A lévai Szent Mihály arkangyal-templom (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma, arhcív)

Az egykori Bars vármegyei város, jelenlegi járási székhely az utóbbi közel száz esztendőben alaposan megváltozott. Az erős magyar közösség lakta polgári kisváros az ipari fejlődést kísérő betelepítés révén szlovák többségű nagyvárossá vált.

A szocializmus modernizálásnak sajnos áldozatául esett a polgári légkör, a történelmi múlt épített örökségének jelentős része.

Ám a város központja, a Hősök tere, s annak közvetlen környezete máig mutatja az egykori Léva örökségét.

Egy kellemes kora tavaszi délutánon könnyedén bejárható a történelmi központ. A Barsi Múzeum belső udvarán ma is büszkén áll a sokat próbált lévai vár romja. A 2010-es évek elején felújított kálvária szintén idézi a múltat. Szép kerámiastációit a városhoz is kötődő, Ipolyságon élő és alkotó Kutak Adrienn készítette.

A Kálvária-domb tövében áll a tanítóképző impozáns négyszintes szecessziós épülete, mely 1910 óta szolgálja az oktatást. Falai között több évtizeden keresztül oktattak magyar óvódapedagógusokat és nevelőket is.

Tovább haladva a Hősök terére érkezve nézhetünk szét. Az itteni épületek jelentős része a polgárosodás időszakában épült. A Baross-házban egykoron bank működött, gyógyszertárnak is helyt ad a mai napig is. Egykoron itt tevékenykedett a híres és elismert Alt Ernő, aki a lévai múzeumban megalapította az ország első patikamúzeumát. A tér sarkán áll az egykori Denk, később Oroszlán Szálló, mely annak idején számos közéleti és kulturális eseménynek adott otthont.

A tér déli részén tetszetős házak sora látható, a vörös tetős tornyos Klein-ház, a városháza háromszintes épülete, a Kálvin-udvar.  A tér oldalán a Jozefcsek-ház, valamint a ma már szállodaként működő Knapp-ház emelkedik.

Alig pár száz méterre a főtértől találjuk az egyházi épületek sorát. A barokk stílusú Szent Mihály arkangyal-templom főhomlokzatán Szent László egész alakos szobra figyeli a táját. A katolikus templommal átellenben az egytornyú református templom máig hirdeti a város magyar közösségének a létét. A templom előtt kialakított kis parkban a reformáció 500. évfordulója alkalmából különös emlékkövet helyeztek el a járólapba építve. Az ellenreformáció idején gályarabságra ítélt református lelkipásztorok sorsára emlékeztet.

A lévai vár felé haladva oktatási intézmények mellett visz az utunk. Az egyik kétszintes, fehérre meszelt épület homlokzatán ma már csupán halványan olvasható a magyar felirat. Anno az irgalmas nővérek intézete működött a falai között, ma szlovák középiskolának ad otthont. Tőle alig pár lépésnyire áll a Lévai Református Egyházközség lelkészhivatalának épülete. Homlokzatán Református Egyházközség 1592 felirat olvasható, hirdetve a lévai református magyar közösség dicső múltját.

A református parókiával szemben a ferencesek egykori templommal összekötött kolostora áll, ma a római katolikus plébánia épülete.  A neves Afrika-kutató Kittenberger Kálmánról, Léva szülöttéről elnevezett utcában látható az alig egy évtizede felújított zsinagóga épülete. A szentélyt jelenleg kulturális központként használják. Anno jelentős számú zsidóság élt a városban.

Az elmúlt évtizedek gyökeres változásokat hoztak a város életéven.

A történelmi gyökerek, a magyar múlt épített örökségei máig hirdetik a dicső esztendők emlékét az idén első írásos említésének 865. évfordulóját ünneplő Léva városában.

Pásztor Péter felvételei. 

(Pásztor Péter/Felvidék.ma)

Kapcsolódó cikkek