Az elmúlt vasárnap emlékező szentmisét mutattak be Batthyány Vilmos püspök halálának centenáriuma alkalmából.
Az ünnepi főpapi szentmise főcelebránsa dr. Székely János szombathelyi megyéspüspök volt, aki már harmadízben látogatott el Érsekújvárba a helyi és környékbeli
magyar hívek nagy örömére.
A misét megelőzően negyed kilenctől bemutatkozott a Remény katolikus hetilap is,
mint a Batthyány Vilmos püspökről történő megemlékezés legfőbb kezdeményezője. Batthyány Vilmos egyike volt azon magyar püspököknek, akiket az 1918-as csehszlovák megszállás következtében elűztek, meghurcoltak, megaláztak, kisemmiztek, üldöztek jogtalanul saját hazájukban.
A németújvári előnevet viselő gróf Batthyány Vilmos püspök 1870. március 14-én született Zalaszentgróton. Egyike volt a kiutasított nyitrai és egyéb egyházmegyében
működő püspököknek, nem mellesleg Batthyány-Strattmann László szemorvos, professzor unokatestvére.
Batthyány Vilmost 1900. július 2-án nevezték ki nyitrai kanonokká. 1902. február 5-én Csáky Károly váci püspök szentelte püspökké, Széchényi Miklós győri püspök és Jung János váci segédpüspök közreműködésével. 1910. március 15-től a nyitrai egyházmegye apostoli adminisztrátora. 1911. március 26-tól megyéspüspök Nyitrán.
Egyben a főrendiház tagja is lett.
Az 1918. december 10-én a Nyitrát megszálló csehszlovák csapatok letartóztatták, s tizenkilenc napig fogva tartották. 1919. március elején kelt körlevelében a zsolnai papi gyűlés határozatait kánonjogi szempontból törvénytelennek, valamint érvénytelennek nyilvánította.
Így tehát a csehszlovák hatóságok március 27-én csomagjaival a magyar határig szállították a pozsonyi Duna-hídon keresztül. Nyitrára, működési helyére már nem térhetett többet vissza. Sőt mi több, a püspökségről is kénytelen volt lemondani 1920-ban, ezért XV. Benedek pápa címzetes érsekké nevezte ki. 1923. november 24-én, 53 éves korában hunyt el Körmenden. A béke álmát az ausztriai őrvidéki, Németújváron alussza.
S nem ő volt az egyedüli azon püspökök sorában, akiket kiutasítottak a csehszlovák
megszállás eredményeként. Következő személyiségünk Báthy László, aki az esztergomi
érsekség nagyszombati helynökeként Csernoch János hercegprímás szerint hiába volt „a
szlovák papság hazafias magatartásának egyik legjelentősebb oszlopa”, mindennek ellenére a cseh hatóságok letartóztatták már 1918 novemberében. Radnai Farkas besztercebányai püspök már régóta Budapesten volt, akinek kiutasítása hátterében egy szlovák pap, Medveczky Károly, s főképp annak bosszúja állt.
Párvy Sándor szepesi püspök 1919 márciusában, a megszálláskor hunyt el betegsége
miatt. Novák István eperjesi görögkatolikus püspök 1918 novemberében önként hagyta el
egyházmegyéjét a megszállás elleni tiltakozásul. Balás Lajos rozsnyói püspöknek, habár helyén maradhatott, komoly meghurcoltatásban volt része. A cseh hatóságok ugyanis a kommunistákkal való összejátszással vádolták. A zaklatások megviselték, súlyos betegen, 1920-ban hunyt el.
(Zilizi Kristóf/Felvidék.ma)
