Ernst Hochberger 1927-ben született, 2021-ben a Hessen tartományban levő Sinn-ben hunyt el. Szlovákia egyik legjobb ismerői közé tartozott.
A Szlovákiában megjelenő Karpatenblatt-ban dr. Ondrej Pöss emlékezett meg róla, mint Szlovákia egyik legkiválóbb ismerőjéről és kulturális egyesületek támogatójáról.
A Hochberger család és kiterjedt rokonsága a Monarchiában csaknem mindenütt megtalálható volt.
Ernst Csehországban született 1927. május 25-én Arnau an der Elbe/Hostinné nad Labem városában, az Óriáshegyseg/Riesengebirge lábánál.
Édesapja faipari mérnökként vált híressé, nevét szinte az egész világon ismerték és becsülték. „Mister Cellulose“-t rengeteg helyre hívták, Ernst többek között ennek köszönhetően gyermekkorát Lengyelországban illetve Kanadában töltötte, többszöri Egyesült Államokban töltött nyaralásokkal.
Makovický Péter meghívására 1938-ban érkezett Rózsahegyre, ahol mint főmérnök a cellulóz-labort vezette. Később ő lett a gyár igazgatója.
Erich Opfermann-nal, a kor egyik legismertebb cellulóz-szakemberével két, ma is aktuális könyvet írt a papírgyártás gyakorlatáról, melyeket 1935-ben illetve 1936-ban adtak ki.
Az ifjú Hochberger számára az új rózsahegyi környezet nagyon sokat jelentett. Ekkor ismerte és szerette meg a Kis- és a Nagy-Fátrát, az Alacsony- és Magas-Tátrát, a Liptói-havasokat.
1938 szeptemberében lett a késmarki líceum diákja. A politikai helyzet akkor már Csehszlovákiában napról-napra változott. Az ország nemsokára szétesett.
Mindig szeretettel idézte Grósz Alfréd testnevelő tanárt, aki az 1532-ben alapított líceum kulturális életére gyakorolt hatást. Ő volt minden idők legjobb szepesi hegymászója! Vele rengeteg túrán vett részt a Szepességben, de a Liptói-havasokban is.
Döntő élménye Lőcsei Pál szárnyas oltárainak megismerése volt egy osztálykirándulás alkalmával.
Hochberger önéletrajzában többször hangsúlyozta, hogy a késmarki líceum szellemét Franz Karmazin, a szlovákiai német nácik vezetője, sem tudta befolyásolni. Befolyásolta, mert két tanárt, aki nyíltan a nagynémet befolyás ellen lépett fel, elbocsátották. Grószt – testvére Gyapay néven a bp.-i Fasori Evangélikus Gimnáziumban tanított -, és Mikolikot. Nem volt egyszerű helyzet.
1944. augusztus 27-én Hochberger édesapját szlovák partizánok 141 német társával együtt meggyilkolták.
Az összeomlás után édesanyjával Trutnovba/Trattenauba költözött. 1945/46-ban mint német nemzetiségűt a város környékére internálták és jóvátételként dolgoztatták.
1946 májusában kitelepítették Németország nyugati övezetébe. Dillenburgban (Hessen tartomány) kezdett új életet. Leérettségizett, majd 1949 és 1951 között Giessenben mérnöki diplomát szerzett (1983). 1954-ben megnősült.
Aktív mérnöki pályafutása után, 1978-1988 között óraadó tanárként Dillenburgban dolgozott az ipari iskolában, innen ment nyugdíjba.
Szlovákia egyik legjobb ismerői közé tartozott, mivel szakmai tevékenysége mellett a szlovákiai túrázásnak és a természetjárásnak szentelte idejét. Nyugdíjaztatása után pedig intenzíven foglalkozott a szlovákiai művészet- és kultúrtörténettel is. Igyekezett elfogulatlan maradni. A háromnyelvűség használatát támogatta.
Számos utazásának és tanulmányának eredményeit sok előadásban, cikkben és könyvben hasznosította. A Das große Buch der Slowakei (Szlovákia nagy könyve, Sinn 1997 – 582 oldal, 3000 szócikk) több kiadást ért meg. A kötet Karl Király rajzaival jelent meg. Ugyanúgy a híres fotóművésszel, Karol Kállay felvételeivel megjelent magyar nyelvű könyve, a Szlovákia csodái (2005) c. képeskönyv is nagy sikert aratott. Ez más nyelveken is megjelent. A Magas-Tátra (1994) c. háromkötetes kiadványa „könyvsláger” lett.
1998-ban a Szepességről, annak kulturális életéről, emlékműveiről tartott előadásomhoz Lutherstadt-Wittenbergben személyesen megjelent és gratulált.
Különös elkötelezettség jellemezte a kárpáti németek illetve Szlovákia iránt.
A Kárpáti Német Kulturális Szövetségben végzett sokéves tevékenysége – 1986-tól 2003-ig elnökként – vezetett a Karlsruhe-Durlach-i helytörténeti múzeum átalakításához. Ebben a múzeumban rengeteg német, magyar és szlovák nyelvű dokumentum, emlék látható. Sajnos a kiállítási termek számát korlátozták a szigorú tűzrendészeti előírások miatt.
Sokan emlékszünk még a Kárpáti Német Szövetség alapításának hónapjaira is vele kapcsán, akik 1990-91-ben annak bölcsőjénél álltak. De az azt követő években is minden bizonnyal azok közé tartozott, akik a leggyakrabban látogattak Szlovákiába, mindig valamilyen újabb megvalósítható ötlettel a tarsolyában. Kedves modorával és barátságos természetével sok barátot szerzett Szlovákiában.
Már 30 évvel ezelőtt vele együtt mutatta be Pöss egy pozsonyi Kárpáti Német Múzeum tervét, amely később az ő hathatós – kulturális és anyagi – támogatásával meg is valósult.
Az elmúlt évtizedekben többször volt szerencsém találkozni vele. Néhányszor Durlachban. Utolsó együttlétünkre 2017 májusában került sor Herbornban, a híres Hohe Schule-ban. Itt ünnepelte 90. születésnapját kedves feleségével, Hildével, családjával és a Kárpáti Német Szervezet képviselőivel. Az erre az alkalomra készült kiadványban rengeteg adat szerepel családjáról és rokoni kapcsolatairól.
Még 85 éves korában síelt – ahogy mondta -, ennek a sportnak a szeretetét is a Szepességből hozta magával.
Kétségtelenül a kárpáti németek vezető személyiségei közé tartozott. Egyike volt a Négy Nagynak (Isidor Lasslob, Oskar Marczy, Adalbert Haas és ő). Ezzel a kedves, intelligens emberrel való találkozások sokakban mély nyomokat hagytak. Halála olyan űrt hagyott maga után, amelyet nem csak a kárpáti németek, hanem Szlovákia számára is nagyon nehéz lesz áthidalni.
(Prof. emeritus Makovitzky József, Univ. Heidelberg és Freiburg im Breisgau / Felvidék.ma)
