A nyolcvan éve született Kóbor Jánosról és az Omegáról beszélgettünk Török Adriennel és Török Elemérrel. Ők a dunaszerdahelyi elóKONCERT szervező iroda részéről 2004 és 2019 között 26 Omega-koncertet szerveztek Csehországban és Szlovákiában. Készségesen vállalták, hogy közösen pergetjük vissza a történteket. Most ennek a beszélgetésnek a rövidített, szerkesztett változata olvasható.
Egy idézettel kezdeném, illetve annak egy részletével. Fiatok, Török Levente 2019. december 20-án közösségi oldalán is visszaemlékezett arra, mit is jelentett Nektek Kóbor János és az Omega:
„Édesanyám és édesapám már a ’94-es nagy újraindulást is végigázták a Népstadionban. Alapiskolásként rajongva hallgattam impulzív élménybeszámolójukat a rocktörténelmi koncertről. Az özönvízszerű esőről, a hetvenezer emberről, és arról, hogy mindenki ott maradt, még ha fél órával a kezdés előtt már péppé is áztak, és már úgy nézett ki, elmarad a koncert. A következő két szuperkoncerten, kegyesebb időjárási körülmények között, 1999-ben és 2001-ben már személyesen is ott lehettem. A legszebb gimnazista emlékeim között kiemelkedő helyen szerepel mindkét felejthetetlen este. Értékformáló, meghatározó ajándékok voltak számomra. Aztán 2004-ben, Dunaszerdahelyen, a DAC stadionban elkezdődtek a közös munkák.”
Benkő László, Török Levente és Kóbor János
Fotó az elóKONCERT képarchívumából
Hogyan kezdődött ez a közös munka?
Török Adrienne: Sokat jártunk korábban is Omega-koncertekre, ahol és amikor csak lehetett, megnéztük őket. Akkor még Molnár Csaba volt a menedzserük, aki anno az Edda Műveket is menedzselte, így a koncertszervezések révén már többször dolgoztunk vele. Neki is gyakran mondtuk, hogy végre újra el kellene hozni ide az Omegát, amely 2004-ben Napot, hoztam, csillagot címmel Magyarországon koncertturnéra indult. A turné csúcspontját a Puskás Ferenc Stadionba (korábbi nevén Népstadion) tervezték. Meckyék eleinte nem voltak meggyőződve arról, hogy külföldön is olyan nagy rajongás várja őket, mint odahaza, ám miután rákérdeztem, hogy nem volna-e jó a budapesti koncert előtt egy dunaszerdahelyi főpróba, végül igent mondtak. Ezután elkezdődött a megfeszített munka, hiszen egy Omega-koncert világszínvonalú hang-, fény- és lézertechnikát igényel, ugyanez vonatkozik a színpadra is. Pázmány Péter volt a polgármester, a városvezetés támogatta a koncertet, rendelkezésünkre bocsátották a stadiont. Csodálatos este volt, a közönség fantasztikus élményben részesült, én pedig személyes sikerként élhettem meg, hogy újraindítottuk az Omega külföldi koncertjeinek sorozatát. Az, hogy Dunaszerdahelyen több ezer rajongó éljenezte az Omegát, bizonyára lökést adott a zenekarnak.
Török Elemér: Adrienne fanatikus Omega-rajongó volt világéletében, ezt ő harcolta ki. A koncert előtt mutattam a zenekar tagjainak a külföldről – Csehországból és Lengyelországból – is érkezett parkoló autóbuszokat, hogy mennyire és mennyien várják őket. Egy örömkoncert volt Dunaszerdahelyen.
Török Elemér, Kóbor János, Török Adrienne
(Fotó: Az elóKONCERT képarchívumából)
Adrienne: Szomorú dolog viszont, hogy mi szerveztük az Omega utolsó külföldi koncertjét is, ez Vágsellyén volt 2019. november 5-én. Az egy erős év volt, az Omegával öt koncertünk volt. Persze akkor még bíztunk a további közös munkában, a Testamentum-koncertek folytatásában, de azt a világjárvány, majd a ma is hihetetlennek tűnő gyászhírek meghiúsították.
Kóbor Jánost az Omega frontembereként ismertük meg. Ti röviden hogyan jellemeznétek a szerepét?
Adrienne: Pótolhatatlan.
Elemér: Ahogy Freddie Mercury-t sem lehet pótolni a Queen-ben.
Hogyan jött létre egy-egy Omega-koncert a Ti szervezésetekben?
Adrienne: Kapcsolatba léptünk a menedzserrel, Molnár Csaba után Trunkos András lett az. Az egyeztetés után Mecky rendszeresen eljött terepszemlére. Voltak sajtótájékoztatóink is, amelyeken részt vett Ő is, majd következett a rendezvényhez kapcsolódó további feladatok elvégzése.
Elemér: Emlékszem, amikor kivittük őt a Kecső Arénába, Kóbor János körülnézett, majd azt mondta, hogy ez őt a legendás Woodstock fesztivál helyszínére emlékezteti. Szervezési szempontból teljesen más feladat a szabadtéri előadás, vagy ha stadion, jégcsarnok vagy templom a helyszín. Az Omegával mindegyiket kipróbáltuk.
Omega-koncert Nyitrán, 2011-ben az elóKONCERT szervezésében (Fotó: Oriskó Norbert/Felvidék.ma)
Valóban nem sok együttes mondhatja el, hogy templomokban is koncertezhetnek. Ez hogy sikerült az Omegának, és mik a Ti tapasztalataitok?
Elemér: Benkő Laci mesélte nekem, hogy még 2013-ban játszottak Moszkvában több ezer néző előtt. Az első sorokban kizárólag ortodox pópák ültek. A koncertet követő napon az Omega tagjai átvették a legmagasabb ortodox egyházi kitüntetést, a Romanov-díjat, mégpedig azért, mert számukra a ’70-es években, a legkeményebb brezsnyevi éra alatt ők voltak a Szovjetunióban a szabadság szimbólumai a zenéjükkel, a hosszú hajukkal. (Ezt a kitüntetést is olyan becsben tartotta Kóbor János, mint a Kossuth-díjat.) Ennek híre ment egyházi körökben is, egész Európában. És amikor elkezdődött az Omega Oratórium koncertsorozat, megnyíltak előttünk Európa legnagyobb katedrálisai is. A templomi fellépések közül mi a kassai Szent Erzsébet-dómban és a kitűnő akusztikával rendelkező rimaszombati református templomban szerveztünk Omega-koncertet. Bevallom, a kassai dómban a délelőtti próbán még én is izgultam, mert amikor először megszólaltak a hangfalak, még csengett-bongott a dóm. A technikusaik, keverőik azonban profi munkát végeztek, a délutáni próbán és az esti koncerten már gyönyörűen szólt minden.
Adrienne: A koncert 2015. október 29-én volt, véletlenül éppen II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelmünk újratemetésének évfordulóján. Nagy port kavart ez az esemény. Kassára egyébként a következő években is visszatértünk, 2016 és 2017 decemberében a Steel Arénában voltak zsúfolt, telt házas Omega-koncertjeink.
Milyenek a csehországi tapasztalataitok az általatok szervezett Omega-koncertek terén?
Adrienne: Jártunk velük többek között Prágában (itt háromszor), Zlínben, Karlovy Varyban, Třinecben és Pardubicén, ezekhez szintén rengeteg szép emlékünk fűződik, szerencsére a közönségnek és az Omega tagjainak is.
Elemér: Karlovy Varyban az Olympic volt az előzenekar. A cseh közönség magyarul énekelte az Omega slágereit. Úgy, hogy nem is tudtak magyarul! Igaz, akárhol koncerteztek a világon, ez mindenütt így volt. Csehországban is nagy tisztelet övezte az Omegát, hiszen a szocializmus idején volt, amikor Csehszlovákiában erősen korlátozták a rockzenét, de hasonló volt a helyzet a többi keleti szocialista országban is, kivéve Magyarországot, ahol megvásárolhatóak voltak a nyugati együttesek lemezei is. Ilyen körülmények között a rockzenére vágyók a prágai Magyar Kultúrában beszerezhették az LGT vagy az Omega lemezeit, és rongyosra hallgathatták azokat.
Ha valaki felkeresi a honlapotokat – elérhetősége: elokoncert.sk –, a koncertkínálatot böngészve most is találkozik az Omega nevével, pontosabban az Omega Revival névvel. Mit kell róluk tudni?
Adrienne: Az Omega Revival emlékzenekar az Omega számait játssza, Kóbor János is látta és hallotta őket, és nagy elismeréssel nyilatkozott az előadásukról. Az Omega és az Omega Revival frontemberei, azaz Kóbor János és Ján Boledovič között számos érdekes párhuzam van, nemcsak a hasonló hajkorona miatt. Az emlékzenekar ma nyolc tagból áll, kiváló zenészek, és a hangzás is teljesen az Omegára emlékeztet. Ha őket hallgatom, becsukom a szemem, és akkor valóban Mecky hangját vélem hallani. Abszolút hitelesen játsszák az Omegát, ráadásul ezt Kóbor is megerősítette. Egyre nagyobb az érdeklődés a koncertjeik iránt.
Mit jelent számotokra, hogy az Omegával dolgoztatok együtt?
Elemér: Az Omega a világszínvonalat jelenti. Ezt egyébként még az Egyesült Államokban is tapasztaltam, amikor Galán Géza barátomnál járva Atlantában felkerestük a zeneboltot, és szinte minden Omega-lemez kapható volt ott. A zenei világszínvonal mellett az Omega emberségből is kiemelkedőt nyújtott. A diktatúra idején Magyarországon is voltak olyan zenekarok, akiknek a rendszer nem akart fellépési lehetőséget adni, nekik is segítettek. 1979-ben ott voltam azon a Kisstadionban tartott koncerten, amelyen a Hobo Blues Band volt az előzenekaruk. Ez az együttes a „fekete bárányok” közé tartozott, ahogy a P. Mobil és a Beatrice is, ez utóbbival is együtt koncertezett az Omega.
Adrienne: Nagyon megtisztelő volt velük együtt dolgozni. A mai napig büszkék vagyunk erre az együttműködésre.
Köszönöm a beszélgetést.
Oriskó Norbert, Felvidék.ma
Kapcsolódó cikkek:
