Kassán a tavalyi év folyamán állványzatot állítottak az egykori nemesi konviktus (egyházi, bentlakásos nemesi diákotthon, Fő utca 91.) épülete elé. Megkezdődött a kapuzatának helyreállítása. Ennek nagyon megörültem, mert a homlokzati címerpajzs már nagyon lepusztult. Amikor Kassára jöttem 1972-ben, még jól látható volt, de azután a homokkőből készült faragást az idő vasfoga nagyon kikezdte.
Az épület, melyben a nemesi konviktus működött, Konszky Gáspárné, Balassa Zsuzsanna létesítette. A róla készült festményt Thewrewk József ismertette a sajtóban 1843-ban (l. a képet!).
Akkor a kékkői Balassa-kastélyban állt. „Balassa Zsuzsanna életnagyságban, magyar díszöltözetben ábrázoltatik; fejét, nyakát keleti gyöngyök ékesítik, melyeket ő méltó joggal hordhatott, mivel a közjó koronája legelső gyöngyéből, növelési [nevelési] s tanítási közintézetről, tettlegesen gondoskodék.”
A képen feliratos alapítólevelét tartja a kezében: „Generosa ac magnifica d[omi]na Susanna Balassa, convictus nobilium Cassoviensis fundatrix, a[nno] 1647.” (Bőkezű és nagyszerű Balassa Zsuzsanna asszony, a kassai nemesi konviktus alapítónője, az 1647. évben)
Annyi tudható, hogy az 1870-es években Balassa István (1845–1895) Kékkőről alsóhrabóci kastélyába (Zemplén) vitette át a családi képtárat és a levéltárat. Szentmártoni Szabó Géza úgy tudja, a kép 1945-ben eltűnt. Wick Béla 1941-ben azt állítja, a kassai konviktus ebédlőjében Zsuzsanna asszony életnagyságú képe lógott a falon. Hogy jelenleg hol található, nem tudjuk. Ugyanarról a képről lenne szó, vagy sem? Ez további kutatásokat igényel.
Az épületen latin felirat volt olvasható: „Fundavit / Pia Adulecentium Cura / I(llustrissi)ma D(omi)na Susan Balassa 165Z” (Alapította / az ifjúság szeretetteljes gondozására / a legkegyesebb úrnő Balassa Zsuzsanna 1657). A fémre írt feliratot azonban nem állították helyre. Így: az ifjúság szeretetteljes gondozásárról szóló rész hiányzik.
Balassa Zsuzsanna apja gyarmati II. Balassa Menyhért és anyja laki Bakith Margit volt. Testvére pedig Ferenc és Péter. Az utóbbi amikor megnősült, áttért a katolikus vallásra. Erzsébet is áttért valamikor? Erről hallgatnak a források. Előbb Hetesi Pethe II. Györgyhöz ment férjhez, akit Bethlen Gábor fejedelem első hadjárata alkalmával letartóztatott és megfosztotta birtokaitól. Majd Konszky Gáspár neje lett és a jezsuiták nagy támogatójaként vált közismertté. Második férjéről csak annyit tudunk, hogy annak apja, szentdomonkosi és konscsinai Konszky Mihály katonai érdemek nyomán báróságra emelkedett horvát főrangú család tagja volt, aki királyi tanácsosi rangot szerzett (1625. december 15.). Gáspár III. Ferdinánd magyar királlyá választását követően nyerte el szintén a királyi tanácsosi címet, valamint aranysarkantyús vitéz lett. Zsuzsannát 1636-ban vezette oltárhoz, de az asszony 1645-ben már ismét özvegy volt.
Nem érdektelen, hogy Zsuzsanna első házasságából származó leánya, Hetesi Pethe Rozina első férje Jakusith Imre, Jakusith György egri püspök testvére volt, majd megözvegyülése után panaszi Pázmány Miklóssal, Pázmány Péter érsek, jezsuita szerzetes unokaöcsével kötött házasságot.
A jezsuita Spangár András krónikája szerint „Balassa Zsuzsanna is, ama istenfélő és bölcs asszonyság, istenes rendeléséből kezdődik ugyan Kassán a nemes ifjak convictusa a páter jezsuiták gondviselése alatt. Mely Balassa Zsuzsanna már 1647. esztendőben [január 11-én], Pozsonyban, gróf Dráskovich János, az ország palatínusa színe előtt bizonyos somma pénzt, testamentom formán rendelt volna, oly szándékkal, hogy Ungvárt ilyen convictus állíttatnék fel. De Lippai György, az esztergomi érsek, azon fundatiót [alapítványt] Kassára vitte azon fundáló asszonynak akaratjából.”
Tehát az asszony először Ungvárott akart diákotthont alapítani, de azután meggondolta magát és Kassára helyeztette. Ennek okáról nincs tudomásunk.
A pozsonyi káptalan hiteleshelyi levéltárának 40. számú protokollumkötetében található végrendelet a kanonokok által készített másolat. Ez csak előzménye lehetett az eredeti és feltehetően Balassa Zsuzsanna által is jóváhagyott változatnak, ugyanakkor az iratot a pozsonyi káptalan két kanonokja – Mohácsy Gergely és Köszöghy Menyhért – 1650. május 10-én hitelesítette a végrendelkező szándéka szerint. Így annak végén nem szerepel aláírása és pecsétje.
Zsuzsanna asszony terjedelmes, tehát részletes végrendeletet íratott, melyből kiderül, a korszak gazdag asszonya volt. Ingó és ingatlan vagyonáról, zálogbirtokairól, ékszereiről, bútorairól, fegyvereiről, egyéb értéktárgyairól rendelkezett.
A konviktusra vonatkozó részt idézzük a bevezető szöveggel együtt. Ezt tarthatta a legfontosabbnak, mert az elején tette közzé.
„Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek neviben. Amen. Én Gyarmathy Balassa Susanna, előttem viselvén mind az halandóságnak bizonyos voltát, mind pedig az halál órájának bizontalanságát, nyomorult bűnös lelkemet az Szeplőtelen Szűz Anyának esedezése által az én édes Jésusom keziben ajánlván, testemet pedig az ő Anyjának, az Földnek, az én kevés javacskáimrul [!], melyek engemet magamat, és az én szabad dispositiómat nézik [rendelkezésemre állnak], teszek ilyen és kiválképpen kegyes dolgokra nézendő testamentomot.
Elsőben. Egy Seminariumnak fundatiójára [alapítására] hagyok harmincezer forintot, mely Ruzt [Ruszt] városán volt; mely seminarium mentül hamarabb fundáltassék legjobb és alkolmatosabb helyen, melyben nem mások, hanem mind nemes ifjak tartassanak, egyaránt lutheránusok és calvenisták is az catolicusokkal együtt, mely seminariumnak gondviselése legyen az páter jesuiták mellett, kik azon nemes ifjakat táplálják, és az kik közülök oly igyefogyottak volnának, hogy magokat nem ruházhatnák, azokat ruházzák is, és kiválképpen az istenfélelemben és catolica religióban gyarapítsák és neveljék űket, kik semmi bizonyos állapatra ne kénszeríttessenek, hanem kinek-kinek Isten vezérlésébül az minemű állapatra hajlandósága és hivatalja leszen szabadosan, arra léphessen tanusága után, csak hogy igyefogyott hazánkban szaporodjék az tudós nemesség, mely seminariumra immár ennek előtte is az Bechy Lanthauzon [bécsi Landhaus: az alsó-ausztriai tartomány székhely épülete] lévő huszonkétezer forintomat fassióm [adóbevallásom] által rendeltem, és teszen éppen ezen fundatióra rendeltetett summa ötvenkétezer forintot; mivel pedig igen felesen azon seminariumban nem lehetnek, az pater jesuiták discretiójára [belátására] hagyom, kiket vegyenek be és kiket ne; annakfelette az bevett ifjak közül is, magok rendetlen viseleseért kiket vethessenek ki, és kiket mennyi ideig tartsanak benn, mindazonáltal ezen seminariumnak administrálása legyen dependenter [függjön] esztergami érsek uramtul őnagyságátul az páter jesuiták mellett. Az megnevezett harmincezer forintot pedig, ha én éltemben jószágra nem adhatom, holtom után mindjárást adattassék jószágra, és annak jövedelmibül perpetuis temporibus [örök időkre] tartassanak az alumnusok [öregdiákok]; kétezer forintját az pénznek fordítsák seminariumnak való házra, az több summa éppen maradjon táplálásokra. Mindaddig pedig testamentariusim bizonyos helyen sub fideli manu [hűséges kéz alatt] tartsák az pénzt, és senkinek ki ne adják, valamíg arra való jószág, az melyre kiadhassák, nem találkozik. Ezen dispositióm [rendelkezésem] pedig maradjon megmásolhatatlanképpen és senki ezzel külömben ne dispensálhasson [rendelkezhessen].”
Első pillantásra nagyvonalúnak tűnik, hogy Zsuzsanna asszony a protestánsokat is felvételre ajánlotta, de azután megköveteli, hogy katolikus szellemben neveljék őket, de erőszakot ne alkalmazzanak.
A jezsuiták, akikre az iskolát bízta, éppen a protestánsok ellen léptek föl a legélesebben. Hiszen a rendnek az volt a célja, hogy visszaszorítsa a protestáns „eretnekséget”. Ezt az intézményt az ellenreformáció fontos bástyájaként tartották számon. Azt viszont el kell ismernünk, hogy a műveltség terjesztését óhajtotta. Ez mindenképpen nemes törekvésre vall.
Az asszony valamikor 1650 után hunyt el.
Lippay György hercegprímás a kassai jezsuiták vezetésére bízta az intézményt, akik azt 1657. szeptember 30-án meg is nyitották. A bécsi udvar itt taníttatta Bercsényi Lászlót (1702–04), akiből később Franciaország marsallja lett. Ő megszökött Kassáról. II. Rákóczi Ferenc fejedelem itt taníttatta azokat a fiatalokat a saját költségén, akiknek apjai az ő csatáiban estek el.
1759-ben az épület leégett. Felújítása után nyerte el jelenlegi klasszicista-barokk homlokzatát. A jezsuita rend felszámolását követően 1773-ban világi papok irányították. Majd egy időben működése szünetelt (1784–98). Később a premontreiek vették át. 1811–35 között itt működött a premontrei gimnázium. 1849-ben katonai kórház létesült benne. Itt kezelték a kolerában megbetegedett cári katonákat. 1858-tól 1882-ig állami reáliskolai célokat szolgált. 1886. október 4-től ismét konviktus lett az államfordulatig. 1919–1938 között világi papok vezetése mellett szlovák konviktus otthona. 1939-ben visszatért a premontrei rend irányítása alá, miután Kassa visszatért. Hogy közvetlenül 1945 után mi történt, nem tudni. 1950-ben az egyháztól az épületet elkobozták és középiskolai internátust létesítettek benne. Egy időben itt laktak a magyar iskolák diákjai is. Titokban megünnepelték március 15-ét. 1989-ben az egyház visszakapta az épületet. 1994 óta a Borromei Szt. Károly Teológiai Szeminárium otthona. II. János Pál pápa kassai látogatása alkalmával itt pihent meg 1995. július 2-án, amire emléktábla emlékeztet.
A felújított címerpajzs a kapuzat fölött található. Három címert egyesít. Felül a jezsuitáké az IHS felirattal.
Ezt többféleképpen is lehet magyarázni. Leggyakrabban Iesus Hominum Salvator-ként oldják föl, azaz: Jézus az emberek üdvözítője. Legnagyobb részét a magyar címer foglalja el, alul a Balassák címere, melyben bölényfej látható hatágú aranycsillaggal. Ezt azzal magyarázzák, hogy a család egyik tagja részt vett a király oldalán a Besszarábia ellen vívott csatában és ennek emlékére került volna a címerállat csillagostul a Balassák címerébe, hiszen ennek az országnak a címerében szintén ez szerepel. A címert egy farkába harapó sárkány keretezi. Ez azt jelképezi, hogy a Balassák a Sárkány Lovagrend tagjai voltak, melyet Luxemburgi Zsigmond alapított (1408).
Most tehát eredeti szépségében láthatjuk, viszont valamikor Kir. Konvitkus felirat volt olvasható felette, mára ebből Konvikt lett. A címer azért őrzi a hamisítatlan múltat. Vegyünk példát róla!
Felhasznált irodalom:
Bauer György: És múltak a századok…, Magyar Polgári Klub, Kassa 2008
Gašpar, Ján: Košice – Pohľady do histórie mesta I., Region Poprad 2011
Martí Tibor: Végrendeletek a pozsonyi káptalan hiteleshelyi levéltárából, Tőrös János magyar kamarai tanácsos és Konszky Gáspárné Balassa Zsuzsanna végrendeletei, LYMBUS, Magyarságtudományi Forrásközlemények 2019, 205-247., Lymbus 2019. (mtak.hu)
Schermann Szilárd: Kassa és a kassai hegyek kalauza, MKE, Bp. 1944
Szentmártoni Szabó Géza: Balassa Menyhárt, Balassa II. András és Balassa Zsuzsanna lappangó portréi, 00004_301.pdf (oszk.hu)
Wick Béla: Kassa története és műemlékei, WIKO, Kassa 1941
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
