Sokszor hallottam már emberektől ezt a kijelentést: „ez az én életem, azt csinálok, amit akarok!” Már gyermekkoromban is eléggé elvetemült kijelentésnek éreztem az ilyen megnyilatkozásokat, pedig akkor még nem is tudtam, hogy Istenünknek, Teremtőnknek bizony elvárása van életünket illetően! Tehát nem tehetünk meg minden őrültséget, butaságot és gonoszságot, amit kiötlünk. Vagy ha megtesszük, akkor számolnunk kell a következményekkel.
Istenünknek jogosan van elvárása életünket illetően, hiszen azt Tőle kaptuk, nem mi teremtettük magunkat, nem mi terveztük el a testünket, és nem mi teremtettük meg magunk számára a Földet és a rajta lévő természetet. Isten alkotott minket, és teremtette számunkra e lakóhelyet – nem a mostani állapotokat persze, amivé az emberiség lezüllesztette önmagát és a környezetét. Ő paradicsomi környezetet teremtett számunkra, és tökéletes egészséget s örök életet szánt nekünk.
Az ember Isten ellen elkövetett bűne – Ádám és Éva édenkerti lázadása – vitt minket egyre és egyre távolabb Istentől, és ezért leledzünk e mai áldatlan állapotok között. Mert bizony öröklött bűnünk is van, nem „csak” az életünk során felhalmozott, megcselekedett sok álnokság.
Mivel tehát nem esetleges, véletlenszerű „evolúció” silány, cél nélküli termékei vagyunk, hanem átgondolt alkotások, szeretetteljesen megformált teremtmények, ezért egyértelmű a válasz a címben feltett kérdésre: nem tehetünk meg akármit, mert Teremtőnknek el kell számolnunk Tőle kapott életünkkel, életerőnkkel, időnkkel: mire és hogyan használtuk azt.
Pál apostol így foglalta össze a legfontosabb teendőket egy Istennek tetsző élethez: „Öldököljétek meg azért tagjaitokban azt, ami földi: a paráznaságot, tisztátalanságot, bűnös szenvedélyt, gonosz kívánságot és a telhetetlenséget, amely bálványimádás. Ezek miatt jön el az Isten haragja.” (Kolossé 3:5-6)
Tehát aki a Jézus Urunk által kijelölt „keskeny úton” akar járni, aki Istennek tetsző életet kíván élni, annak a földi és testi kívánságokat el kell fojtania magában: nem követhet el paráznaságot (ebbe a kategóriába tartozik minden nemi aktivitás, ami házasságon kívül történik), nem lehet bűnös, tisztátalan, alantas szenvedélyek rabja, és nem lehet telhetetlen, mohó, mert az mind bálványimádás.
Mert bizony a bálványimádás most, e jelenlegi világunkban is zajlik! Manapság nem Molok, Bál, Istár vagy Artemisz előtt hajbókolnak az emberek, viszont idejük java részét teljes mértékben lefoglalja az anyagiak megszerzése, majd az utazgatás, a hedonista dőzsölés, vagy otthon a tévé képernyője, mely szintén modern korunk egyik bálványa.
Mert mi is a bálvány a Biblia értelmezése szerint? Minden olyan dolog, amelyet nagyon szeretünk, amiért odavagyunk, melyet „imádunk” – Isten, Teremtőnk imádata helyett! Minden lehet bálvány, ami közénk és Teremtőnk közé ékelődött, ezáltal akadályozva azt, hogy Istenre szánjunk időt, hogy az Ő Szavát olvassuk, hogy Hozzá szóljunk, hogy segítséget, erőt, útmutatást Tőle kérjünk, s hogy parancsolatait megtarthassuk.
Ha valaki azt hozza fel kifogásnak, hogy nincs ideje a Bibliát olvasni, de naponta három-négy órát a tévé képernyője előtt ül, akkor a helyzet az, hogy lenne ideje a Bibliát olvasni, viszont a tévé, a Netflix, az agymosó, silány műsorok lettek a bálványai, mert inkább azokat isteníti, inkább azokra szánja idejét, mint Isten Szavára. Ha valaki azt hozza fel kifogásnak, hogy a nap végén már nagyon fáradt, mert olyan sokat kell dolgoznia, hogy este már nem bír olvasni, akkor az ilyen embernek a pénz a bálványa, mert a pénz megszerzésének oltárán feláldozza a lelki épülését és Istennel való kapcsolatát.
János apostol így fogalmazott e téma kapcsán: „Ne szeressétek a világot, sem azt, ami ebben a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete, mert minden, ami a világon van: a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet kevélysége, ez nem az Atyától, hanem a világtól van. Ez a világ elmúlik, és elmúlik a kívánsága is. De aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.” (1János 2:15-16)
A pontos megértés végett hozzá kell fűzni, hogy természetesen János e szavai nem arra sarkallnak minket, hogy ne szeressük a természetet vagy embertársainkat vagy az élet szépségeit, hiszen a teremtett világ Isten adománya számunkra! Itt az a helyzet van kiélezve, amikor az ember jobban szereti e múló világ sátáni szellemiségét Istennél.
Erre a hatalmas király, az Újbabiloni Birodalom rettenthetetlen uralkodója, Nabukodonozor is rájött. Eleinte azt hitte, hogy övé a világ, övé minden hatalom, övé minden kincs, minden nemzet e föld felszínén, hiszen Isten jóváhagyásával hatalmas király lehetett. Gőgjét azonban megtörte az az időszak, amikor vadállati szintre süllyedve, karmokat növesztve füvet legelt. Ez a megalázó helyzet észhez térítette. Ezt írta megtérése után: „Most azért én, Nabukodonozor, dicsérem, magasztalom és dicsőítem a Mennyei Királyt: mert minden cselekedete igazság, és az ő utai ítélet, és azokat, akik kevélységben járnak, megalázhatja.” (Dániel 4:37)
Nekünk egyikünknek sincs akkora hatalmunk, erőnk és gazdagságunk, mint Nabukodonozornak volt. Mégis mily kevélyen istentagadó tud lenni az ember! És bizony sokan életük végéig nem térnek jobb belátásra.
Pedig Isten parancsolatait megtartani nem nehéz, és rendkívüli örömmel jár: a jó lelkiismeret és Isten szolgálatának semmihez nem fogható örömével. Ennek az állapotnak az elérésére törekedjünk életünkben! A folyamat a következő: keressük Istent, olvassuk a Szavát, mert aki őszintén keresi Őt, annak engedi magát megtalálni! Ezt tanácsolta nekünk Jézus Urunk is: „Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek.” A „mindezek” azt jelenti, hogy minden, ami emberi létünkhöz szükséges.
Bánjuk meg bűneinket előtte töredelmesen, fogadjuk el Jézust, a mi Megváltónkat életünk Urának, s kérjük az Ő vezetését életünkre.
Ha ezt megtesszük, van reményünk az újjászületés csodájának megtapasztalására. Az újjászületés pedig nélkülözhetetlen az Istennel való kapcsolathoz.
Ha e lelki újjászületésünk megtörtént – mely életünk legfontosabb napja lesz –, akkor kezdődhet a megszentelődésünk, mely azt jelenti, hogy Isten útján járva egyre több sallangot, hamis dogmát, rossz szokást és bűnös cselekedetet hagyunk el, egyre jobban megismerjük Isten akaratát életünkre nézve, s egyre tisztábban járunk Istenünkkel. Ez egy életre szóló csodálatos tisztulási, fejlődési folyamat, amelyben a Szentlélek jelenléte segít minket, mert minderre egyedül képtelenek lennénk. A Szentlélek jelenlétét pedig az újjászületésünkkor kapjuk meg az Atyától, Jézus Urunk közvetítésével. Az ember számára nincs nemesebb és magasztosabb cél, mint ennek az Isten-közeli állapotnak az elérése.
Kívánom, hogy a kedves olvasó is megtapasztalja ezt élete során! De ezt akarni kell, erre törekedni kell, ez erőfeszítést kíván.
Kérem tekintse meg kisfilmjeimet YouTube-csatornámon, melyek a Biblia alapján választ adnak emberi létünk legfontosabb kérdéseire, és útbaigazítanak az ügyben, hogyan éljük mindennapjainkat Isten akarata szerint. YouTube-csatornám címe: „A hit próbája: a mindennapok”.
(Cúth Katalin/Felvidék.ma)
