Földön járva, táncot ropva

Ha eljön a május, eljön az utolsó Szitakötős projektnap ideje, amihez minden évben szervesen kapcsolódik a Boldogságóra mozgásos témája. Ezt a hagyományt folytatva került megszervezésre május utolsó csütörtökjén a Földön járva, táncot ropva címet viselő projektnap az Ógyallai Speciális Alapiskolában.

A tanítási napot két tematikus részre osztottuk, az első felében a Szitakötő kiadvány 62. számához kapcsolódó feladatoké volt a szerep, míg a második részben a szórakoztató mozgásos feladatok nevettették meg a gyerekeket.

A kíváncsi gyermekek folyóiratának 62. száma a föld – Föld témájához kapcsolódott színvonalas mesékkel, versekkel, tudományos cikkekel. Heteken keresztül rendszeresen foglalkoztunk a kiadvány írásaival, elolvastuk az összes verset, mesét, sőt ezeket hangos formátumban meg is hallgatták a gyerekek. A tudományos cikkeket olvasás után jó alaposan megvitattuk, rövid, a témákhoz kapcsolódó videókat néztünk meg, valamint megkerestük a tananyaghoz való kapcsolódási pontokat, így az oktatás szerves részévé váltak a tartalmas írások. Miután az egész kiadvány barátunkká vált, eljött az idő, hogy feldolgozzuk a témát egy kreatív nap keretében.

Bemelegítésként közösen megtekintettük az Albert mondja a természet jobban tudja – A Föld élő című részét, mely IDE kattintva tekinthető meg. A rajzfilm tartalmát megbeszélve, megvitatva, kezdetét vette a már nagyon várt kézműves tevékenység. Agyagozás, homokba rajzolás, kavicsfestés, mini sziklakert alkotás, kavicskép készítése szerepelt a tervezett programban. Mariska néni vezetésével a gyerekek megismerkedtek az agyaggal, annak tulajdonságaival. Először mindenki megtapogatta, megnyomogatta a kezébe kapott darabot, majd golyókat formáltak belőle. A golyókból kis poharat formáztak, kígyót sodortak, a kígyóból csigát tekertek, miközben közösen elénekelték a Csiga biga gyere ki kezdetű gyerekdalt. A csiga tekerés közben felidézték azt a napot, amikor Kitti néni otthonról elhozta és mindenkinek megmutatta az afrikai óriás csigáit, amiket a bátrabbak a kezükbe is vehettek. Jót nevettek azon, hogy pont akkor Sofinak kakaós csiga volt a tízóraija. Ez is csiga, az is csiga.

A csigát újra összegyúrva az agyagból kisegér alakult, apró vagy nagyobb füllel, pisze esetleg jó nagy orral, kinek hogyan sikerült. Az egérhadsereg megalkotása után nedves homokba rajzoltak a gyerekek különböző ábrákat: szíveket, virágokat, betűket, irka firkákat. Kinek szebb lett, kinek jobb lett, maga az alkotás volt a fontos, amiben lelkesen bekapcsolódtak a gyerekek. Az agyagozás és a homokba rajzolás után egy kicsit takarítani kellett, mert a kavics festés, kavicskép alkotás tiszta padokat igényelt. A pár nappal korábban közösen gyűjtött és megmosott kisebb és nagyobb kavicsok életre keltek az igyekvő kezek alatt. A festésnek, rajzolásnak köszönhetően lettek: bárányok, virágok, kaktuszok, zászlók, szívek, napocskák, katicák. A megfestett kavicsok egy külön padra kerültek, ahol már pihentek az addig elkészült alkotások. Míg a festék száradt a kavicsokon a gyerekek megalkottak két kavicsképet: egy kavics szitakötőt, valamint egy kavics pitypangot. Sokan rácsodálkoztak, hogy milyen csodás dolgokat lehet létrehozni a sokszor csak elrúgott kövekből.

Amikor megszáradt a festék a köveken, akkor közösen készítették el a tanulók egy cserép alátétet, nedves homokot, festett köveket, agyag egeret felhasználva a miniatűr élő, de mégis élettelen sziklakertet, hisz a kaktuszok, katica, virág, egér mindegyike kőből vagy agyagból született meg.

Az első rész végéhez érve minden alkotás a külön padra került, ahol a tanítási év végéig kiállításként megtekinthető. Rövid szünet következett, majd az udvaron folytatódott a nap programja a Boldogságóra mozgásos részével.

Mindenki örömére kellemes meleg napsütés volt, amikor táncolni, sportolni lehetett a friss levegőn. A zenés bemelegítést Katika néni tartotta, majd a tanító nénik egy akadálypályát állítottak össze a gyerekek részére. (Amíg az akadálypálya készült, addig meglestük a komposztáló tartalmát.) Volt itt görbén járás ugrókötél mellett, padon csúszás labdával, ugrabugra, karikás járás, gólyalépés padok között. A pálya teljesítéséhez nem a gyorsaság, hanem a pontosság kellett. Nem egymás ellen versenyeztek a gyerekek, hanem mindenki saját magával küzdött meg. A nagyon kicsik sok segítséget igényeltek, hogy egy-egy részt meg tudjanak csinálni. A nagyobbak gyorsak akartak lenni, de amikor az elgurult labda után kellett gyalogolni sokadszor is, akkor kissé morcossá váltak. Azt gondolná az ember, páros lábbal beleugrani a kijelölt részekbe nagyon egyszerű, de pont bele és pont páros lábbal, hát volt akinek elsőre gondot okozott.

Szépen sorba, egymás után teljesítették a pályát, először csak próbaképpen, másodszor már feladatként. Annak ellenére, hogy szó sem volt versenyről, mindenki nagy hangon biztatta az éppen a pályán haladót, ami azt eredményezte, hogy néha bizony kicsit csillapítani kellett a nagy hangorkánt. Talán azt hihették páran, hogy a nagy kiabálás elősegíti a pontosságot. Pedig nem. Az időkeret lehetővé tette az ismétlést, így a pályát harmadszor is teljesíteni lehetett, na ekkor már szinte rutinosak voltak a gyerkőcök. Mindenki nagyon lelkes és ügyes volt, látni lehetett, hogy már van egy kis gyakorlatuk a feladatok végrehajtásában.

Táncos percek kezdték és zárták a mozgásos részt. Katika néni választása erre a napra a Vidám Manók Együttes – Pingvin dalára esett, aminek ritmusa és szövege nagyon jó hangulatot teremtett. A gyerekek kör alakban hullahopp karikákat raktak le, ez jelölte a táncteret. Az egyszerű, de mégis figyelmet igénylő koreográfiát zene nélkül, részletekben megtanulták, majd zenével is elpróbálták. A gyakorlás után következhetett a produkció, a gyerekek már zenével és énekelve mutatták be, mit is tanultak. Volt sok nevetés, nagy kacagások, amikor nem ugrottak időben a következő karikába és összetorlódtak. Vagy amikor a nagy iparkodásban összekeverték a jobb és bal lábat, előre léptek a hátra helyett. Senki nem várta el, hogy a produkció tökéletes legyen, a mozgás és a jókedv volt a fontos. A mozgásos májusban minden napra jut pár perc tánc vagy zenés torna, testnevelésórákon pedig sok eltérő kialakítású akadálypályán haladhatnak végig, hol egyénileg, hol csapatban, időre versenyezve vagy pontosságra törekedve. A napi rendszerességen van a hangsúly, mert a mozgás magával hozza a boldogságot is.

Ennek a napnak a végén teljesen kimerülve, de mégis energikusan köszöntek el az iskolától a gyerekek, miközben magukkal vitték a szép élményeket, az alkotás örömét, a mozgás szabadságát.

(Bathó Sylvia pedagógus)