Takács Andrást régen ismerem. Anno még a 80-as évek elejétől vagy még előbbről. Mert ő mindenütt ott volt, ahol Csemadok-megmozdulás, háromnapos fesztivál, vagy népművészeti rendezvény volt.
Gyűjtőútjai olykor távol az otthontól, családtól tartották. Volt, hogy magányosan, volt hogy csoportosan járta a történelmi Magyarország távolabbi tájait is. Jegyzetfüzettel, az akkori egyetlen eszközzel, a magnetofonnal, mindent jegyzett, felvett, tanult. Majd átadott. S alapítója volt népművészeti csoportoknak, mozgalomnak, szakbizottságoknak, s megannyi rendezvény elindítója volt hazai berkekben.
Mi egykori (járási) kollégái sok évtizedes munkájának eredményeit csak a színpadokon láttuk. Tájegységeink táncait kitűnő néptánccsoportok előadásában követhettük, élvezhettük, gyönyörködhettünk a legszebb viseletek és táncok bemutatásában Gombaszögön, a szlovák fesztiválokon, a zselízi fesztiválokon, melyek vagy ötven éven keresztül a legrangosabb országos magyar találkozóhelyek voltak a Csemadok szervezésében. Ezek fő profilja az országos szinten működő legjobb népművészeti csoportok fináléja volt, évről évre.
S a néptáncmozgalom legnagyobb mozgatója, szervezője, rendezője, mindenese Takács András koreográfus, pedagógus volt. Aki kutatta, összegyűjtötte, feldolgozta, tanította és rendezte a nagy népművészeti fesztiválokat.
Mi régiek „csak” arra emlékszünk, hogy ez az apró, cingár ember a fesztiválok előtt – a többi szervező társával együtt – már pár nappal előbb az ország másik részén volt (hiszen Pozsonytól minden fesztiválhelyszín messze volt), s dolgozott az előkészületektől kezdve a fesztivál befejezéséig látástól vakulásig. Majd a vastapsot, a sikert mindig a színpad mögött, egyedül vagy a csoportokkal csöndben élte meg, mert úgy érezte, az a nagy siker elsősorban az előadóké.
Aztán amikor már nem táncolt, akkor is dolgozott, könyvekbe foglalta a felvidéki tájak gazdag néptánckultúráját, szokásait, hagyományait. S persze állandóan tanult, hiszen nemcsak hazai, de magyarországi fesztiválokon is jelen volt, akár csoportot vitt, akár szemlélő volt. Szakmai kapcsolatai állandóan bővültek.
A néptáncmozgalom nagyjai felfigyeltek erre a szerény, alázattal teli, csendes szakemberre, aki bárhol megjelent, nem hivalkodott, hanem vagy dolgozott, vagy figyelt, esetleg ha felkérték, zsűrizett, tanácsot adott. Értéket teremtett, őrzött, s adott tovább. S ad át ma is.
Könyvei sorra jelentek meg, melyekkel ellátta az utókort, vagy tíz könyve jelent meg ezidáig. Ma is ott van minden fesztiválon. Persze a táncon kívül hosszan kellene sorolni, mennyi tisztsége volt, főleg idehaza a Csemadok-elnöktől kezdve az országos elnökségi tagságig, mindig lelkesen, odaadással végezte a munkát, amelyre felkérték, s amely közel állt hozzá.
Fesztiválok állandó résztvevője, követője még ma, 92 évesen is.
A tavalyi zselízi fesztiválon megtisztelő volt számomra, hogy engem kértek fel egy beszélgetés levezetésére Takács András koreográfussal. Hihetetlen memóriája, szerénysége, alázata megmaradt napjainkra is, ha kérdezik, tanácsot kérnek tőle, ő nem kioktat, de mindig örömmel válaszol minden korosztálynak. Bízik a fiatalokban. Sokat van köztük ma is, s talán ezért is friss mind fizikailag, mind szellemileg ebben a szép életkorban is.
A múltban is, ma is a legrangosabb kitüntetéseket kapta meg, itthon is:
a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Életfa Díja (1998), a Szlovák Köztársaság Kormányának Ezüst Plakettje (2001), Pro Probitate – A Helytállásért Díj (2006), a Csemadok Országos Tanácsának Életműdíja (2009), a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2011), Martin György-díj (2018), Pro Cultura Hungarica-díj (2021).
Ez évben:
Zuzana Čaputová államfő január 1-jén, a Szlovák Köztársaság megalakulásának 30. évfordulóján a Pribina-kereszt I. fokozatával tüntette ki őt. A magas állami díjat Takács András Szlovákia kulturális fejlődése, különösen a folklór terén kifejtett rendkívüli érdemei elismeréséül kapta.
Ugyancsak ez év októberében érdemei elismeréséül
Juraj Droba megyei elnöktől a Samuel Zoch-díjat is átvehette a néprajzkutató.
A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tisztújító közgyűlésén, 2023. október 5-én a Pesti Vigadóban
a Magyar Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagja lett Takács András néprajzkutató.
Hazai magyar viszonylatban egyedülálló ez a rangos kitüntetésözön, melyre mi, felvidéki magyarok méltán lehetünk büszkék.
Dr. Takács András néprajzkutató, koreográfus életével, munkásságával, eredményeivel, szerénységével, alázatával méltán lehet példaképe a hazai magyar fiataloknak.
Gratulálunk Bandinak, Bandi bácsinak! Köszönjük, hogy van nekünk! Isten áldja meg őt, és tartsa meg még sokáig, hogy bizonyított legyen általa a XXI. században is az a már-már elfeledett József Attila-idézet, hogy „dolgozni csak pontosan és szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes”.
(Dániel Erzsébet/Felvidék.ma)
