Petőfi Sándor élete legboldogabb napjait Koltón töltötte. Ebben nincs is vita, a koltóiak pedig nagyon hálásak ezért, évről évre emlékünnepséget rendeznek a Teleki-kastélyban, illetve annak kertjében, idén immár 34. alkalommal.
Ma van a 176. évfordulója annak, hogy Petőfi Sándor és Szendrey Júlia házasságot kötöttek.
Petőfi pontosan egy évvel megismerkedésük után kísérte oltárhoz jegyesét, majd elindultak Koltóra, ahol hat héten át tartottak az ifjú pár mézeshetei. A kastélyt a költő nemes barátja, Teleki gróf bocsátotta a rendelkezésükre.
Mindannyiunk szerencséjére Petőfi a nászúton is költő maradt, igazi kincsek, gyöngyszemek születtek Koltón. Ez is:
„Elértem, amit ember érhet el:
Boldogsággal csordultig e kebel!
Ölemben kedves ifju feleség,
Milyenről lelkem annyit álmodék,”
Az impozáns épület ma is áll, sőt, legalább annyira szép, mint fénykorában. Ehhez persze kellett a Csendes Lajos polgármester vezette község összefogása és munkája. Az odalátogatóknak Kádár Helén idegenvezető a Petőfi-emlékszobát is meg tudja mutatni. Megtekinthető Szendrey Júlia jegygyűrűje, és sok-sok más Petőfi-ereklye, ahogy Teleki Sándor kalandos életútjára is visszapillanthatunk.
Petőfi-emlékszoba a múzeumban (Fotó: Oriskó Norbert/Felvidék.ma)
A koltói emlékünnepség csúcspontja az istentiszteletet követő koszorúzás volt. Téglás József koltói tanár köszöntötte az emlékezőket, Petőfi nagyságát Dávid Gyula irodalomtörténész elevenítette fel. A helyi kórus előadta Petőfi Tóth Árpád által erre az alkalomra megzenésített legendás Szeptember végén című költeményét, amely szintén Koltón született.
Ezt követően helyeztük el a koszorúkat a Petőfi házaspár szobránál, amely Pogány Gábor Benő alkotása. Teleki mellett a szeretett Bem apónak, Petőfi tábornokának is van mellszobra a parkban. A nyári kánikulában igazi felüdülés inni a Vajda-forrásból, melynek hűsítő vizével egykor Petőfi is oltotta a szomját. Az emlékműsorban a magyar kormány részéről dr. Hoppál Péter magyarországi kultúráért felelős államtitkár mondott beszédet.
A Teleki-kastély most (Fotó: Oriskó Norbert/Felvidék.ma)
Ez csak néhány apró mozzanata a vendégszerető koltóiak évről évre megrendezett csodás rendezvénysorozatának. Hogy mit is jelentett Koltó Petőfinek, arra ragyogó példa Várady Antal barátjához írt, ránk maradt levele:
„Elhagytam Szatmárt, és hogy hagytam el!… szerettetve, barátom, szerettetve a legdicsőbb lénytől, mely valaha az isten kezéből kikerült. Alig várom az órát, melyben ölelhesselek, melyben boldogságomat rokon kebledbe önthessem. Oh mi boldog vagyok! – Alkalmasint nem tudod, hol az a Koltó, honnan e levelemet kapod; tehát megmondom: Erdélyben, Kővár vidékén, Nagybányától egy órányira. Valami egy hét mulva megyek innen Kolozsvárra. Pesten november közepén leszek. Addig ölelve és csókolva nődet és tégedet, vagyok
igaz barátod, Sándor”
(Oriskó Norbert/Felvidék.ma)
