Štefánik, Masaryk és Beneš portréja (Fotó: Balassa Zoltán)

Március 9-án nyílt meg az egykori Abaúj-tornai megyeházán, mely már hosszú évek óta a Kelet-szlovákiai Képtár otthona, Halász-Hradil Elemér (1875-1948) festőművész tárlata, melyen részt vettek az örökösök: Halász András és Zsuzsa is. A kassai magyarok jelentős létszámban jelentek meg a megnyitón, melyen Daniela Kačmarová zongorajátékával emelte a rendezvény ünnepélyességét.

A megnyitó a történelmi teremben zajlott. Azután, ha a tárlaton az ember megnézte Edvard Beneš portréját, eszébe juthatott a kassai kormányprogram, amelyet ebben a helyiségben hirdettek ki, mely ellentmondott az alkotmánynak. Ott „Közép-Európa legnagyobb törpéje” Štefánik és Masaryk társaságában lóg a falon. Nem messze tőlük meg Tost László, Kassa polgármesterének képe, akit a nyilasok gyilkoltak meg a világháború végén. Halász-Hradil Horthy 1938-as bevonulását kétszer is megörökítette.

A festőművész 75 éve hunyt el. Rá, mint a kassai avantgárd konzervatív irányzata alkotójára tekintenek. Ám térjünk vissza a megnyitóra. A tárlaton szereplő ismertető szerint, ezt az irányzatot még 1918 előtt alkalmazta.

Az intézmény igazgatója, Dorota Kenderová köszöntötte a tárlatlátogatókat, majd átadta a szót a kiállítás kurátorának, Miroslav Klebannak. Ő elmondta, két éve készültek erre a tárlatra. Felvették a kapcsolatot az örökösökkel, Halász Andrással és Zsuzsával. Természetesen a kapacitás korlátot szabott, de úgy is 145 alkotás kerül bemutatásra, azon felül egyéb más dokumentumok is helyet kaptak. Levelek, fényképek, iratok… A tárlat bemutatja arc- és tájképeit, szakrális és mitológiai tárgyú alkotásait, melyeket az első világháború korszaka zár. Egy bővebb monográfiát terveznek kiadni róla, kommentált vezetéseket is tartanak majd. A neten meg lehet találni idővel az egyes képekről készült ismertetéseket.

A művész hagyatéka 652 egységet ölel fel. Legértékesebb részét képezik a naplók, melyekben személyes ügyeiről, kapcsolatairól számol be. Fontos a 377 újságkivágás, mely zömmel az 1908-43 közötti időszakból származik. Sajnos, nem tüntette föl a dátumot és a lap nevét, melyben a cikk megjelent. Ezeket saját megjegyzéseivel egészítette ki. Halála után a családtagok bővítették ezt a vegyes anyagot, így az gazdag tárháza az adatoknak.

A tárlat erénye, minden kép mellett, hogy a tájékoztató szövegek három nyelven: szlovákul, magyarul és angolul vannak feltüntetve. Csak egy helyütt bántó tükörfordítás köszönt vissza. A művészek jelentős része a kassai avantgárdot művelte, amit a szlovák szakterminológia „moderneknek” nevez. Itt viszont a magyar szövegben is így jelenik meg, ami szarvashiba.

Azonban reméljük, a többnyelvű feliratok és ismertetők követendő példát jelentenek a későbbi tárlatok számára is, de hibák nélkül.

(Balassa Zoltán)