Az idei Folklórtalálkozó keretén belül a Csemadok Felsőszeli Alapszervezete kiállítást szervezett Fűzék Erzsébet varrott csipkéiből és Hegedűs László keresztszemes hímzéseiből. A kiállított munkák a maguk nemében gyönyörű alkotások. A varrott csipke alkotójának örökségét sajnos nem viszi tovább senki, Hegedűs László viszont nagy odaadással és kitartással műveli ezt a kézimunkát.
Beszélgetésünk témája tehát az első külföldi bemutatkozása volt.
Alig ért véget a kiállítás falunkban, s neked már csomagolnod kellett az útra. Hová hívtak meg?
Igen, a magyarországi Tákos községbe hívtak meg még májusban. Az interneten több keresztszemes csoportban jelen vagyok, s a beregiek nagy érdeklődést mutattak munkáim iránt. A Jándi Értéktár vezetője, Kovács Lászlóné meghívott a Beregi Keresztszemes Hímzés Napjára. A hazai bemutatkozásom szerintem nagyon jól sikerült, s a visszajelzések alapján már nyugodtabban készülődtem a beregi falucskába.
Tákosról nekem a falu református temploma jut eszembe. Pár éve volt szerencsém ott körülnézni, azonban a hímzésekről nem hallottam.
Tákos község mintegy 300 fős lakossal Szabolcs-Szatmár-Bereg megye települése, az épített emlékek közül meg kell említenem a Mezítlábas Notre Dame-nak nevezett református templomot, melyet Mária Terézia rendelete alapján csak sárból és fából készíthettek. Mellette áll a 16 méteres szoknyás faharangtorony. Látogatásomkor az idei, XI. Beregi Keresztszemes Hímzés Napja megnyitója ebben a templomban celebrált istentisztelettel kezdődött. Előzőleg Kovács Lászlóné mint régi ismerőst fogadott, noha csak a világhálón tartottuk a kapcsolatot. A falu főutcáján voltak a sátrakban kiállított munkák, nekem a Jánd Települési Értéktárában szereplő Sukta Bertalanné beregi keresztszemes hímző, népi iparművész munkái mellett jutott hely. Ez számomra nagy megtiszteltetés, hiszen a két éve elhunyt hímző kézimunkái híresek. Beregdarócon volt lehetőségem látni az életművét az állandó kiállításon is. A falunap keretében tartották meg a Beregi Keresztszemes Hímzés Napját. Nagyon boldog voltam, hogy részt vehettem ezen a rendezvényen, s képviselhettem Mátyusföldet a kézimunkáim által. Vendéglátómtól megtudtam, hogy Tákos lényegében a beregi keresztszemes hímzés bölcsője. Erről a nap folyamán meg is győződhettem, mert az út két oldalán rengeteg szép kézimunka díszlett. Később a tájházban is csodálatos kivarrások ejtettek ámulatba.
Milyen volt a program?
A három nap alatt gazdag programot szerveztek számomra. Nemcsak a falunapi eseményeket láthattam, mint a népi együttesek fellépését, a tájházat, de megszervezték a kirándulást is a régió jelesebb helyeire. Szatmárcsekén megkoszorúztuk Kölcsey Ferenc síremlékét, rácsodálkozhattam a temetőben a csónakos sírfejekre. Vásárosnaményben a Hunor Hotelban megnéztük a vadásztrófeákat, érdekessége a látvány mellett a hanghatás is, mellyel az egyes állatokat idézik meg. Sokat beszélgettünk a varrásról, arról, hogyan dolgozom. Sok ismerőst szereztem, például a sátorban Lakatosné Mezei Ibolya hímzővel is megismerkedtem, aki a régi mintákat felhasználja az új ruhákon, használati tárgyakon. Sok érdekeset tapasztaltam, s új ötleteket is kaptam.
Érdemes volt vállalni a nagy utat?
Mindenképpen. Tele vagyok ötletekkel, naponta átnézem a képeket, gyönyörködöm a szép ajándékokban. Kicsit tartottam tőle, hogy csak úgy elindulok az ismeretlenbe, de gondoltam, a kézimunka szeretete összeköt minket, s nem tévedtem. Barátságos, jólelkű emberekkel találkoztam. Kovácsné Julika a hagyományápolást nagyon fontosnak tartja, nemcsak a kézimunkázás terén, de az ének, a citerázás is a vérében van, igazi szervező, lokálpatrióta. Remélem, közreműködésemmel közeledik majd a két falu az értékmentés nemes feladatai által.
(Mészáros Magdolna/Felvidék.ma)
