláskor miért vagyunk egyre kevesebben, amikor annyi beton ömlött a falvakra, ugyan miért nem akarnak magyarok maradni ezek a nyüves felvidéki magyarok!? Hát éppen ezért, mert igaz, hogy volt falu- meg városfejlesztés, meg régiófejlesztés, csak éppen magyarságfejlesztés nem volt! Azóta sincs, csak ad-hoc történések vannak a társadalmunkban.
Ha megint elkövetjük azt a hibát, hogy azért nyomjuk be a Szövetséget a parlamentbe, hogy mint gazdatestet használja egy adott (megint gazdasági) lobbi a saját terveihez, akkor megette a fene az egészet. Ilyen nemzetárulást még egyszer nem követhet el a felvidéki magyar politika!
Igenis fel kell építeni a legalsóbb szinttől az országos szintig a magyarságfejlesztést, amelyhez meg kell szerveznünk magunkat, újra, a legalsóbb szintektől.
Kell egy stratégia, kell egy akcióterv Pozsonytól Kalondán át (a Felvidék-sáv mértani középpontja) Kistárkányig, majd vissza. Ha nem így teszünk, csak folytatódik a fogyásunk, az elvándorlásunk, a magyar nyelv elsorvasztása, stb.
Tudatos, célszerű munka kell. A potyalesőket, akiknek semmi másról nem szól ez az egész, mint a saját maguk boldogulásáról, na, azokat pedig záros határidőn belül el kell zavarni a fenébe.
A Szövetség nem lehet az élősködők gazdateste. A Szövetségnek tényleg eszköznek kell lennie, a céljaink elérésének eszköze kell, hogy legyen a közös magyar pártunk.
Most pedig jöjjön a zárszó s egyben a lényeg: Meg tudja mondani valaki maximum három mondatban, hogy mi a felvidéki magyarság konkrét célja az elkövetkező tíz évben, hogy MAGYARKÉNT megmaradjon, és számbelileg gyarapodjon a szülőföldjén? Nem közhelyeket akarunk hallani, hanem nagyon konkrét, célirányos dolgokat. Van konszenzus a politikai, a társadalmi és kulturális elit és maga a nép között ezekben a célokban? Nincs ilyen konszenzus.
Van nemzetmentő és a nemzetet felemelő programunk a Felvidéken? Nincs.
Na, akkor fogjunk hozzá a munkához, mert ha nem tesszük, megint becsapjuk a magyar népet. Márpedig ezt ne tegyük, mert ez több mint bűn lenne.
Nem tudom, hogy akikhez ezek a sorok szólnak, azok értik-e, egyáltalán akarják-e érteni ezt az üzenetet?
Remélem, hogy igen, de ha nem, akkor leírom egy nagyon rövid mondatban: kell egy felvidéki NER és
abban prioritást kell, hogy élvezzen a felvidéki magyar élettér megóvása, majd fokozatos kibővítése és szinten tartása, mert a magyar élettér nélkül a magyar településeink záros határidőn belül elvesznek, megszűnnek a magyar egyetemes kultúra részéve lenni!
Kell a programnak az éves szintre lebontott akcióterve minden járásban, melyet minden járásban a teljes járás magyar elitjének a bevonásával kell meghatározni és teljesíteni, majd minden évben kiértékelni és a következő évre a következő akciótervet meghatározni és munkával teljesíteni.
Na ez a mi munkánk, és nem is kevés!
Megjegyzés: nem kell ehhez „Tanács“, ahová majd választunk megint fontoskodó, tolakodó csinovnyikokat, hogy majd valamennyi pénzért ráüljenek az egészre. Isten ments! Mindezt meg tudjuk csinálni a jelenlegi kapacitásunkkal is, csak akarat, józan ész, meg persze jó néhány szakember kérdése az egész. Ha megint elkezdünk „játszani“ valamilyen agyonintézményesített formára, választott buzgómócsingokkal, akkor elvisszük az egészet egy olyan útra, ahol megölik az alulról jövő kezdeményezések és megvalósítások kiváltotta elemi erőt és örömöt, megölik a népakaratot. Na pont ezt nem szabad hagyni, pont, hogy a felvidéki magyar népet kell aktivizálnunk, értelmet adni magyar életüknek.
Leírom még egyszer: értelmet kell adni a felvidéki magyar életnek!
(Papp Sándor/Felvidék.ma)
