Folytonos rohanás, állandó digitális zaj és a mindennapi stressz? Mi lenne, ha lenne egy út, ami segítene kiszakadni ebből a hurrikánból? Itt van a megoldás: a mindfulness, azaz a tudatos jelenlét. Nem, nem csak azoknak, akik már a „bölcsesség korát” élik, hanem neked is!

Mindfulness (tudatos jelenlét) a minden pillanatban jelenlevő ítéletmentes tudatosság, a figyelem gyakorlásának specifikus módja, a jelen pillanatra vonatkozik, és annyira mentes az ítélkezéstől, nyitott, amennyire csak lehetséges. Magyar megnevezései a jelentudatosság, éber figyelem, belső figyelem, tudatos jelenlét.

Feltételei az ítélkezésmentesség, türelem, bizalom, nem-erőltetés, elfogadás és elengedés. Ha végignézzük az elvárt tulajdonságokat, akkor mérlegelhetjük, hogyan működnek ezek a tulajdonságaink a mindennapokban.

Elménk szinte folyamatosan elkóborol a valóságból, a jelenből a múltba vagy a jövőbe (tervek, feladatok), saját maga teremtette képzetekbe (vágyak, álmodozások) menekül. Az idő tengelye a múlt – jelen-jövő mentén halad, mérlegeljük csak, hogy mennyit foglalkozunk a jelennel?! Ha tele vagyunk saját problémáinkkal, emlékeinkkel, terveinkkel, feladatainkkal, gondjainkkal, szinte elveszítjük kapcsolatunkat a jelennel. Életünk pedig csak a jelen pillanatban zajlik. Ha csak a múlttal vagy a jövővel vagyunk elfoglalva, és emiatt elmulasztjuk a jelen pillanatait, akkor tulajdonképpen saját életünk apró kis darabkáit vesztegetjük el. Ez az egyedüli rendelkezésre álló idő, csak a jelenben tudunk élni, érezni, szeretni, fejlődni és növekedni.

A mindfulness kétkomponensű modelljét még Bishop fogalmazta meg 2004-ben, és az elterjedését is, mint módszert a kétezres évek utánra tehetjük.

  1. Figyelem önszabályozása: lehetővé teszi, hogy a figyelem tartósan az aktuális élményekre irányuljon, megnövelve ezzel a jelen pillanatban zajló mentális történések felismerésének lehetőségét (meditációs gyakorlatokkal fokozva). A figyelem önszabályozása a fenntartott figyelmet, a figyelem váltásának képességét, valamint az elaborációs folyamatok (pozitív elhárító mechanizmus – az alkalmazkodóképességet segíti) gátlását foglalja össze. Ilyen értelemben a mindfulness a gondolatok kontrollja, valamint a kontroll eszközeinek birtoklása

2. Élményorientáltság: Az egyén jelen pillanatban zajló élményeire irányuló, sajátságos orientációját foglalja magában, mely orientációt kíváncsiság, nyitottság és elfogadás jellemez. Az aktuális élményekkel kapcsolatos tudatosság elfogadó módon csökkenti az elkerülést, megnöveli a feszültségtűrő képességet és emocionális tudatossághoz vezet.

A mindfulnesst a pozitív pszichológia emelte be a repertoárjába, így megélve a jelenlét adta pozitív feltöltődést. A tudatos jelenlét kizárja a rágódást (ruminációt), a múltban való elmerülést, a jövővel kapcsolatos aggodalmaskodást, tehát az elfogadással rokon fogalomnak kell tekinteni, egészségvédő faktor.

A tudatos jelenlét együtt jár és pozitívan párosul az optimizmussal, a kiegyensúlyozott emocionalitással és a pszichés jólléttel.

De mi is a meditáció? Olyan gyakorlat, amely az egyén figyelmét és tudatosságát hivatott fejleszteni egy tapasztalattal vagy fogalommal kapcsolatban. Tehát, a meditáció teljes odafigyelés: ez lehet a járás, az étkezés, bármilyen munka vagy tevékenység, ha teljes figyelmünket arra irányítjuk, amit éppen teszünk.

Nem egy különleges élmény vagy tudatállapot (bár ilyen néha előfordulhat), hanem egyszerűen csak figyelünk, és megpróbáljuk élményeink minden pillanatát teljes egészében birtokolni, legyen az akár kellemes, akár semleges vagy éppen kellemetlen, pl. egy negatív gondolat.

A meditációs gyakorlatok bizonyítottan hatékonyak a krónikus fájdalom, szorongások, traumák és más pszichoszomatikus tüneteknél is.

(Strédl Terézia/Felvidék.ma)